Hirdetés

Az emésztõ tûz

Az emésztõ tûz – Csokonai Vitéz Mihály

Az égetõ kutyácska
     A zõld mezõt aszalta,
     S alatta Flóra hímes
     Virági haldokoltak;
     Fonnyadtak a ligetnek
     Zõldségi megkonyúlva:
     A fõld egész határi
     Alélva bágyadának.

Énbennem is van egy tûz,
     Mondják, hogy az Cupídó;
     Én nem tudom, ki légyen,
     Nem esmerem nevérõl;
     Elég, hogy ég melyemben
     S olvasztja nagy tüzével:
     Szemlátomást betegszem
     És már alig lehellek.

Tegnap leszálla csendes
     Cseppekkel egy esõcske,
     Megáztatá az erdõt
     És a mezõt vizével:
     S ím, a beteg virágok
     Mindjárt feléledének,
     S a hervadó levélkék
     Új életet kapának. –

Óh, vajha énreám is,
     Az én alélt fejemre
     Egy ilyen éltetõ víz
     Hûs cseppje harmatozna!


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!