AZ EGYÉN ÉS A TÁRSADALOM KÖZÖSSÉGEI

Az ősemberek együttélésének kezdetleges formája a horda, amely akkor jön létre, amikor az ősember még közvetlen függésben van a természettől.  A közösség tagjai egymást rokonnak tekintették. A tudatot erősítette a nemi kapcsolatok szabadsága. Ezzel szakított a csoportházasságok gyakorlata, amely már szabályozta és állandósította a férfi és nő viszonyát. Ez a nemzetségek és a nagycsaládok kialakulásának időszaka: a hordát felváltotta a valódi vérrokonságon alapuló, a közös ős tiszteletét ápoló közösség.

A párkapcsolatoknak két formája létezett:
1. Az endogámia, a közösségen belüli és
2. Az exogámia, a közösségen kívüli párválasztást tette kötelezővé.

A nemzetségi társadalomnak két formája volt:
1. Az ősibb a matriarchátus, amikor a leszármazást anyai ágon tartották nyílván. Az anyajogú nemzetség a nők gzd.-i, társadalmi vezető szerepén alapult.
2. A patriarchátus, azaz apajogú társadalom a férfiak megnövekedett fontosságát ismerte el. Az utódok fontosságát már nem női ágon tartották nyílván.
A nagycsaládokat és a nemzetségeket az őskor végén a törzs foglalta nagyobb egységbe. A törzs vélt v. valós vérségi összetartozás alapján már hatalmi szervezet is, az állam előzményének tekinthető.. Az ókori Keleten létrejött az állam. Az összefogás alapja az öntözéses földművelés. A lakosság nagyobb részét a faluközösségek parasztsága alkotta. Az uralkodó hatalmának isteni megalapozottságát a vallás, szervezettségét és erejét az írnokok adták. A vallási és adminisztratív funkció Mezopotámiában különült el legkevésbé, a papság szerepe jelentős volt. A települések és lakóik elszigeteltek és közömbösek voltak az államhatalommal szemben. A felsővezetés ragaszkodott a tudás monopóliumához. A hagyományok tekintéllyel bírtak, kötöttségei alól még a vezető rétegek sem vonhatták ki magukat.

GÖRÖGORSZÁG:   
Görögországban a gyarmatosítás szerepet játszott a gzd., a társadalom és a politikai élet átalakításában.
A születési arisztokrácia harcot vívott a hatalomért.
A gyarmatosítás kitágította a görög világ földrajzi kereteit, miután a poliszok önálló városállamokat, apoikiákat és kereskedőtelepeket emporionokat hoztak létre. Minden független városállam önálló egységet képezett, és elkülönült a többiektől, lakóinak polgárjoga is csak helyi hatáskörű. Az idegent nem védte semmi egy másik poliszban.
Kialakult a vendégbarátság: két közösség tagja egymás kölcsönös védelmét vállalta saját államában. Az államok közötti kapcsolattartás további formái a vallási szövetségek, a katonai szövetségek és az ünnepi játékok. A poliszok lakói a polgárok. Jogállásuk a földbirtokon és a származáson alapul. A törvény előtt mindannyiukat egyenlőnek tekintették. Ők döntöttek a közügyekben a közgyűlésen. A férfiak kiváltságos helyzetüket katonai szerepüknek köszönhették. Az arisztokraták a haszonelvű szemléletet használták fel a hatalom birtoklása érdekében. A lieturgia rendszere, vagyis a gazdagok részvállalása a polisz költségeiből. Komoly anyagi megterhelést jelentett, de a politikai karrier elengedhetetlen feltétele volt. A fejlett poliszokban a polgárok több kisebb község tagjai is voltak egyúttal. Ezek lehettek vallási csoportok, politikai jellegű ivótársaságok, jótékonysági szervezetek, önálló szabályzattal., tulajdonnal, döntési jogkörrel.  Athénban a démosz jelentette a legkisebb közigazgatási egységet a falu v. városi kerületet. A tagság örökletes volt, a lakóhelyváltozások sem módosítottak ezen. Minden Athéni számára a démosz szolgálta- az apai névvel együtt- az azonosítást a hatóságok előtt. Athénban még számtalan egyéb kis közösség is létezett. Az egyén szabadsága e közösségek közötti választásban teljesedett ki, és párosult a nyilvános véleményformálás lehetőségével. Ezért is volt értékes a polgárjog, amelynek megadásáról csak a népgyűlés dönthetett.

RÓMA
Az itáliai város társadalma eredetileg szintén a régi előkelő nemzetségek (patríciusok) és a nép, kettősségén alapul. Hosszú küzdelem eredményeként vívták ki a plebejusok az egyenjogúságot és alakult a korábbi patrícius vezetőkből a hivatali nemesség, a nobilitás. A szenátus, hivatali évük leteltével a magas tisztségek viselőit fogadta be a soraiba. (a tagság egész életre szólt) Rómában három népgyűlés volt, melynek hatásköre szűk. Nem volt vita ezeken a fórumokon, csak döntöttek az összehívó tisztviselők előterjesztéseiről. A legnagyobb hatáskörű népgyűlés, a comitia centuriata szavazatait ráadásul csoportonként számlálták össze, hogy a jómódúak akarata érvényesüljön. Athén politikai légkörében a nyilvánosság azt is magában foglalta, hogy a közösségi ügyeket a tudomány és a művészet is megjelenítette. Rómában mindez ismeretlen. A tömegek az utcán próbáltak eredményeket kicsikarni. Meghatározó volt a katonai szemlélet. A hódítást tekintette fő feladatának, és ezt tükrözte alkotmányos berendezkedése. A római polgárjog, amely születéssel, adományozás és felszabadítás révén szerezhető meg, itt is a férfiak kiváltsága volt, veszített értékéből. A” kenyeret és cirkuszt” követelés teljesítése egyre fontosabb volt az élősködő, politikától elforduló városi tömegek számára. Nagyobb szerepe volt Rómában a társadalmi osztályok közötti jó viszony fenntartásában a patrónus-cliens kapcsolatnak, amelyet a fides, a szerződéses hűség is megerősített. Az eredetileg patrícius pártfogó jogi védelmet gyakorolt pártfogoltja fölött, aki mindezért politikailag és gzd.-ilag támogatta. Fontos volt a vallásos hit. De a politika tartalmi részét nem befolyásolták. A megszülető „ kinyilatkoztatott” vallások – a zsidó-keresztény és az iszlám vallás – szakítanak ezzel a gyakorlattal. Különösen az iszlámban az élet minden területét meghatározóan befolyásolja a hit. A hit mindenre ad követendő mintát, egyház és állam, egyházi és világi jog nem különül el egymástól.