Az énekek

Fébus
A Hónortól, Pallástól és Hírtõl kísértetve a Múzsákhoz

Fébus

Múzsák! kik a zõld Tempében
Múlattok a hegy tövében,
     Jertek vígan énekelõ
     Lanttal elõ!
Kezdjetek új éneket,
A most jött fõ rendeket
     Vélek tisztelvén.

Múzsák

Óh, mi nem hallottuk még,
Mely méltóságos vendég
     Peng itten a Hír nyelvén?
     Peng itten a Hír nyelvén?

Fébus

Itt országunk fõ bírája,
Kit méltán tisztel hazája,
     Eljött hazánk nagyjaival
     S Károlyival.

Múzsák

Gróf Zichyt, gróf Károlyit,
A Thémis apostolit
     Látja Pallásunk.

Fébus

Tiszteljétek énekkel!

Múzsák

Ekhózzon hát nevekkel,
Ekhózzon hát nevekkel
     Örvendezõ szállásunk!
     Örvendezõ szállásunk!

Fébus

Nohát hárfátok
Ha leraktátok,
     Szedjétek kezetekbe.
Tágúlt húrjait
Hangoztassa itt
     E kies berekbe.
Mondjatok mindnyájan tátott
Torokkal hangos vivátot,
     S e két méltóság nevének
     Zengjen Pinduson az ének.

Múzsák

Éljen Zichyvel
S kísérõivel,
     Éljen Károlyink, éljen!
Mi térdhajolva
És kézcsókolva
     Mind tiszteljük mélyen;
Azt kívánja e vivátunk,
Melyet az égre bocsátunk,
     Azt kívánja Debrecennel,
     Azt nemzetünkbe mindennel:
Hogy sok idõkig,
Sok esztendõkig
     Tartsa meg õket az ég!
Mert mindnyájának
Szíve hazának
     Szeretetivel ég.

Fébus

Rekesszük mindnyájunkat nagyságtok kegyes szívébe.

Múzsák

Rekesztjük mindnyájunkat nagyságtok kegyes szívébe!
Élesztgessen bennünket annak szeretetivel.

Fébus

Óh, ne vessen el!

Múzsák

Óh, ne vessen el!

Fébus

Fedje Pindusunkat!

Múzsák

Fedje Pindusunkat!
Nagyságtoknak szenteljük fel mindnyájunkat.

1794. július 5.