Hirdetés

A római köztársaság válsága – kidolgozás

12 perc olvasás
A római köztársaság válsága – kidolgozás

Előzmények

Rómát a legenda szerint Romolus és Rémus alapította Kr.e. 753-ban. Kr.e. 510-ig etruszk királyok uralkodtak, ezután a királyság helyét átvette az arisztokratikus köztársaság. A római nép patríciusokra és plebejusokra oszlott. A főhatalmat a 2 consul gyakorolta, a tényleges politikai hatalom azonban a szenátus kezében volt. Háromféle népgyűlés működött, a comitia centuriata  (vagyonbecslés alapján), a comitia curiata (nemzetségek ügyeiben dönt) és a comitia tributa (lakóhely szerinti népgyűlés). A magistratusokban a kollegalitás elve működött, egy tisztséget egyszerre több személy látott el.

Hirdetés


Kr.e. 369-ben Veii városának meghódításával megkezdődött Róma gyors terjeszkedése. Kr.e. 340-338 között Latiumot, 343-290 között Campaniát vonták irányításuk alá. Kr.e. 282-ben kezdődő tarentumi háború után megkaparintották egész Dél-Itáliát. Szicília felé való terjeszkedésük közben összeütközésbe kerültek Karthagóval, amiből kirobbant a három nagy szakaszból álló pun háború (Kr.e. 264-146).  (Itt kell megemlíteni a híres pun hadvezért, Hannibált, aki a 2. pun háború alatt volt hadvezér, és akit egyszer sem győztek le.) A későbbiekben létrehozták Hispania, Achaia és Asia provinciát is. Ekkor már szinte a teljes Földközi-tenger fennhatóságuk alatt volt. Városállamból birodalom, Rómából Imperium Romanum lett.

A köztársaság válságának jelei

A hódítások következtében mind a társadalom, mind a gazdaság átalakult. A hódításokig a kisbirtokok voltak uralkodók, a tulajdonos családjával művelte a földet. A gazdaságok többnyire saját szükségleteik kielégítésére termeltek. A háborúk során szerzett rabszolgák tömegével áramlottak Rómába. Kialakultak a 10-15 rabszolgát foglalkoztató nagybirtokok, a latifundiumok. Ezek már kezdtek áttérni a jövedelmezőbb gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermelésre. A gabonát olcsón tudták behozni a meghódított provinciákról. A kisbirtokok már nem tudták felvenni a versenyt ezekkel a gazdaságokkal, és tönkrementek.

A római hadseregben plebejusok katonáskodtak, akik saját magukat fegyverezték fel, nem kaptak zsoldot. A katonák hosszú távolléte miatt birtokaik tönkre mentek, eladósodtak és nem volt miből fegyvert venniük. Legtöbbjük Rómába ment, ahol minden polgár ingyen gabonát kapott és látogathatta a cirkuszt is. Innen származik a híres mondás: ,, Panem et cirsenses!’’ (= Kenyeret és cirkuszt!) Nőtt az elszegényedett parasztok, a plebsz száma. Egy részük ingyenélő volt, másik részük kézműves munkával foglalkozott, harmadrészük alkalmi munkákból élt.

A besorozható plebejusok számával együtt csökkent a hadsereg ütőképessége. Számítani kellett az esetleges ellenséges betörésekre a határvidékeknél, és meg kellett tartani a megszerzett területeket, ezek a feladatok pedig nagy haderőt kívántak.

Hirdetés

Nem csak a nagybirtokokon, de a cirkuszokban is rabszolgákat foglalkoztattak. Gladiátorként állatok és más emberek ellen kellett küzdeniük. Ha jól harcoltak és nem tudták legyőzni őket visszanyerhették szabadságukat, de ez nagyon ritkán fordult elő. A rómaiak beszélő szerszámnak tartották őket. A bányákban dolgozóknak volt a legkeservesebb sorsuk, alacsony alagutakban, gyakran négykézláb kellett végezni munkájukat. Egy-két évnél tovább nem sokan bírták. A rossz bánásmód és embertelen körülmények miatt rabszolgafelkelések törtek ki. Két nagyobb felkelés is volt Szicíliában, Kr.e. 136-132-ben és Kr.e. 104-101-ben. Mindkét esetben a birodalomban viszály dúlt és ez elterelte a figyelmet a felkelésről. A legnagyobb rabszolgafelkelés Kr.e. 73-71 között volt. Kirobbanásának oka a capuai gladiátorok elégedetlensége volt. Vezetőjük Spartacus. Több légiót legyőztek és észak felé vonultak, de visszafordultak, és Szicília felé vették az irányt, de onnan is visszafordultak. Crassus állta útjukat, akivel szemben – utánpótlás nélkül – alulmaradnak.

Az uralkodó osztály két rétege – a lovagok és az optimaták –  ellentétbe kerültek egymással. A lovagok néppártiak, a nép mindenhatóságát hirdetik, a nép érdekeit kifejező követeléseket hangoztattak. Az optimaták a köztársasági hagyományokra, a régi szokásokra hivatkoztak. Valójában mindkét párt célja a hatalom megszerzése. A két rend ellentétes érdeke többször polgárháborúhoz vezetett a Kr.e.1. században.

Lapozz a további részletekért

1 2 3