Vis et nequitia

     Mihelyt a hatalmat nyert
Agamemnonnak
     Hálót hamis lelkû Ulissesek
fonnak,
Azonnal elveszti fejét a negédes
Szívvel vádolt igaz lelkû Palamédes.
     Sõt az ártatlannal tett
méltatlan kínon
     Várost vesztõ fortélyt tud
építni Sinon.
Amit ezer hajók nem tettek, – ha való –
Véghez vitte hajdan Trójánál egy faló.
     Sokszor tör, sokszor ront egy
hatalmas ostor,
     Gyakorta követi csapását
gyászos tor.
Sokat a reája törõ hatalomnak
Súlyos ütései a fõld alá nyomnak.
     De egy okos ember az ily
nyilvánságos
     Erõ ellen inkább lehet
bátorságos.
De térdre hull a bõlcs s az erõs s a bátor,
Ha az erõs mellett álnok a prókátor.
     Kit a megbúsúlt ég ilyek közzé
vetett,
     Kérjen az magának utólsó
kenetet.
Néhol hiában hord Hercules dorongot,
Hacsak ravasz ember s kettõs nyelv nem dong ott.
     Erõsek az ágyúk s egy erõs
bombival
     Ledöntik a várat kevély
bástyáival.
De az ágyúk s bombik egy szálnyit se tesznek,
Sõt magok is hamar zsákmányokká lesznek.
     S imé, egy penészes invalid
mellé áll,
     Tüzet tesz a porra a gyújtó
lyukánál,
S azonnal menydörgõ hanggal a bástyának
Kemény kõszáláról mindent lerontának.