Középkori kultúra (oktatás és tudomány, lovagi kultúra, szerzetesi létforma) – II. rész

A feudális gazdálkodás önellátó gazdaság volt, így mindent maguknak kellett előállítani, amire szükség volt. A ház asszonyának ezért érteni kellett a gazdálkodáshoz, pénzügyekhez, betegellátáshoz. Ezen teendőkön kívül nem sok idejük maradt arra, hogy elméjüket műveljék. Íráshoz általában nem értettek, olvasni is csak nagyon kevesen tanultak meg, az alapvető művelődési „eszközt” számukra a nemzetközi méretekben közkinccsé vált lovagregények jelentették. A várkisasszonyok ezekből tanulták meg a jó modor, az illem szabályait, társaságbeli viselkedést, az úri magatartást.

A kolostorok kora

Általános jellemzők:

• szűnőfélben levő politikai megosztottság
• a kereszténység biztosította teljes ideológiai egység
• az emberek egy népet alkotnak Isten szemében, valamennyien egy királyságot kívánnak, de az öröklődő és változtathatatlan társadalmi egyenlőtlenség eszméje: Isten a teremtéskor mindenkit a megfelelő helyre állított → ordók (imádkozók, harcolók, dolgozók)

A társadalom és a kultúraközvetítés fő szereplői

• a király
• a gróf, a lovag
• a szerzetes
• művészi kifejezési formák, műfajok

Általános jellemzők:

Duby: a kolostorok kora (980–1130)

• ugar, ingoványok, elvétve egy-egy ember, éhínségek („ember embert üldöz és felfalják egymást”) → dominál:
• az éhség élménye: az ember pőre, kiszolgáltatott, halál és rettegés prédája, mert bűnös → alapélmény a félelem
• 1000 után lassú emelkedés, ritkulnak a barbár betörések, az éhezési hullámok → a román művészet kora
• román művészet: változatosság (sok hatás, nagy terület) és lényegi egység (az emberek roppant mozgékonysága, a Karolingok hagyományozta összetartó erő) → egy hit, egy rítus, egy nyelv, egy kulturális örökség → a művészet egyetlen célja: a látható világ valamennyi gazdagságának felajánlása az Istennek, hogy az adományok révén lecsillapítsák haragját, részesüljenek kegyelméből → az új művészet hordozói, letéteményesei a szerzetesek
• Isten: kétarcú: harcos és ítélkező, de szüksége van az emberre a bűn elleni harcban
• jóindulatának elnyerése: szerzetesek közvetítése, zarándoklatok (a három szent sír felkeresése: Szent Péteré Rómában, Szent Jakabé Santiago de Compostelában, Krisztusé Jeruzsálemben)
• 12. századtól lassú emelkedés, derűsebb életszemlélet → gótika

A király:

• a társadalom isten városának tükörképe, a földi tökéletesség példája és mintaképe a király
• hatalmának az egyház próbál korlátokat szabni: királytükrök (speculum regis) → legyen iustus, pius, pacificus, ha ezeknek nem felel meg, akkor: zsarnok
• eredete: a germán népek hagyománya → ott a király feladata a háborúzás, ill. az istenek és népük között a párbeszéd megteremtése
• a 8. századtól felkenik a királyokat = az uralkodót az egyház keblére emelte → a szent olajjal átitatva papi szolgálatot teljesít, főpapként áll Isten előtt →új funkciója lesz a harc mellett
• a béke és az igazság őrzése → szerzetes típusú királyok, legfőbb feladatuk, hogy a népért imádkozzanak (pl. a francia Róbert)
• a király egyben lovag, aki kezében karddal biztosít igazságot és békét a népének
• a monarchia renovatio, a császári hatalom újjászületése→ a király nem lehet többé műveletlen → iskolák, könyvek
• bőkezű: templomokat, kolostorokat épít, szerel fel
• 11. század derekán hatalmuk csökken, funkciójuk felaprózódik a hűbérurak között → a közfunkciók privatizációja → kézbe kívánja venni az egyház (a béke fenntartásáért: treuga Dei mozgalom), ill. a lovagok

A lovag:

• lételeme a harc, de féli Istent → adományok az egyháznak, a kolostoroknak → az esztétikum irányítás ugyancsak átkerül az egyház kezébe
• jellemzői: fegyverek, harci készség
• férfiak, a társadalom nem vesz tudomást a nőkről
• agresszív vitézség, bátorság, nyers erő
• tudatlan, a tanulás csak megrontaná a lelkét, de
• féli Isten büntetését
• Hogyan lehet beilleszteni a keresztény világba? → Ha Istenért harcol a leküzdhetetlen, rejtőzködő erők ellen, a pogányok ellen → keresztes háborúk, gyengék védelme
• közvetítőre van szüksége → szentek, ereklyék kultusza, ajándékok egyháznak, kolostoroknak

A szerzetes

• közvetítő ember és Isten között – a mozgalom az elmélkedésre, az imára, az önsanyargatásra épül – a keleti sivatag remetéi indítják el (3. sz. vége) még a népvándorlás kora előtt – az 5. és 6. sz. katasztrófái nyomán egyre vonzóbb életforma lesz
• legfőbb feladata: harc a sátán kísértései: hús, háború, arany, asszony ellen
• eszköze: imádkozás rokonokért, szellemi testvérekért, jótevőikért, az egész társadalomért
• ideál: szegénység, aszkézis, fényűzés elvetése ↔ a világi egyház fényűző, hűbérúri élete
• kolostorok a liturgia letéteményesei, ereklyeőrzők, temetkezési helyek
• kolostori reformok sora, új rendek alakulása próbálja visszatéríteni a tévelygőket a helyes útra (Cluny, 910-)
• típusai:
• bizánci típusú, remeteség: hátat fordít a világnak, szerzetesi magány
• Nyugaton: coenobitizmus (coenobita = közös élet) – megszervezője: Nursiai Szent Benedek (6. sz.) → bencés eszme – columbáni típus
• elzárkózás, lemondás, hittérítői feladatok nem vonzzák
• alapja az engedelmesség erénye, családi közösségben élnek az apát teljhatalma alatt
• mértéktartó szellem – Krisztus katonáinak megfelelően kell táplálkozniuk, öltözködniük és pihenniük, hogy derekasan tudjanak harcolni – feledkezzék meg testéről, művelje a földet, hogy dúsabb áldozatot tudjon bemutatni Istennek → ora et labora
• eszközeik:
• a könyv: a liturgia tartozéka, a megismerés eszköze → ékesnek kell lennie (őskeresztény minták, evangelisták, 11. sz.-tól isten-ábrázolások is, korábban féltek a pogány bálványimádat feltámadásától)
• a zene: a liturgia középpontjában
• az írás
• a templomok: funkciójuk átalakul: a hatalmas gyülekezetek befogadására átalakítják a régi csarnokokat

A műveltség: