Reformáció

A lutheri pontok hatása hatalmas volt. Minden társadalmi réteg megtalálta a maga követeléseit. A parasztok a tized eltörlését, a birtokosok újabb földeket vártak a pontoktól. A városi polgárok olcsóbb egyházat és olcsóbb szertartásokat reméltek. Még a fejedelmek is találtak maguk számára kedvező dolgokat, ugyanis nem akarták, hogy az egyház által beszedett jövedelmek Itáliába vándoroljanak. A lutheri gondolatok hatalmas terhet vettek le a kor egyszerű emberének válláról, ugyanis most mindenki előtt világossá vált, hogy az isteni kegyelem nem különböző juttatásokért jár, hanem az ember a földi életével érdemli ki, vagy veszíti el azt. 1520-ban a pápa (X. Leó) kiközösítette Luthert az egyházból, bár ekkor már egész Németország mögötte állt. Hatalmas pártfogói kierőszakolták, hogy V. Károly (1519 sp.kir./1521 NRCS –1566) – császár hallgassa meg az 1521-es wormsi birodalmi gyűlésen, de ő is elítélte tanait, őt magát pedig birodalmi átokkal sújtotta. Bölcs Frigyes választófejedelem viszont 10 hónapos látszatfogságba vetette Luthert. Wartburg várában németre fordította az Újszövetséget. (ez lett a német irodalmi nyelv alapja)

Az új tanok gyorsan terjedtek Európában. 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlésen a római katolikus egyház és a császárhű főurak kimondták, hogy Luther és követői megmaradhatnak hitükben, de hitüket nem terjeszthetik. Ez ellen a reformáció hívei „protestáltak”, tiltakoztak (ezért hívják a reformáció irányzatait összefoglaló néven protestánsnak) V. Károly császár 1530-ban összehívta az augsburgi birodalmi gyűlést, melyen a protestánsok beterjeszthették tanaikat. 1531-ben a protestáns fejedelmek szövetséget hoztak létre, hogy megvédjék magukat a katolikusok esetleges támadásaitól. A szövetség elfoglalta az egyházi birtokokat, bezárta a kolostorokat. V. Károly 1547-ben győzelmet aratott felettük, de a protestánsok szövetkeztek a franciákkal, ezért a császár kénytelen volt békét kötni. 1555-ben megkötötték az augsburgi vallásbékét, megy kimondta: ” cuius regio, eius religio” azaz ” akié a föld, azé a vallás.” Ez azt jelentette, hogy a földesurak megválaszthatták a vallásukat és az alávetettek kötelesek voltak követni azt. Aki nem akart áttérni, az szabadon elvándorolhatott. Továbbá kijelentették, hogy a protestánsok az eddig elfoglalt birtokokat megtarthatták. Luther egyháza (evangélikus) kompromisszumot kötött a világi és egyházi hatalommal.

A német parasztháború, A reformáció irányzatai

A paraszti és városi tömegek az egyházi reform mellett szabadulni akartak az elnyomástól és a kizsákmányolástól. Szászországban bukkant fel először az anabaptisták (újrakeresztelkedők) Elvetették a csecsemőkeresztséget. Azt hirdették, hogy az ember csak felnőtt fejjel, saját döntés alapján kerülhet be a hívők körébe, Ezért a gyermekkorban megkeresztelteket újrakeresztelték. A mozgalom élére Thomas Müntzer zwickaui prédikátor állt. Müntzer eszméi vallásos köntösben jelentkeztek., mégis a nép elégedetlenségét szították. Prédikációiban a gazdagokat támadta és a bibliai szegénységet hirdette. Isten országát a földön kereste, nem a túlvilágon. Ebben az országban nincs magántulajdon, nincs államhatalom. A népi irányzat megerősödésének köszönhetően általános elégedetlenség lett úrrá az országban és 1524-ben fegyveres felkelés tört ki. A felkelők követelték az összes egyházi föld közösségenkénti kiosztását, a földesúri és egyházi terhek megszűntetését. El akarták érni az elvett erdők és legelők visszaadását. A felkelés nem volt egységes. A frankföldi felkelést Geyer Flórián lovag vezette, aki haláláig kitartott a parasztok mellett. A thüringiai mozgalmat Müntzer vezette (székhelye Mülhausen város volt) A városban forradalmi kommün alakult, melyhez bányászok és szőlőmunkások is csatlakoztak. 1515 májusában megsemmisítették az összes felkelő csapatot és a vezetőket, köztük Müntzert is- kivégezték. A fejedelmek győztek és még jobban megerősödtek. Az ország széttagoltsága fokozódott.

A polgárság érdekeit jobban szolgálta az ún. svájci reformáció, melynek két fő alakja Ulrich Zvingli és Kálvin voltak. Kálvin tanrendszerének központi gondolata, hogy Isten korlátlan ura a világmindenségnek. Az ember sorsa még a születés előtt eldől. (predesztináció- eleve elrendelés) Tanai szerint a földi siker a kiválasztottság és az üdvözülés jele. A kálvinizmus szerint a királyok hatalma Istentől származik, de kötelező a nép érdekében gyakorolni. Megreformálta az egyházi szertartásrendet is. A templomokból eltávolíttatta a szentképeket. Az olcsó egyház a polgárság érdekeit szolgálta. Egyházát (református) köztársasági alapelvekre építette. Élén a prédikátorokból és presbiterekből álló tanács állt. Ez a szervezet nem csak az egyházi ügyeket irányította, hanem vezette Genf városát, de gyakran beleszólt a polgárok magánéletébe. Kálvint gyakran nevezték genfi pápának. Rendeletére 1553-ban megégették Migel Servét spanyol orvost, aki eretnek tanokkal lépett fel.