KÉT ÁRTÁNDI.
KÉT ÁRTÁNDI. – Tompa Mihály
Országgyülés volt Hatvannál,
S az országnak nem javára!
Egyetértés: vékony hajszál…
Kevés a tett, nagy a lárma;
Holt a törvény, karja gyenge.
Magyar népet Isten ójja!
Jaj akkor, ha Gritti lenne
Magyarország kormányzója!
Pedig óhajt, – s kérdi nyilván:
Kit akartok? hát ti?… hát ti?
S mig hajlik a sok pártos, hitvány:
Szót se veszt rá két Ártándi.
De arcán a felelet kész,
S ezt olvassa Gritti róla:
Ha rajtunk áll, sohasem léssz
Magyarország kormányzója!
S nem sokára híre szárnyal,
Hogy pör újul, birtok sérűl,
Hogy elütik Sast, Konyárral
Az Ártándi-had kezérűl;
Holott pedig még Peterdhez
Nyolc portában jussa volna…
De ha Gritti lenne!… Nem lesz
Magyarország kormányzója!
Fény árad szét Gritti termén.
Drága jótól nyög az asztal,
Rajta dúsan versenyezvén
A magyar föld az olasszal;
De ki nem fog két testvéren
Gazda bora, gazda bókja…
Nem kiáltják: éljen, éljen
Magyarország kormányzója!
S ha víg volt a fényes csarnok:
Bús a börtön, mit penész lep;
De két kőszál a két bajnok,
Meg nem hajlik, törni készebb.
Egy szó tágit a bilincsen,
Egy szó mindent vinne jóra…
… Hollók étke, hitvány! mintsem
Magyarország kormányzója!
Szürkületkor, Budavárban
Rút vesztőpad áll egy szögben;
Két hős férfi lép fel bátran,
– S a vérsugár fennre szökken…
Az ablakból Gritti néz le,
S két lehullt fő ajka szóla:
,Átok rajtad! sohse légy te
Magyarország kormányzója!’
