Hirdetés

Az emberi vegetatív idegrendszer felépítése és működése

5 perc olvasás
Az emberi vegetatív idegrendszer felépítése és működése

A külső környezet ingereire adandó válaszreakciók szabályozását a központi idegrendszer végzi. A szervezet belső környezetéből érkező ingerekre pedig a vegetatív idegrendszer küld válaszreakciót – szervezet belső egyensúlyát tartja fenn. A vegetatív neuronok nem elkülönült rendszerként, hanem az agyban és a gerincvelőben helyezkednek el, idegrostjaik pedig gyakran közös pályán futnak más mozgató vagy érző rostokkal. A belső szervek változásait érzékelő receptorok például a felvett ingereket szintén a gerincvelői szürkeállomány hátsó szarván, illetve a felszállópályákon keresztül küldik a vegetatív központokig, majd onnan a leszálló pályák viszik a végrehajtási utasítást, amivel szabályozzák a belső szervekben a simaizmok és a különböző mirigyek működését.

Hirdetés

A leszálló pályák vegetatív rostjai a mozgató és a kevert típusú agyidegeken, főleg a bolygóidegen, valamint a gerincvelői idegeken keresztül hagyják el az agy, illetve a gerincvelő területét. Ezek a kilépő vegetatív idegek nem jutnak el közvetlenül a szabályozott szervekig, hanem a környéki idegrendszer vegetatív dúcaiban végződnek. Innen egy szinaptikus áttevődéssel kerül az ingerület arra a vegetatív neuronra, amelynek nyúlványa a szabályozott szervhez fut.

Működését tekintve a vegetatív idegrendszer két részre, a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszerre bontható. A szimpatikus rendszer mozgósítja a szervezetet, a lebontó folyamatokat serkenti, hatása az egész szervezetre kiterjed. Kapcsolatban van a hormonrendszerrel – beidegzi a mellékvesét. Átvivő anyaga az adrenalin. Hatására: gyorsul a szívműködés, tágulnak a vázizom erei és a koszorúerek, szűkülnek a bőr és a nyálkahártya erei. A vérnyomás és a vércukorszint, az oxigénfogyasztás emelkedik. A tüdő hörgőcskéi tágulnak, a bélműködés lassul, az emésztőnedv-termelés gátlódik. Az anyagcsere-folyamatokra a lebontás túlsúlya jellemző. Sűrű, mucinózus nyál termelődik. A szemlencse laposodik, a pupilla tágul. Az ivarszervekben érszűkület, a húgyhólyagban vizelet-visszatartás figyelhető meg. A verejtékezés kis mértékben nő. Az idegek kilépési helye az ágyéki és a mellkasi szakaszon van. A dúcok a gerincvelő mellett, a hasüregben és a mellüregben helyezkednek el (stresszes állapot, Cannon-féle vészreakció). Például veszély esetén jellemző a hatása. Tartós működése káros az egészségre, ezért kell kerülni a gyakori stresszt.

A paraszimpatikus rendszer helyreállítja a szervezet energia készletét. Hatása szintén több szervre kiterjed. Átvivő anyaga például az acetilkolin. Hatására a szív lassul, a koszorúerek és a vázizom erei szűkülnek, a bőr és a nyálkahártya erei tágulnak. A vérnyomás és a vércukorszint, az oxigénfogyasztás csökken, a vércukor-raktározódás nő. A tüdő hörgőcskéi szűkülnek, a bélműködés gyorsul. Az emésztőnedv-termelés fokozódik. Az anyagcserére a felépítő folyamatok a jellemzőek. Híg, szerózus nyál termelődik. A szemlencse domborodik, a pupilla szűkül. A verejtékezés nagymértékben nő. Az idegek kilépési helye az agytörzsi és a keresztcsonti szakaszon, a dúcok a zsigerek falában találhatóak. Általában nyugalmi időszakban működik, például az ebéd utáni fáradtságot emiatt érezzük.

E két rendszer dinamikusan változó egyensúlya biztosítja, hogy a szervezet belső környezete viszonylag állandó, de a változó külső körülményekkel egybehangolt legyen.

Hirdetés

A vegetatív idegrendszer központjai emeletszerűen épülnek egymásra:

1. Legalacsonyabb szint: gerincvelő – egyszerű gerincvelői reflexek – vizeletürítés, erekció. 2. Agytörzsi központok: nyúltagy – vérkeringési (vérelosztódás-, vérnyomás-, szívműködés szabályozása), légzési (kilégző, belégző, nyálkahártya reflexek – nyelés, tüsszentés) központok; híd – a nyúltvelői légzőközpontok összehangolása; középagy – rágási-, pupillareflex. 3. Köztiagy (hipotalamusz): a, hőszabályozást végző központok: fűtő- (szimpatikus hatások – bőrerek összehúzódása, hőleadás csökkentése, lebontó folyamatok serkentése), hűtőközpont (paraszimpatikus hatások – nő a verejtékezés, tágulnak a bőrerek). b, éhség- és jóllakottság központ c, vízforgalmat szabályozó központ – a vér ozmotikus koncentrációját érzékeli (vazopresszinnel van kapcsolatban) d, dühközpont – érzelmi, szomjúsági, szexuális vágyak központja. 4. A legfőbb irányító központ az agykéreg, a limbikus rendszer külső köre.