Hirdetés

Az aratás

1 perc olvasás

Az aratás – Csokonai Vitéz Mihály

Mi az oka, hogy most a dolgos Céresnek
     Munkásokat széjjel zsibongva
keresnek?
Mi az oka, hogy a mezõn köröskörûl
     A Céres bérese kaszákat
köszörûl?
Köszöntvén tudnillik a megõszûlt nyarat,
     Sárga kalászi közt
reménységgel arat.
Áldja nevét százszor a jó Teremtõnek,
     Hogy fõldjébe arany szinû fejek
nõnek.
De addig is, míg tart szíve áldozatja,
     A búza-markokat sûrûen forgatja,
Az öreg Céresnek két feltûrött karja
     A markokat szoros kévékbe
takarja,
És ámbár tüzei a kékellõ égnek
     Kettõs forrósággal feje felett
égnek,
S barázdás homlokát az izzadság árja
     Legörgõ cseppjével sorjába
eljárja,
Víg aratóit (mert õ azoknak atyja)
     Tréfás szavaival szûntelen
biztatja.
Ekkor, hogy a piros, várt napenyészetnek
     Altató zefiri feléje sietnek,
Õ is most már lassúlt, de hajdan vitézi
     Lépésit a hazamenésre intézi.

Hirdetés

Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!