TOLDI

TOLDI – Arany János

1846

Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.

Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját,
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,
,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.'[1]

• TOLDI – ELSŐ ÉNEK
• TOLDI – MÁSODIK ÉNEK
• TOLDI – HARMADIK ÉNEK
• TOLDI – NEGYEDIK ÉNEK
• TOLDI – ÖTÖDIK ÉNEK
• TOLDI – HATODIK ÉNEK
• TOLDI – HETEDIK ÉNEK
• TOLDI – NYOLCADIK ÉNEK
• TOLDI – KILENCEDIK ÉNEK
• TOLDI – TIZEDIK ÉNEK
• TOLDI – TIZENEGYEDIK ÉNEK
• TOLDI – TIZENKETTEDIK ÉNEK