Hirdetés
Hirdetés

A kereszténység kialakulása

6 perc olvasás

Az új vallás kialakulása annak köszönhető, hogy az emberek életében változások következtek be. Kr.e. 4-3. a Földközi tenger térségében kisárutermelők tömegesen mentek tönkre és nagyüzemek jöttek létre. A kisebb vagyonnal rendelkezők elvesztették politikai biztonságérzetüket, kiszámíthatatlannak látták jövőjüket. A Kr.e. 2. században, Rómában gazdasági válság lépett fel.

Hirdetés

A rómaiak sok idegen kultusszal ismerkedtek meg – a nagyrészt keleti vallások jobban ki tudták elégíteni az emberek vallásos igényeit. A többek között a kereszténység is megjelent Rómában.

Az egyistenhívő zsidóság körében már régóta várták a megváltót, aki megváltja a népet szenvedéseitől. A felfokozott messiás-váró légkörben született meg a kereszténység. Igehirdetők léptek fel, mint például Keresztelő János, aki a megváltó közeli eljövetelét jósolta és a bűnbánatot hirdette.

A Biblia szerint Betlehemben Szűz Mária fiaként született meg Jézus Krisztus, aki már a megváltást hirdette. Jézus tanítványaival, az apostolokkal járta Júdea városait, hirdette a végítéletet, a megbocsátást és az üdvösség reményét, és azt, hogy csak az Istenbe vetett hit és egymás szeretete számít. Ostorozta a vagyonszerzést, a kapzsiságot, a gyűlöletet, az erőszakot. Hívei egyre gyarapodtak. Egész életével példát mutatott, megtestesítette azt a magatartást, amit Isten vár a híveitől. Ezek a tanítások alig egy év alatt új alapokra helyezték a zsidó hitet. De ugyanakkor összeütközéseket is szült valamennyi zsidó vallási irányzattal.

Jézus legnagyobb ellenségei a farizeusok voltak, akik a Thóra legszigorúbb megtartásáért harcoltak. Pártolói pedig az esszénusok (,,az Újszövetség népe”) voltak. Mint Keresztelő János, ő is útjában állt a helyi hatalomnak, ezért Pontius Pilátus a zsidó főpapok kérésére keresztre feszítette.

Hirdetés

De Jézus halálával tanai nem haltak meg. Követői őt tekintették a megváltónak. Tanítványaiból Péter vezetésével ki közösség alakult ki. A hívek első központja Jeruzsálem volt. Az új vallás elterjedése Pál apostol (eredetileg: Saul) nevéhez fűződik. Saul farizeusi nevelést kapott, és üldözte a keresztényeket, de csodával határos módon megtért. Ezt nevezik Pál-fordulásnak. Szerinte a megváltás Jézus kereszthalálával már nemcsak a zsidók, hanem az egész emberiség számára megtörtént, aki hisz ebben, az már ezen a világon elnyerheti a megváltást.

A római közigazgatás, a nyelv és a közlekedés egysége elősegítette a kereszténység elterjedését. Első közösségek: Palesztina, Kis-Ázsia – Görögország, Itália, Gallia, Észak-Afrika, Egyiptom, Hispánia, Germánia. A 3. századra a kereszténység méltó vetélytársa lett a többi vallásnak. Az általa képviselt értékek: felebaráti szeretet, testvériség, alázat a népességre vonzólag hatottak. A közösségekben mindenki egyenlőnek számított. A hit a megváltás olyan reményével töltötte el a híveket, amelyet a római istenvilág egyetlen istene sem tudott nyújtani.

Egy város keresztényei közösséget alkottak, egy családba tartoztak. Mindenki egyenlőnek számított, rabszolgákat is felvettek a közösségbe. Minden keresztény vagyonának és jövedelmének egy részét a közös kasszába adta, ebből segélyezték a nélkülözőket. Összejöveteleiket rendszerint vasárnap tartották: imádkoztak, a Bibliát magyarázták, zsoltárokat énekeltek, úrvacsorán, áldozáson vettek részt. A szertartást pap vagy püspök vezette. – ő kezelte a közös kasszát, döntött a közösségbe való felvételről, kizárásról, és irányította az egész közösség életét. Közösségi szolgák gondoskodtak a betegekről, a fiatal lányokat az özvegyek nevelték.

A kereszténység terjedésével annak társadalmi bázisa is megváltozott.

A 2-3. században már a módosabb, műveltebb emberek is csatlakoztak. A kereszténység nem fenyegette vagyonukat, nem becsülte le műveltségüket, nem követelte tőlük a rabszolgák felszabadítását. Ehelyett beérték jótékonykodással, a rabszolgákkal szembeni testvéries magatartással.
A társadalmi bázis kiszélesedése magával hozta az egyházszervezet kialakulását is. A teljesen önálló közösségi vezetők, kis közösségek helyett nagyobb arányú, központilag irányított közösségre volt szükség.

·    püspökök – A nagyobb közösségek élére kerülnek – fokozatosan veszik át a közösségek irányítását,  monarchikus hatalomra kerülnek
·    presbiterek – az egyházközösség tekintélyes, idősebb tagjainak állandó tanácsa, vagyis a papok
·    diakónusok – a püspökök segítőtársai lesznek a kézimunka elvégzésében
·    pápa – Róma püspöke

Hirdetés

Az új vallás hívei gyanúsítgatásoknak, rágalmaknak voltak kitéve. Összeütközések az állammal a császár-kultusz kérdésében. Minél súlyosabbá vált a birodalom helyzete, annál inkább megkövetelték a keresztényektől a római istenhitet, a császár istenítését. Akik nem voltak erre hajlandóak, kivégezték. Ennek ellenére számtalan keresztény vallotta meg a bíró előtt hitét.

A keresztényüldözések nem érték el céljukat – a birodalom lakosságának 10%-át kitevő keresztényeket már nem lehetett kiirtani. A keresztény egyház ekkora már teljesen beilleszkedett a késő római társadalomba. Csupán a császár-kultuszt utasította el. Ekkor már nem volt messze az az idő, amikor a császári hatalom csak a kereszténység jegyében győzhetett.

 


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!

Ez is érdekelhet még:
A magyar felvilágosodás irodalmából

Csokonai Vitéz Mihály, Kármán József,  Batsányi János, Bessenyei György A felvilágosodás mint egyetemes, nemzetközi eszmerendszer Európa országaiban eléggé változatos képet mutat....

Pótfelvételizők, figyelem! Fontos határidő jár le ma éjfélkor
Pótfelvételizők, figyelem! Fontos határidő jár le ma éjfélkor

Már nincs sok idő hátra, legkésőbb ma éjfélig kell leadnotok a jelentkezéseteket a 2020-as pótfelvételin, ha szeptembertől egyetemen vagy főiskolán...

Close