Kulturális élet Európában az 1848-as forradalmak után

1848 legtöbbet a Habsburg Birodalom népeinek, s ezen belül Magyarországnak jelentette, mert itt a forradalom egyik célja az úrbéli viszonyok megszüntetése volt, és ezt maradéktalanul meg is valósította. Restaurációra- a népfelség elvének erős korlátozásával- itt is sor került. A nemzeti kérdést és a polgári szabadságjogok mikéntjét itt is fölülről, 1848 főszereplőinek, a tömegeknek kizárásával rendezik.

Anglia mint saját nemzetgazdaságát kívánta megszervezni a világpiacot, s benne Európát, de végül is Európa gyors iparosodását indította el, többé-kevésbé piacvédő nemzetgazdaságok sorát hívta életre. A francia forradalom megteremtette az egy és oszthatatlan nemzetállamot –s mintájává vált archaikus birodalmaknak is. Létrejött az egységes olasz és német állam, a magyar-osztrák kiegyezés végre nyugodt feltételeket biztosított a gazdasági fejlődés számára, Franciaországban a katonai vereséggel együtt is megszilárdult Európa első centralizált (és nagy kiterjedésű) köztársasága. A XIX. század második fele a nemzetállamok virágkora. Az 1850-es évektől az ipar, a technika, a tudomány fejlődése, a városiasodás minden eddiginél gyorsabb üteművé vált. A vas hihetetlen mennyiségben áradt szét az egész világban. Visszavonhatatlanná vált a pénz, a nyersanyag, az áruk, az emberi tudás, a tőke világméretű piacának a létezése. A vasutak és a tenger alatti kábelek átfogták a földrészeket. A technika behatolt az otthonokba, átalakítva az emberek életét. Az ipari termékek rohamosan növekedő mennyiségét a munkások egyre nagyobb tömegei állították elő. A sűrűn lakott iparvidékeken, a nagyvárosok ipari negyedeiben az iparban foglalkoztatottak sokasága élt együtt. Az ipari forradalom korai szakaszában, a korlátlan szabad verseny viszonyai között a munkabér is a kereslet és kínálat rideg törvényei szerint alakult, fittyet hányva mind a keresztény erkölcsöknek, mind a fölvilágosodás humanizmusának.

A XIX. század második felétől Lotaringiában, a Ruhr-vidéken, a belga Vallóniában mind nagyobb foltokban tűnt el a természet zöld színe. A később festők által is fölfedezett “ipari táj”, a gyárkémények füstje már nem csak Anglia vidékeit rajzolta feketére. Az ipari forradalom kiterjedt az egész kontinensre. A gazdasági növekedésnek, a gazdasági hatalomnak alapja a nehézipar lett. A gazdaság szerkezete is átalakult. A kisműhelyek helyét a gyárak, a kereskedők szerepét a bankok vették át. Az öntött vagy kovácsolt vasat fokozatosabban a rugalmasabb, szilárdabb és olcsóbb acél váltotta föl. A tömeges acéltermelés megteremtése már tudatos kísérletezés, a tudomány hasznosításának eredménye volt.

A természettudományok és a technika új kapcsolata

Már a század derekán megfigyelhetjük, hogy a tudomány új fölfedezései és az ipari technikai változásai ugyanabban az időben és ugyanazokon a helyeken bukkannak föl. (Kezdetben Angliában és Franciaországban. A század második felében a tudományosság súlypontja Németországba helyeződött át.) Természetesen még sokáig a technika ösztönzi a tudományt. A század második felétől számos új tudományos felismerés új iparágak alapjává vált. Az elektromágnesen indukció felfedezése (Faraday) a generátorok és villanymotorok megszerkesztéséhez vezetett. Hertz kísérletileg igazolta az elektromágnesen hullámok létezését – és megvetette a rádiótechnika alapját. Az erőművek és távvezetékek építése hatalmas tőkéket igényeltek. A villamos ipart kezdettől fogva az egyedülálló, monopolisztikus vállalkozások jellemezték.

A kémia új korszakát az anyagok molekuláris-atomos szerkezetének felismerése alapozta meg. Tudatosan állítottak elő új anyagokat, köztük szerves vegyületeket is, megdöntve az életerő-elméletet, mely szerint szerves anyagok csak élő szervezetben keletkezhetnek. A század végén már van műanyaggyártás. Kidolgozták az ammónia előállításának ipari módszereit. A benzinmotorok térhódításával megnőtt a kőolaj lepárlásának jelentősége. Kialakult a petrolkémia.

A biológiában a legdrámaibb változást hozó eredmény a fejlődés gondolatának terjedése volt. Charles Darwin “A fajok eredete természetes kiválasztódás útján” című művében (1859) bebizonyította, hogy a fajok változékonyak, és jelen gazdaságuk hosszú fejlődés eredménye, melynek során mindig a legéletrevalóbbak maradnak fenn. Mendel-Darwinnal csaknem egy időben- kimutatta bizonyos tulajdonságok szabályszerű öröklődését, és magyarázatára megalkotta a génelméletet.