Sárközy kisasszon halálára

     Itt fekszik õ a hajdanában
Kedves, mosolygó rózsaszál,
Elhervadott nyíló korában,
És fája díszét-vesztve áll.

     A mord halál e ritkaságot
Meglátta és tárgyúl vevé,
S e bíbor orcájú virágot
Egy sárga rózsává tevé.

     Sárgán se múlt el
tetszisége,
Sárgán is ékes rózsa volt:
De élte lángja fogytig ége,
És elnyelé e néma bolt.

     Itt áll, de csak kóró
magában,
Ah, a mosolygó rózsaszál,
E düledéknek oldalában
Bús fája díszét-vesztve áll.

     Mellette tépett szárnnyal
ûlnek
A víg reménység gyermeki,
Sír Hymen és füstölve hûlnek
Leforgatott szövétneki.

     Ti ifjak! akik szép szemére
Hevûlve olvadoztatok,
Könnyes szemekkel sírkövére
Hervadt virágot szórjatok.

     S mondjátok ezt: „Ah, így
futál el
Tõlünk, te rózsás Grácia!
Ilyen valál: így hervadál el,
Óh Sárközy Terézia!”

1801