Hirdetés

Kulturális élet Európában az 1848-as forradalmak után

11 perc olvasás
Kulturális élet Európában az 1848-as forradalmak után

A szecesszió, vagy “új művészet” valamennyi művészeti ágat átfogó stílust akart teremteni, mely szakít a naturalizmussal, a történelmi stílusok utánzásával. A szecessziót dekoratív hatáskeltés, hullámzó vonalvezetés, a keleties és népi motívumok fölhasználása jellemezte.

Hirdetés

Az új írónemzedék elfordult a romantika szárnyalásától, a realizmust dicsőítette, és bízott a tudományokban. Igaz, a romantika megálmodta hősöket nehéz is lett volna fölfedezni az ipar és a tőzsde új lovagjaiban. A század végén a naturalisták (Zola) egyenesen a tudomány módszereit kívánták alkalmazni a valóság művészi föltárásában. Döbbenetes eredményekre jutottak. Az igazi irodalom a lázadás állapotában volt. Más módon, de tagadást fejezett ki a szimbolista költők zárt, nehezen megközelíthető világa, és később Apollinaire meghökkentő újítása, a “szürrealizmus” is.

A zenei élet központjában az opera állott, melynek eszköztárát a német Wagner nagy hatású életműve gazdagította, Verdi Wagnertől idegenkedve teljesítette ki az olasz operaiskolát. Az opera történelmi hagyományait folytatta az orosz Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov is.

A szimfonikus és kamarazenei műfajok talán legszínesebb mestere Brahms, akinek nemes és szenvedélyes muzsikájára nagy hatást gyakorolt – többek között – a magyar népzene. A romantikus programzene (Liszt, Berlioz) hagyományait fejlesztette tovább Richard Strauss, akinek zeneszerzői művében már megjelentek az irodalomból, festészetből is ismert újszerű elemek. A zenei hangzást, mint impresszionista festők a fényt és a színt, a francia Debussy szabadította ki a klasszikus és romantikus bilincsekből.

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!