Hirdetés

A hévség

1 perc olvasás

A hévség – Csokonai Vitéz Mihály

     Az égetõ kutyácska
A zõld mezõt aszalta;
Miatta Flóra hímes
Virági haldokoltak,
Fonnyadtak a ligetnek
Zöldségi megkonyúlva:
A fõld egész határi
Alélva bágyadának.

Hirdetés

     Énbennem is van egy tûz.
Mondják, hogy az Kupídó,
Én nem tudom, ki légyen,
Nem esmerem nevérõl;
Elég, hogy ég melyemben
S emészti nagy hevével:
Szemlátomást betegszem
És már alig lehellek.

     Tegnap leszálla csendes
Cseppekkel egy esõcske,
Megáztatá az erdõt
És a mezõt vizével:
S ím, a beteg virágok
Mindjárt feléledének,
A kókkadó falombok
Zõld színbe jöttek ismét.

     Óh, vajha énreám is,
Az én alélt fejemre
Egy ílyen éltetõ víz
Hûs cseppje harmatoznék!

Magántanár kereső 

Történelem Magántanárt keresel?

 
(magantanarom.hu)

Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!