Az információ a polgárság értékvilágában. A magyar nyilvánosság múltja

A könyvnyomtatás által előidézett változások

Gutenberg találmánya, a könyvnyomtatás német föld­ről indult el. Az új mesterség képviselői eleinte, mint kereskedők kínálták ismereteiket, kihasz­nálva, a polgári tevékenységhez kapcsolódó gazdasági és kulturális fellendülést. A kéziratos és a nyomtatott könyv még vagy fél évszázadig együtt élt. Ezen átmeneti idő alatt az ismereteket fogyasztók összetétele átalakult, a nemesi megrendelőket mindinkább a széles fogyasz­tó közönség váltotta fel. A nyomtatás újat hozott a gazdasági életben. Talán ennél is fontosabb a szellemi életben játszott katalizátor szerepe. Például a szellemi megújulás, amely a katolicizmus és a protestantizmus vitája idején történt, elképzelhetet­len lett volna nyomtatás nélkül: a felfogásbeli különb­ségek lényegét sokszorosított kiadványok útján ismer­hették meg a tömegek. A középkori egyház hittétele­it papjai útján, élő szóval, illetve a vizuális művészet eszközeivel jutatta el az emberekhez. A megszülető reformáció már inkább használta a könyvnyomtatást, hogy a Biblia abszolút tekintélyét még inkább kiemel­je, és így megújítsa Isten és ember kapcsolatát. Külö­nösen kitűnik a könyvnyomtatás fontossága, ha meg­gondoljuk, hogy ilyen módon a kereszténység szent iratai hozzáférhetővé váltak a sokaság számára. Eh­hez természetesen ezeket az iratokat le kellett fordí­tani nemzeti nyelvekre. Az információáramoltatás új módja hozzájárult a véleményalkotás új, polgári módjának kialakulásá­hoz. A kommunikáció által nyújtott új lehetőségeket az uralkodók is felismerték: szerte Európában önma­gukat népszerűsítő kiadványokat készíttettek. Ugyanakkor a fejlődés lelassulását jelezte, hogy Orosz­országban a nagyhatalmú cár és a vele szövetséges Orto­dox egyház korlátozták a társadalmat differenciáló ténye­zők érvényesülését. A nyomdák csak irányításuk alatt működhettek, s ál­lamhatalmi eszközökkel (rendőrség, cenzúra) még inkább megerősítették a hagyományos eszmék túlsúlyát. Az információ iránti igény megnövekedése techni­kai fejlődést indított el: megjelentek a tömeges hír­közlés fórumai, a hírlapok. Első példányai a XVII. század elején láttak napvilágot. A témaválasztásukban az élet teljességét tükröző lapok a francia felvilágosodás idején az új eszmék terjesztését szolgálták, a korszak nagy szellemi vezérei gyakran egyúttal újságírók voltak. A hírlapok jelentőségét mutatja, hogy a francia nemzetgyűlés 1789-ben megalkotta a sajtósza­badságról szóló törvénycikkelyt, amely alapjául szolgál a polgári alkotmányos rendszerek hasonló törvényeinek.

Változó társadalom, változó nyilvánosság

A hírközlés átalakulása szorosan kapcsolódott az eu­rópai polgári modernizációhoz. A modernizációban a társadalom szerkezete szét­bomlott. Ez szükségképpen vezetett a kommunikáció intézményrendszerének megújulásához, hiszen a hagyományos kapcsolatok fenntartása megnehezült; ehelyett új, a modernizáció során kiformálódó tevékenységeket és intézményeket összekapcsoló hálózatot kellett állítani. Erre legalkal­masabbnak a sajtó bizonyult: kapcsolatot teremtett a gazdaságban termelő és fogyasztó, valamint termelő és termelő, a politikában, pedig a polgárok és a hata­lom között. Az első „hírlevelek” megrendelői gazdag polgárok voltak, akik a távolabbi pi­acok árviszonyai iránt érdeklődtek. Később a politi­ka eseményei is hírértékűvé váltak, ezek iránt azonban már a szabad polgárok közösségei is érdeklődést mu­tattak. A kommunikáció átalakulásának társadalmi hátte­rében a politizálás feltételeinek teljes megújulása állt. A polgárok a feudalizmus bomlása idején szűkebb körben, nemritkán irodalmi társaságokban cseréltek véleményt, később azonban ezek a keretek politizálódtak. A forradalmak teremtette fordulatok során a poli­tika az egész társadalmat áthatotta. Társadalom és politika a modern nyilvánosság keretei között újra egymásra talált. Ehhez az intenzív kapcsolathoz azonban a polgároknak pontos és megbízható infor­mációkra volt szükségük. Ezt nyújtotta a modern információs rendszer. Közben a nyomtatás technikai feltételei is javultak. 1810-től kezdték alkalmazni a gőzzel hajtott nyomdagé­peket, amelynek következtében a sajtótermékek példányszáma jelentősen megnövekedett.

A hírközlés fejlődése

A híreket hosszú ideig a posta továbbította. Még a XIX. század elején is a korábban alkalmazott módsze­rekkel juttatták el az információkat rendeltetési he­lyükre. A nagy francia forradalom idején került alkal­mazásra a látáson alapuló Chappe-féle távíró. Ennek lényege, hogy az ál­lomások tetején három mozgatható kar van, melyek különböző állásai közlik az üzenet tartalmát. Haszná­lata nem vált kizárólagossá, bár a század közepéig kö­zel 5000 kilométeren épült ki a rendszer. Helyét az elektromos távíró vette át, amely erre az időre jutott el odáig, hogy a gyakorlatban használható legyen. Kezdetben a nagy területű Egyesült Államok járt élen a vezetékes telegráf alkalmazásában. Az óceánok és tengerek mélyére kábeleket fektettek, összekötve az országokat. Morse ötletes rendszere tette lehetővé, hogy felgyorsuljon az információáramlás. A XX. szá­zadban a hírek továbbítását nagyon megkönnyítette a telex, amely az adatbevitelt és a fogadást az írógépek szintjére egyszerűsítette. A sajtó a XX. században modern tömegkommuni­kációs eszközzé vált. A különböző hírügynökségek már, mint tőkés vállalkozások működ­tek. A híradás tökéletesedése összerúggott a közleke­dés fejlődésével. A gőzhajók és gőzmozdonyok meg­könnyítették az információk áramlását, hiszen a vasút mindinkább behálózta a világot. Jellemző a fejlődés gyorsaságára, hogy Európában a vasútvonalak hossza 1840-ben még csak 2700 km, 1870-ben már 90 ezer, 1910-ben, pedig 250 ezer km. A távközlés fejlődésében Graham Bell távbeszélő készülékének, valamint a Popov, illetve Marconi ne­véhez kapcsolódó vezeték nélküli szikratávírónak újabb jelentősége volt. További technikai újításoknak köszönhetően, pedig a XX század elején megszüle­tett a rádió, amely azonban csak lassan vált a tömeg­kommunikáció eszközévé. Jelentőségét a politika csak az első világháború után ismerte és használta fel. Elsősorban azt a tulajdonságát, hogy ilyen módon az eszméket, az ide­ológiákat egyszerre és közvetlenül lehet a tömegeknek eljuttatni.