Magyarország Egészségügyi rendszere

Reformok a rendszerváltozáskor

A szocialista rendszer problémái már a rendszerváltás előtt erősen felhalmozódtak, a rendszer diktatórikus vonásai ellenére a politikai vezetés nem volt ura a hálapénz vezérelte rendszernek, viszont az adott politikai keretek között bevallhatatlan volt a rendszer kudarca. Ennek a csapda-helyzetnek a megoldására született az a javaslat, hogy a rendszer térjen vissza a biztosítási hagyományunkhoz, társadalombiztosítási finanszírozással kiegészítve.
Az előkészített változásokhoz az 1990-ben bekövetkezett politikai-gazdasági rendszerváltozás teremtette meg a megfelelő közeget. A rendszerváltozás első kormánya alatt alakult ki az egészségügy mai intézményrendszere. A régi közigazgatási rendszer tanácsi intézményeit önkormányzati rendszer váltotta fel. Így a korábbi tanácsi feladatok az önkormányzatokhoz kerültek. A hatósági engedélyezési, ellenőrzési, szakfelügyeleti népegészségügyi feladatok a közegészségügyi és járványügyi, hatósági feladatokkal együtt az 1991-ben létrejött Állami és Tisztiorvosi Szolgálathoz kerültek.
Folytatódott a társadalombiztosítás reformja: 1992-ben különvált a nyugdíj és az egészségbiztosítási alap és igazgatása.
A mai rendszer kereteinek kialakulásában utolsó lépésként 1993-ban megszületett az önkéntes egészségpénztárakról szóló törvény, ami megteremette a közösségi egészségvédelem és az adókedvezménnyel támogatott nonprofit önkéntes kiegészítő biztosítások lehetőségét.

További reformok

1994 – 1998 között elsősorban a megtett lépések szükséges korrekciója történt. Megszülettek az eddigi változásokat rendszerbe foglaló és a további fejlődés irányait kijelölő nagy törvények: az új egészségügyi törvény, és a társadalombiztosítást szabályozó új törvények. Az időszak lényeges eseménye a társadalombiztosításban a teljes körű biztosítási kötelezettség visszaállítása. Az egészségügyi törvény előírta a minőségügyi rendszerek működtetését, és az egészségügy feladatai közé beemelte a betegjogok kérdését – kialakult a betegjogi képviselői rendszer –, és kiadásra kerültek a szakmai minimumfeltételek. Megszületett az egészségügyi adatkezelést szabályozó törvény is.
1998 és 2002 között az alapellátásban bevezetésre került a „praxis jog” intézménye, amely az alapellátásban dolgozók számára a praxis működtetési jogát vagyonértékű joggá. A praxisjog nem konkrét praxishoz kötődik, hanem általában a közfinanszírozású alapellátásban való részvételre feljogosító működtetési engedély.
Reformok a jelenlegi kormányzati ciklusban

A 2002-es választás, majd a kormányprogram markáns ígérete volt a jóléti rendszerváltás, és ezen belül az „Egészség évtizede” program. A program két fő eleme a népegészségügyi program kiterjesztett folytatása és az egészségügy modernizációs programja. Az intézkedés-sorozat egy 50%-os béremelést is tartalmazó stabilizációs programmal indult, amely ezen kívül a kórházi adósságrendezést szolgálta. Közel 100%-os parlamenti többség fogadta el a népegészségügyi programról szóló országgyűlési határozatot. Új törvény szabályozza az egészségügyi dolgozók egyes munkavégzési feltételeit, a túlmunka kérdéseit.
A reform új szakasza az irányított betegellátási kísérletek kiterjesztésén és a regionális ellátás-szervezés és tervezés kialakításán alapul. A cél a rendszer hatékonyságának a javítása, a forrásallokációs döntések közelebb vitele a beteghez. Az új rendszer kiterjed a társadalombiztosítás egyes feladatainak decentralizálására, a költségérzékenység kiterjesztésével összhangba hozza az egészségpolitika érték és érdekrendszerét.
A népegészségügy fejlesztése

Az elmúlt évtizedek kedvezőtlen népegészségügyi folyamataira tekintettel a kormányzat kiemelt jelentőséget tulajdonít a népegészségügyi helyzet gyökeres javításának, és megalapozottnak tartja azt a lakossági elvárást, hogy a magyar népesség születéskor várható élettartama fokozatosan közelítsen az Európai Unió országainak átlagához. Az emberek egészségi állapotában érzékelhető javulás és az ellátórendszerben érdemi változás csak hosszabb, több parlamenti cikluson átívelő időszak alatt érhető el.
A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvezőtlen, és jelentősen elmarad attól, amit az ország társadalmi-gazdasági fejlettségének általános szintje lehetővé tenne.

Kiemelt figyelmet kap:
•    a dohányzás visszaszorítása,
•    az alkohol- és drogprevenció,
•    az egészséges táplálkozási szokások elterjesztése,
•    az aktív testmozgás elterjesztése, valamint
•    az egészséges fizikai környezet kialakítása.
Lépéseket kell tenni az elkerülhető halálozások, megbetegedések, fogyatékosságok megelőzése területén is. Prioritásként kezeli:
•    a koszorúér- és agyérbetegségek okozta halálozások visszaszorítását,
•    a daganatos halálozás növekedésének megállítását, visszafordítását,
•    a lelki egészségvédelem megerősítését,
•    a mozgásszervi betegségek és az abból eredő károk csökkentését,
•    az AIDS és más szexuális úton terjedő betegségek megelőzését, valamint
•    a közegészségügyi biztonság fokozását, a gyors reagálás képességének biztosítását.

A szociális ellátórendszer

A társadalmakban a szociális biztonsági rendszereket azért alakítják ki, hogy védelmet nyújtsanak a társadalmi egyenlőtlenségből eredő szegénység és más társadalompolitikai kockázattal szemben, s ezzel megakadályozzák a társadalom szövetéből történő kiilleszkedést.