Hirdetés

Reformáció

13 perc olvasás

 

Előzmények: Németország a XVI. század elején nagyon széttagolt, ugyanis nem volt erős központi hatalom. Az ország kisebb-nagyobb, részben önálló világi és egyházi grófságokból állt. A császár és a birodalmi gyűlés szerepe egyre formálisabbá vált. Az ország különböző részeinek gazdasági fejlettsége sem volt egységes. A déli ipari és banki központok, továbbá az északi kereskedővárosok sokkal gyorsabban fejlődtek, mint a középső területek. Az ország belső részében a nagyobb városoktól távolabb jelentéktelenebb volt az árucsere és az ipar is megrekedt céhes szinten. A politikai egység hiánya meggátolta ezen területek mesterséges, állami fejlesztését. Ez a helyzet azért állt elő, mert a gazdag nemesek birtokaikat függetleníteni akarták az egységes birodalomtól. Önellátásra rendelkeztek be, erős központi hatalmat gyakoroltak a saját birtokaikon. Határozottan érdekükben állt a központi hatalom gyengítése, esetleg megszűntetése. A köznemesek nagy része a lovagok rendjébe süllyedt. Gyakran vállaltak hivatalt a nagyobb birtokokon, vagy elpolgárosodtak.

Hirdetés

A papság sem volt egységes, hanem két erősen különböző osztályra tagolódott. A felső rétegéhez tartoztak a főpapok: érsekek, püspökök, prépostok, apátok, rendfőnökök és más egyházi főméltóságok. A másik réteget azok az egyházi személyek adták, akik a nép között éltek és dolgoztak. Sokan közülük megélhetési gondokkal küszködtek. Őket összefoglaló néven alsópapságnak nevezzük. A felsőpapság annyira fényűző és pazarló életet élt, hogy ez általános felháborodást váltott ki a lakosság körében és a XV- XVI. század fordulóján az egyház népszerűsége igencsak csökkent. Sokan támadták különböző okok miatt. A polgárság olcsóbb szertartásokat követelt, a nemesség az egyházi birtokokat akarta, a parasztság pedig a tized eltörléséről áhítozott. A társadalom is nagyon differenciált volt. A főnemesek feudális kiváltságaikkal, gazdasági és politikai hatalmukkal elnyomták a többi társadalmi csoportot. A városi polgárok elégedetlenek voltak a főurak és az egyház hatalmaskodása miatt. Érdekük lett volna az ipar és a kereskedelem fejlesztése, de erejüket felőrölte helyi kiváltságaik védelme. A parasztság nagyon változatos helyzetű volt. Kis részük, aki a nagyvárosok vonzásterületén élt, be tudott kapcsolódni az árutermelésbe. Ez a réteg meggazdagodott. Másik részüknek a helyzete azonban rosszabbodott. Földesuraik gyakran kisajátították a közösségi földeket növelve majorságuk területét. Növelték a parasztok fizetési és munkakötelezettségét. A saját kezelési birtokaikat robotmunkával műveltették és az erdőket csak pénzért engedték használni. A XVI. században nőtt a társadalmi rétegek közti ellentét, fokozódott az egyházellenesség. A reformáció közvetlen kiváltó oka az úgynevezett búcsúcédulákkal való visszaélés volt. Ezeket a papírokat X. Leó pápa adta ki, hogy a bevételekből befejezze a római Szt. Péter bazilikát, továbbá a Fuggereknek ebből a pénzből törlesztette adósságait. A reformáció kezdete: 1517. Október 31-én Martin Luther Ágoston-rendi szerzetes kiszegezte a wittenbergi templom kapujára az egyházi üzérkedéseket elítélő 95 pontját. A pontokat elküldte barátainak és az egyházi vezetőknek. Luther nem akart szakítani a Római Katolikus Egyházzal, hanem csak meg akarta szüntetni annak visszásságait, vissza akarta téríteni azt a helyes útra.

 

Főbb tételei:

Csak a hit által üdvözülhet az ember a katolikus egyházban a jócselekedetek is üdvözítenek. (Sola fide- csak a hit által; sola gratia- csak a kegyelem által)
Elvetette Mária és a szentek tiszteletét. Csak Jézust szabad dicsőíteni.
Csak azt kell hinni, ami az Evangéliumban van, nem mást. (innen ered az evangélikus v. lutheránus elnevezés)
A Szentírást kell tanulmányozni és ami nincs benne, az elvetendő.
Tagadta az átváltoztatást. Ezt nem a pap végzi, hanem Isten nincs szükség a papra nem kell az egyházszervezet sem.
Nincs szükség közvetítőre ember és Isten között elvetette a „fülbegyónást”
A szertartások lényege az evangélium magyarázata, nem a pompa és a külsőség.
Elvetette a szentségeket, csak a keresztséget és az úrvacsorát (áldozás) hagyta meg, ez utóbbit is csak nagyobb ünnepekkor engedélyezte.
Elvetette a cölibátust is.
Az egyházi birtokokat világi kézbe akarta adni. (szekularizáció)
Követelte az anyanyelvű igehirdetést.
Fellépett a búcsúcédulák ellen

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!