A párizsi forradalom híre 48. márc. 1-n ért el Pozsonyra. Kossuth márc. 3-n az alsóházban felirati javaslatot tett, melyben a jobbágyfölszabadítás, a közös teherviselés és független nemzeti kormány felállítása volt. Az alsóház ezt azonnal elfogadta. István nádort és helyettesét viszont Bécsbe hívták, hogy ne lehessen összehívni a felsőházat csak később. Végül is a főrendek március 14-n fogadták el a felirati javaslat továbbfejlesztett változatát. Kossuthtal az élen küldöttség indult Bécsbe, hogy a királlyal szentesíttessék. A bécsi forradalom hírére, és, hogy segítsenek a küldötteknek, Budapesten is kitört a forradalom (“márciusi ifjak”: Petőfi, Vasvári? Irinyi, Jókai, Degré Alajos; Pilvax, nyomda, Buda, Táncsics, stb.). István nádor erőteljes közbenjárásának köszönhetően V. Ferdinánd jóváhagyja a forradalom követeléseit.
1848. április 11-én az uralkodó szentesíti az Áprilisi törvényeket.
A törvények 3 lépésre bonthatók:

 

1- Feudalizmus lebontása

– ősiség eltörlése
– tized eltörlése
– úriszék eltörlése
– úrbéri terhek és szolgáltatások eltörlése

 

2- Polgári állam felépítése

– önálló, felelős Magyar Kormány
– népképviseleti országgyűlés Pesten
– 3 évenkénti, általános, titkos választás
– közteherviselés
– bevett vallások egyenjogúsítása
– sajtó és szólásszabadság
– hitelintézet felállítása
– városi önkormányzatok létesítése

 

3- Állam egységének megteremtése

– Magyarország és Erdély uniója
– Partium visszacsatolása Magyarországhoz

A törvények, annak ellenére, hogy előírták a jobbágyfelszabadítást, nem rendezték a kérdést. Ugyanígy nem rendezték a Habsburg uralkodóházhoz való viszonyt, ugyanis a Pragmatica Sanctio értelmében ők voltak az ország törvényes uralkodói.
A legnagyobb gond azonban az uralkodó kérdése volt. Ugyanis az uralkodó a külügy és hadügy feje. De a hadsereg a felállítandó Nemzeti Kormánynak tartozik engedelmességgel. Ugyanígy a külügyeknél is külföldön nem tekintették külügyminiszternek az éppen felelős minisztert, és nem is hívták annak. A király személye körüli minisztert nevezték néha külügyminiszternek.
1848. júniusában lezajlottak a népképviseleti választások, ahol a radikálisok háttérbe szorultak (lsd. Petőfi: Apostol – választási vereségeit beleírja), és a liberálisok kerültek be nagy számban.

1848. július 5-én nyitották meg az országgyűlést.

 

Az első felelős magyar kormány:

miniszterelnök – Batthyány Lajos gróf
belügyminiszter – Szemere Bertalan
igazságügyi miniszter – Deák Ferenc
vallási és oktatásügyi miniszter – Eötvös József
földművelés és ipar miniszter – Klauzál Gábor
pénzügyminiszter – Kossuth Lajos
közmunkaügyi miniszter – Széchenyi István gróf
hadügyminiszter – Mészáros Lázár
király személye körüli miniszter – Esterházy Pál herceg