Hirdetés

Kulturális élet Európában az 1848-as forradalmak után

11 perc olvasás

Az ipari forradalom kiterjedése egész Európára nem a születések számát növelte, hanem a halandóságot csökkentette. Bár a munkások létbizonytalansága nem szűnt meg, és a városi nyomortanyák a halandóság új okaivá váltak, éppen a tömegtermelés következtében a reálbérek növekedtek. Az emberek jobban és célszerűbben táplálkoztak. Az orvostudomány nagy eredményei, a magyar Semmelweis, a francia Pasteur, a német Koch felfedezései, az antiszepszis, és a védőoltások kidolgozása megfékezte a járványokat.

Hirdetés


Hirdetés

Filozófia

A gondolkodók jó része a felvilágosodás kora óta töretlenül hitt a fejlődésben és az emberi értelemnek, a rációnak a világot földolgozó lehetőségeiben. A XIX. század – többek között- a tudomány és a technika diadalútja. Nem véletlen tehát, hogy a XIX. század második felének egyik legnagyobb hatású filozófiai áramlata, a pozitivizmus (megalapítója a francia Auguste Comte (1798-1867) az egyén és a társadalom problémáinak megoldását a tudomány és a technika haladásától várta, és legfőbb támaszát a tényekben kereste. A tapasztalatra építő pozitivisták arra törekedtek, hogy fölülemelkedjenek a materializmus és idealizmus – szerintük üres spekuláción alapuló – ellentétén. Úgy gondolták, hogy a világegyetem és Isten egyaránt befogadható a matematikailag leírható tudásba. Végül egyesek primitív természettudományos materializmushoz jutottak. Egy hírhedt meghatározás szerint a gondolat viszonya az agyhoz ugyanolyan, mint az epéé a májhoz vagy a vizeleté a veséhez. Comte pozitivizmusából indult ki az angol John Stuart Mill (1806-1873), a liberális demokrácia propagátora. Mill új értelmezést adott Bentham ún. hasznossági elvének (utilitarizmus). Bentham nyomán vallotta például Kossuth Lajos, hogy a politikai-jogi intézmények létjogosultsága (hasznossága) attól függ, mennyiben mozdítják elő a lehető legtöbb ember lehető legnagyobb boldogságát. Mill szerint azonban a boldogság nem vezethető vissza természetes, fizikai örömökre, hanem a személyiség teljes függetlensége (individualizmusa) a boldogság legfőbb forrása. Az ellentmondás viszont így kiküszöbölhetetlennek tűnt az egyén és közösség, az egyéni ítélet és a közvélemény között.

Más gondolkodók – a pozitivistákkal szemben – úgy vélték, hogy az alkotó személyiség, a büszke polgár a modern időkben az olajozott gépezet fogaskerekévé vagy egy áttekinthetetlen káosz ide-oda csapódó száműzöttjévé lett. A világot irracionálisnak, azaz zűrzavarosnak, ésszerűtlennek és megismerhetetlennek látták. Egyik első jelentős képviselőjük, Arthur Schopenhauer (1788-1860) mélységesen pesszimista. Schopenhauer szerint a közönséges ember saját akaratának foglya. A világ sem más, mint az akarat megtestesülése. Az akaratból, tehát a világ lényegéből fakad a testi-lelki nyomor, a szenvedés. A boldog élet –mint mondja- egy koldus álma. Boldogok csak úgy lehetünk, ha megszabadulunk az akarattól, ez azonban csak az öncélúan alkotó zseninek vagy a szentnek sikerülhet.

Schopenhauerből indult ki az egyik legnagyobb hatású rációellenes (vagy irracionista) filozófus, a német Frederich Nietze (1844-1900), ő azonban Schopenhauerrel ellentétben – hangsúlyozottan optimista. Alapgondolata az, hogy az örökölt racionális és erkölcsi értékrend kiüresedett. A hagyományos erkölcs: tömegerkölcs, szolgaerkölcs. Új értékeket csak maga az ember adhat önmagának, erre azonban csupán a “felsőbbrendű” ember képes. A “felsőbbrendű ember” az értékteremtő ember, Isten emberi megfelelője, az, amivé az embernek történetileg válnia kell.

Művészetek

A technika új lehetőségeket nyújtott a műalkotások sokszorosításához. (Ebben az irodalmi alkotások jártak az élen, voltaképpen már fél évszázada mindenki számára elérhetővé váltak.) A nagy lehetőségek azonban veszélyeket is hordoztak: a kultúra is profithordozó árucikké vált. Jelentős alkotók nyomorogtak, ügyes mesteremberek nagy vagyonokat kerestek. De a technika, a nagyüzemi munka, az ipari táj az igazi művészet formájában, témáiban és mondanivalójában is egyre maradandóbb változásokat hozott. Az akadémizmus a szobrászatban tartotta legszívósabban magát. Rodin részben a francia festészet hatására alakított ki új művészeti eszközöket. Közismert Gondolkodója a kifejezés erejét (expresszivitás), a Danaide a festői hatások alkalmazását szemlélteti.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!