Széchenyi István politikai pályája

Előzmények

A Habsburg Birodalom nagyhatalmi pozíciójának megtartása jelentős összegeket emésztett fel. Az államadósság gyarapodott, az Udvar a terheket a vámok növelésével hárította Magyarországra. A kettős vámhatár meghatározta a magyar gazdaságot, komoly különbség alakult ki a birodalomrészek között. A lajtántúli területeken nőtt a termelés a mezőgazdasági újítások miatt (vetésforgó), ezáltal nehezebb lett a magyar termények értékesítése.

Az örökös tartományok ipara fejlődött, céhek helyett manufaktúrák, gőzgépek terjedtek el a tőkés vállalkozásoknál. A hazai ipar azonban nem tudott megerősödni a kedvezőtlen feltételek miatt. Rengeteg cseh és osztrák ipari termék volt a magyar piacon. További problémákat jelentett a hiányzó hitelrendszer, a kedvezőtlen szállítási feltételek, valamint a társadalmi rendszer rugalmatlansága is.

Széchenyi István

Élete

Bécsben született udvarhű arisztokrata család sarjaként. Édesapja Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár alapítója, édesanyja pedig Festetics Julianna, a Georgikont alapító Festetics György nővére.

Huszártiszti pályára lépett, részt vett a Napóleon elleni harcokban, de a katonatiszti pálya mégsem vonzotta igazán. Európai körútjai során elsősorban Anglia nyerte el tetszését (alkotmányos monarchia, széles középosztály, jólét, újfajta életmód), s ezen alkalmakkal döbben rá Magyarország elmaradottságára. Utazásai során kezdetben Wesselényi Miklós volt a kísérője, akivel észrevették, hogy a nyugat modernizálódik, fejlődik, míg a kelet stagnál. Az Angliában látottak alapján született meg benne a tenni akarás vágya, a küldetéstudat, hogy vezető szerepet kell játszania Magyarország civilizálásában. Rájött, hogy:

• Az elavult gazdasági, társadalmi szerkezet nem alkalmas a fejlődésre, a változásoknak érinteniük kell a feudális berendezkedés egészét
• A polgári átalakulás egyszerre jelentette a képviseleti rendszer kibővítését, és a jobbágykérdés felvetését
• A rendi kiváltságait őrző, általa műveletlennek és maradinak gondolt nemesség szerinte alkalmatlan erre a feladatra, ezért az arisztokratákra (mágnásokra) támaszkodik; célja a személyes példamutatáson alapuló átnevelés, bízott benne, hogy az arisztokrácia tagjai követni fogják őt

Gyakorlati tevékenysége

Az 1825-27-es országgyűlésen szólalt fel Széchenyi, s ajánlotta fel egy évi jövedelmét a kultúra és a tudományos élet fellendítésére a Magyar Tudományos Akadémia felállítására. A gróf a főnemes társait próbálta megnyerni, a bécsi szórakozási lehetőségek meghonosításával próbálta őket hazacsábítani és a közéletbe bevonni (lóverseny, kaszinó). A lóverseny meghonosítása egyrészt az angliai tapasztalatokból kiindulva a szórakozás új formáját akarta meghonosítani, másrészt pedig Széchenyi gazdasági hasznot is látott a lótenyésztésben (1827: A lovakrúl c. munkája). A Nemzeti Kaszinó létrehozása is az ő nevéhez fűződik (1827), amellyel az volt a célja, hogy az angol klubok mintájára megteremtse az igényes társasági élet intézményeit. Elsősorban az arisztokráciát várta el a kaszinóba is, ahol a viták és beszélgetések számára kellemes környezetet biztosítottak.

A gőzhajózás lehetőségeinek megteremtésével (hajógyár, kikötők, balatoni hajózás), s Vaskapu szabályozásával, a folyószabályozások terveinek elkészítésével a személyszállítás mellett elsősorban a kereskedelem fellendítését kívánta elérni. Szintén az angliai minta alapján kezdeményezte a vasútépítést, vasúttársaságok alapítását, kidolgozta a leendő közlekedési hálózat tervét. Tervei között szerepelt Pest és Buda egységének megteremtése is, és az ehhez elengedhetetlenül szükséges állandó híd megépítése. Jelentős szerepe volt az 1838-as árvíz után a városrendezés új terveinek elkészítésében, s elkészítette Pest árvízbiztosításának tervét is.

A gazdaság fellendítését szolgálta a selyemhernyó-tenyésztés meghonosítása, a malomipar fellendítése (gőzhengermalmok), a bortermelés támogatása is. A kultúra sem állt messze Széchenyitől, többek között a Nemzeti Színház megalapítását is támogatta. Az ő elképzelései szerint az arisztokrácia támogatásával valósult meg a Színház, végül azonban közadakozásból épült fel.

Elméleti tevékenysége

Hitel

A műve annak apropóján született (1830), hogy eladósodott, viszont birtokait modernizálni kívánta, és ezért hitelért folyamodott az egyik bécsi bankhoz. A bank azonban visszautasította a kérést az ősiség törvényére hivatkozva (1351), hiszen birtokai nem képezhetnek fedezetet a bank számára, nem árverezhetők el. A Hitelben gazdasági reformelképzeléseit fogalmazza meg. Látszólag gazdasági mű, de politikai megfogalmazásokat is tett: hangoztatja a feudális rendszer elavultságát, válságát.

A mű címe kettős értelmű, mert nemcsak a számára szükséges banki hitelről van szó, hanem átvitt értelemben Magyarország elfogadottságáról, hiteléről. S ez utóbbi csak akkor javítható, ha elkezdődik az ország modernizálása. A modernizációhoz azonban a nemességnek feltétlenül hitelekre van szüksége (a gazdasági állapot miatt hiányzik a fejlesztéshez szükséges tőke), s ezért el kell törölni az ősiség törvényét.

A hitel azonban önmagában nem elég, változtatni kell a hagyományos nemesi szemléleten is, ez pedig szemben áll a modern tőkés gazdasági és társadalmi elvárásokkal:

• el kell törölni a kilencedet
• a jobbágy számára egyáltalán nem motiváló, és így a nemes számára sem hatékony robot helyett be kell vezetni a bérmunkát
• fel kell számolni a rendi kiváltságokat
• a feudális földbirtokot a birtokos polgári tulajdonába kell adni (fontos, hogy a földek szabadon értékesíthetőek legyenek)

Tehát látható, hogy Széchenyi a közgondolkodást akarta formálni, elítélte a maradiságot. A mű nagy sikert aratott (három kiadása készül el rövid idő alatt), de támadásokat és kritikát is kapott. Támadják Széchenyit azért, mert a rendi állapot reformja helyett, az angol minta alapján a régi rendet kívánta megszüntetni. A gróf bízott abban, hogy Bécs támogatja majd az elképzeléseit, és hogy a főnemesi társai kiállnak majd mellette, a reformokat a mágnások fogják véghezvinni. A főrendek azonban elutasították, kritizálták. Sokan felismerték a változások szükségességét, de ragaszkodtak a rendi kiváltságaikhoz. I. Ferenc és Metternich is a változások ellen voltak, megpróbálták lassítani a reformok kibontakozását.

Világ

A Világ című (1831) műben reagált a rendi kritikákra, s próbálta a Hitelben leírt gondolatait közérthetőbben megmagyarázni (a mű címe is a világosságra utal).

Stádium

1833-ban keletkezett mű, melyben Széchenyi programszerűen, 12 pontban összegezve fejti ki elképzeléseit. Ez a reformkor első programja, a szükségszerű változtatás szakaszaira (stádiumaira) utal.