Hirdetés

Az információ a polgárság értékvilágában. A magyar nyilvánosság múltja

Az információ a polgárság értékvilágában. A magyar nyilvánosság múltja

A könyvnyomtatás által előidézett változások

Gutenberg találmánya, a könyvnyomtatás német föld­ről indult el. Az új mesterség képviselői eleinte, mint kereskedők kínálták ismereteiket, kihasz­nálva, a polgári tevékenységhez kapcsolódó gazdasági és kulturális fellendülést. A kéziratos és a nyomtatott könyv még vagy fél évszázadig együtt élt. Ezen átmeneti idő alatt az ismereteket fogyasztók összetétele átalakult, a nemesi megrendelőket mindinkább a széles fogyasz­tó közönség váltotta fel. A nyomtatás újat hozott a gazdasági életben. Talán ennél is fontosabb a szellemi életben játszott katalizátor szerepe. Például a szellemi megújulás, amely a katolicizmus és a protestantizmus vitája idején történt, elképzelhetet­len lett volna nyomtatás nélkül: a felfogásbeli különb­ségek lényegét sokszorosított kiadványok útján ismer­hették meg a tömegek. A középkori egyház hittétele­it papjai útján, élő szóval, illetve a vizuális művészet eszközeivel jutatta el az emberekhez. A megszülető reformáció már inkább használta a könyvnyomtatást, hogy a Biblia abszolút tekintélyét még inkább kiemel­je, és így megújítsa Isten és ember kapcsolatát. Külö­nösen kitűnik a könyvnyomtatás fontossága, ha meg­gondoljuk, hogy ilyen módon a kereszténység szent iratai hozzáférhetővé váltak a sokaság számára. Eh­hez természetesen ezeket az iratokat le kellett fordí­tani nemzeti nyelvekre. Az információáramoltatás új módja hozzájárult a véleményalkotás új, polgári módjának kialakulásá­hoz. A kommunikáció által nyújtott új lehetőségeket az uralkodók is felismerték: szerte Európában önma­gukat népszerűsítő kiadványokat készíttettek. Ugyanakkor a fejlődés lelassulását jelezte, hogy Orosz­országban a nagyhatalmú cár és a vele szövetséges Orto­dox egyház korlátozták a társadalmat differenciáló ténye­zők érvényesülését. A nyomdák csak irányításuk alatt működhettek, s ál­lamhatalmi eszközökkel (rendőrség, cenzúra) még inkább megerősítették a hagyományos eszmék túlsúlyát. Az információ iránti igény megnövekedése techni­kai fejlődést indított el: megjelentek a tömeges hír­közlés fórumai, a hírlapok. Első példányai a XVII. század elején láttak napvilágot. A témaválasztásukban az élet teljességét tükröző lapok a francia felvilágosodás idején az új eszmék terjesztését szolgálták, a korszak nagy szellemi vezérei gyakran egyúttal újságírók voltak. A hírlapok jelentőségét mutatja, hogy a francia nemzetgyűlés 1789-ben megalkotta a sajtósza­badságról szóló törvénycikkelyt, amely alapjául szolgál a polgári alkotmányos rendszerek hasonló törvényeinek.

Hirdetés

Változó társadalom, változó nyilvánosság

A hírközlés átalakulása szorosan kapcsolódott az eu­rópai polgári modernizációhoz. A modernizációban a társadalom szerkezete szét­bomlott. Ez szükségképpen vezetett a kommunikáció intézményrendszerének megújulásához, hiszen a hagyományos kapcsolatok fenntartása megnehezült; ehelyett új, a modernizáció során kiformálódó tevékenységeket és intézményeket összekapcsoló hálózatot kellett állítani. Erre legalkal­masabbnak a sajtó bizonyult: kapcsolatot teremtett a gazdaságban termelő és fogyasztó, valamint termelő és termelő, a politikában, pedig a polgárok és a hata­lom között. Az első „hírlevelek” megrendelői gazdag polgárok voltak, akik a távolabbi pi­acok árviszonyai iránt érdeklődtek. Később a politi­ka eseményei is hírértékűvé váltak, ezek iránt azonban már a szabad polgárok közösségei is érdeklődést mu­tattak. A kommunikáció átalakulásának társadalmi hátte­rében a politizálás feltételeinek teljes megújulása állt. A polgárok a feudalizmus bomlása idején szűkebb körben, nemritkán irodalmi társaságokban cseréltek véleményt, később azonban ezek a keretek politizálódtak. A forradalmak teremtette fordulatok során a poli­tika az egész társadalmat áthatotta. Társadalom és politika a modern nyilvánosság keretei között újra egymásra talált. Ehhez az intenzív kapcsolathoz azonban a polgároknak pontos és megbízható infor­mációkra volt szükségük. Ezt nyújtotta a modern információs rendszer. Közben a nyomtatás technikai feltételei is javultak. 1810-től kezdték alkalmazni a gőzzel hajtott nyomdagé­peket, amelynek következtében a sajtótermékek példányszáma jelentősen megnövekedett.

A hírközlés fejlődése

A híreket hosszú ideig a posta továbbította. Még a XIX. század elején is a korábban alkalmazott módsze­rekkel juttatták el az információkat rendeltetési he­lyükre. A nagy francia forradalom idején került alkal­mazásra a látáson alapuló Chappe-féle távíró. Ennek lényege, hogy az ál­lomások tetején három mozgatható kar van, melyek különböző állásai közlik az üzenet tartalmát. Haszná­lata nem vált kizárólagossá, bár a század közepéig kö­zel 5000 kilométeren épült ki a rendszer. Helyét az elektromos távíró vette át, amely erre az időre jutott el odáig, hogy a gyakorlatban használható legyen. Kezdetben a nagy területű Egyesült Államok járt élen a vezetékes telegráf alkalmazásában. Az óceánok és tengerek mélyére kábeleket fektettek, összekötve az országokat. Morse ötletes rendszere tette lehetővé, hogy felgyorsuljon az információáramlás. A XX. szá­zadban a hírek továbbítását nagyon megkönnyítette a telex, amely az adatbevitelt és a fogadást az írógépek szintjére egyszerűsítette. A sajtó a XX. században modern tömegkommuni­kációs eszközzé vált. A különböző hírügynökségek már, mint tőkés vállalkozások működ­tek. A híradás tökéletesedése összerúggott a közleke­dés fejlődésével. A gőzhajók és gőzmozdonyok meg­könnyítették az információk áramlását, hiszen a vasút mindinkább behálózta a világot. Jellemző a fejlődés gyorsaságára, hogy Európában a vasútvonalak hossza 1840-ben még csak 2700 km, 1870-ben már 90 ezer, 1910-ben, pedig 250 ezer km. A távközlés fejlődésében Graham Bell távbeszélő készülékének, valamint a Popov, illetve Marconi ne­véhez kapcsolódó vezeték nélküli szikratávírónak újabb jelentősége volt. További technikai újításoknak köszönhetően, pedig a XX század elején megszüle­tett a rádió, amely azonban csak lassan vált a tömeg­kommunikáció eszközévé. Jelentőségét a politika csak az első világháború után ismerte és használta fel. Elsősorban azt a tulajdonságát, hogy ilyen módon az eszméket, az ide­ológiákat egyszerre és közvetlenül lehet a tömegeknek eljuttatni.

A polgári nyilvánosság kialakulása Magyarországon

Magyarországon a modern politikai nyilvánosság a rendi intézmények (vármegyék, országgyűlés) keretei között indult útjára; ezeken alkalom adódott a véle­ménynyilvánításra. Igaz, ez meglehetősen korlátozott nyilvánosság volt, hiszen a rendi politizálás fórumain csak az össznépesség 4,5%-át kitevő nemesség jelen­hetett meg. Az ország közügyeivel foglalkozó polgá­rok kis létszámú csoportjai a XVIII. század utolsó harmadától kezdve szabadkőműves páholyokban, ké­sőbb irodalmi szalonokban cse­réltek véleményt. A politizálás lehetőségei azonban 1830 után, a megszerveződő liberális el­lenzéki mozgalom hatására kiszélesedtek. Gondol­junk a reformországgyűlésekre és a hozzájuk kapcso­lódó rendezvényekre, a sorra nyíló kaszinókra, a gya­rapodó társasági „eseményekre”, egyletekre, vagy a Kossuth által jegyzett Országgyűlési, majd Törvény-hatósági Tudósításokra. Ebben a folyamatban formá­lódott ki a modern politikai sajtó, amelynek első jelentős darabja az 1841—1844 között Kossuth szer­kesztésében megjelenő Pesti Hírlap volt. A sajtósza­badságnak később sem csökkent a jelentősége. Az 1848-as forradalom a polgári társadalmi nyilvá­nosság demokratikusabb változatát realizálta, miután a kormányzati hatalom a Kossuth hatása alatt álló li­berális-demokratikus politikai csoport kezébe került. A társadalom és a politikai hatalom között szorosabb kapcsolat alakult ki. A szabadságharc bukása után a győztes abszolutizmus a polgári nyilvánosság legjelen­tősebb fórumait felszámolta. Helyreállításukra csak az 1867-es kiegyezés után kerülhetett sor. A kiegyezést követően létrejött dualista rendszer­ben azonban állam és társadalom kapcsolata megváltozott. A hatalom megszervezésében inkább azok az ideológiák jutottak szóhoz, amelyek az állam szerepét kívánták erősíteni, míg a liberális szabadságeszmék háttérbe szorultak. A nyilvánosság kritikai szerepe gyengébbé vált. Ugyan­akkor az 1867 utáni sajtónyilvánosságban minden po­litikai párt és irányzat megjelent. A kormányt támo­gató Deák-párt lapja a Pesti Napló, a balközépé A Hon és a Hazánk, a szélsőbalé a Magyar Újság volt. Lassan kialakultak a modern sajtó előállításához szükséges pénzügyi és technikai feltételek. 1881-ben megalapították az első független hazai hírszolgálati irodát, ugyanebben az évben adták át az első telefon- központot, a vasút­hálózat pedig már az egész országot behálózta. A kiegyezés körüli évtizedek két legismertebb kiadója az Athenaeum és a Franklin Társulat volt, az 1880-as évek legjelentősebb nyomdaalapítását, pedig a Pallas Részvénytársaság va­lósította meg. A század végére megszületett a nagy példányszámban megjelenő tömegsajtó is, amelynek legjellemzőbb darabjai: a hazai bulvár­sajtó első reprezentánsa, a Kis Újság, illetve a Légrády Károly kiadásában megjelenő, politikai és pénzügyi tekintetben egyaránt sikeres Pesti Hírlap.



Ady Endre (26) Angol (29) angol nyelvtan (35) Arany János (18) Atom (20) egyenes (25) elemzés (139) ember (23) energia (26) Filozófia (37) függvény (25) gazdaság (34) halmaz (24) háromszög (25) hőmérséklet (32) líra (22) magyar (22) magyar irodalom (289) Magyarország (38) magyar történelem (102) Matematika (25) Nyelvtan (43) PC (60) Petőfi Sándor (20) politika (24) párhuzamos (18) szerves (32) szervetlen (31) számok (27) számítógép (60) szög (25) tartalom (18) test (28) tétel (18) Történelem (21) USA (18) valós (19) vektor (18) vers (50) verselemzés (47) világirodalom (111) világtörténelem (115) víz (22) életrajz (21) érettségi (34)
Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!