Az ember hallószerve és a hallás folyamata
A hangadó ízeltlábúak hallószerve általában a lábon, a tor és potroh között van. A fülkagyló az emlősökre jellemző. A külső fül egy tölcsérszerű vezeték, mely a hang vezetésére szolgál. A dobhártya választja el a középfültől. A dobhártya egy vékony, feszes lemez, mely erekkel dúsan át van szőve. Fájdalomérző receptorokat tartalmaz. 20-30 szorosára erősíti a hangot, s továbbadja a hallócsontocskáknak (kalapács, üllő, kengyel). Ezek a szervezetünk legkisebb csontjai. Tovább erősítik a rezgéseket. A középfül része az Eustach-féle fülkürt, amely a garatba vezet és nyomáskiegyenlítő szerepe van a dobhártya két oldala közt. A rezgések az ovális ablakon keresztül jutnak a belső fülbe. Ez már a koponyacsonti üregben van. Az ovális ablakhoz kapcsolódik a csiga, ami a hallás érzékszerve, és a három félkörös ívjárat, ami az egyensúlyozás érzékszerve. A csiga nemcsak az ovális ablakhoz, hanem a kerek ablakhoz is kapcsolódik. A hangvezetés: A fülkagyló összegyűjti a rezgéseket, ami tovább terjed a külső fülön át a dobhártyáig. A hallócsontocskák átveszik a rezgést, és továbbítják az ovális ablak felé. A hallócsontokhoz izmok tartoznak, így védik a fület a túl nagy hangoktól: olyankor eltávolodnak egymástól. A csigában levőfolyadék áramlásba jön a rezgéstől. A csiga felső járatát egy alaphártya választja el az alsó járattól. A Corti-féle szerv kivételével folyadék tölti ki. Ebben az alaphártyához mechanikai receptorok kapcsolódnak. Ezek felett fedőlemez található. Az áramlás hatására ezek a receptorok hozzáérnek a fedőlemezhez, és így jönnek ingerületbe.
A mély hang a csiga csúcsán, a magas hang a csiga alapjánál érzékelődik. A magas hang rezgésszáma nagyobb. Az ingerület útja: szekunder receptorok – VIII.sz. agyideg – agytörzs – talamusz -hallókéreg. A hallókéreg a kétoldali halántéklebenyben van. (a beszédé a baloldali).
