Hirdetés
Hirdetés

XVIII. századi magyar gazdaság

6 perc olvasás

Gazdasági helyzetkép a XVIII. század elején:

A törökök kiűzését és a Rákóczi-szabadságharc lezárását követően óriási gazdasági szintkülönbség volt tapasztalható a volt Hódoltság, ill. a Habsburg-uralom alatt álló területek között. A XVIII. században is a mezőgazdaság volt a legfontosabb ágazat, amely jelentősen fejlődött e korszakban. Az előrelépés azonban mást jelentett Nyugat-Magyarországon, és mást az Alföldön. A volt királyi Magyarország területén, a Dunántúlon a növénytermesztésben már eleve a háromnyomásos gazdálkodási rendszer uralkodott.

Hirdetés

A fejlődést a század végére megjelenő kapásnövények (kukorica, burgonya, dohány) jelentették, melyek jelentős szerepet játszottak az éhínség visszaszorításában. Az állattartásban előretört az istállózás, s új fajták is megjelentek (merino juh). Másféle fejlődés jellemezte a volt hódoltság területét. Az alföldi területeken eleinte a talajváltó, esetenként gyűjtögető gazdálkodás és rideg (külterjes) állattartás (szarvasmarha, juh) volt jellemző. Nagy előrelépést jelentett a földművelés újbóli megjelenése. A földbőség következtében egy évszázad alatt a talajváltó rendszertől a két- és háromnyomásos gazdálkodásra váltottak. Fontos ágazat volt a szőlőtermesztés, szinte minden településnek volt saját szőlője. A szőlő sok ráfordítást igényelt , így elsősorban a jobbágyok telepítettek tőkéket.

A kisszámú népesség és a tőkehiány következtében a XVIII. században az egész országban a céhek voltak jellemzőek. Az akkori kereskedelmi piac rendkívül szűk volt mert a parasztság eszközei és használati tárgyai jelentős részét maga állította elő. Az előrelépést az iparosok számának növekedése mutatta (míg a század elején a kézművesek száma 5-6000 volt, addig ez a szám a század végére 100-150 000-re nőtt). A hódoltsági területeken városok tucatjai tűntek el így a céhek ismételt megjelenése is fejlődést jelentett.

Magyarország gazdag ásványkincs készletei következtében a XVIII. században is jelentős volt a bányászat. A bányászatban problémákat okozott a víz kiszivattyúzása ezért a legkorszerűbb gépeket alkalmazták. A nemesfém bányászat szerepe csökkent, de megnőtt a réz és a vas szerepe, és megnyitották az első szénbányákat is. A manufaktúrák kis arányban voltak jelen Magyarországon. De a legnagyobb számban a textil-és kerámiaiparban jött létre. Sokszor csak az uralkodó család ellátását szolgálták.

Közvetlenül a kereskedők és a fogyasztók között zajlott a belső áruforgalom a vásárokon. A legjelentősebbek az országos vásárok voltak, ahol a parasztok és kézművesek személyesen árulták termékeiket. A népesség és a települések számának növekedésével a belkereskedelem forgalma nőtt a század folyamán. A gazdaság folyamatos stabilizálódásával együtt bővült az ország külkereskedelmi forgalma. A kereskedők a század közepéig túlnyomórészt örmények, szerbek, görögök voltak, akiket a század második felében fokozatosan felváltott a zsidóság. A kivitel alapvetően mezőgazdasági termékekből (élőállat, bor, gabona, dohány, gyapjú) és nyersanyagokból (fémek) állt, míg a behozatal iparcikkekből. Az ország külkereskedelme döntően az osztrák örökös tartományokkal bonyolódott le. A magyar külkereskedelmi mérleg a korszakban alapvetően pozitív volt.

Hirdetés

A közlekedés fejlesztése alapvető fontosságú kérdés volt a hadsereg, a posta, az áruszállítás szempontjából. Mind a kormányzat, mind a megyék igyekeztek javítani a siralmas helyzeten. A szárazföldi közlekedés fejlesztése érdekében szélesítették a földutakat , új hidakat és vízelvezető csatornákat építettek szerte az országban. Mivel a XVIII. században is csak vízi úton lehetett nagy tömegű árút szállítani, komoly tervek születtek a folyókat összekötő csatornák építésérre de ezeket a terveket nem valósították meg. Az utak helyzetével a helytartótanács is foglalkozott.  A kormány csökkenteni kívánta a vámhelyek számát , azonban a vámokból fedezték az utak, hidak,révek karbantartását. Ezért a belső vámok csökkentése és a közlekedés fejlesztése nem mehetett egyidejűleg végbe. Jelentősebb építkezés volt a Száva völgyét az adriai tengerparttal összekötő út megépítése.

A kastélyban élő arisztokrácia és a vályog viskóban élő zsellérek (földtulajdonnal nem rendelkező jobbágy) életmódja között óriási volt a különbség. Mégis számos tényező egyformán határozta meg életünket. A XVIII. századi lakosság ki volt téve a járványok pusztításának (pestis, tüdőbaj, vérhas,himlők).

A hatóságok megkísérelték a védekezést vesztegzárakkal, fertőtlenítéssel és a higiénia terjedésével. Az országot dúló háborúk elmúltával az életmód is átalakult. Az otthonok funkciója átalakult: a főnemesség kastélyokat, a nemesség udvarházakat építtetett. A nemesség öltözéke a huszáröltözéket követte, a főnemesség körében francia mintára a rizsporos paróka és a térdnadrág a parasztság körében az egyszerű hagyományos öltözet terjedt el.

A XVIII. században a magyar gazdaság a század eleji viszonyokhoz képest óriásit lépett előre, megteremtve ezzel a későbbi fejlődés alapjait, ám lemaradása a nyugattal szemben még mindig nagy volt.

 


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!

Ez is érdekelhet még:
A magyar felvilágosodás irodalmából

Csokonai Vitéz Mihály, Kármán József,  Batsányi János, Bessenyei György A felvilágosodás mint egyetemes, nemzetközi eszmerendszer Európa országaiban eléggé változatos képet mutat....

Pótfelvételizők, figyelem! Fontos határidő jár le ma éjfélkor
Pótfelvételizők, figyelem! Fontos határidő jár le ma éjfélkor

Már nincs sok idő hátra, legkésőbb ma éjfélig kell leadnotok a jelentkezéseteket a 2020-as pótfelvételin, ha szeptembertől egyetemen vagy főiskolán...

Close