Az antik városok létrejöttének körüményei

Az antik városok megszületése

I.e. 1500 körül vette kezdetét a görög városállamok fejlődése, ennek alapja azonban már egész más volt, mint a folyóvölgyi kultúráké. Itt már nem a mezőgazdasági fejlődés volt a domináns, nem a többlettermelés adott lehetőséget a városok kialakulására, a korai urbanizáció ekkor új korszakba lépett, a nyugati típusú város kialakulásának korszakába.

E korszak előhírnökei a Krétai civilizáció települései voltak. A sziget természeti adottságai paradicsomiak voltak, s a tenger védelmében sokáig semmi sem háborította az itt élők védelmét. Itt alakult ki a minószi kultúra. Települései nem szerveződtek egységes állammá, nagyobb, regionális szereppel rendelkező városok, kisebb városok, nagy vidéki birtokok, tanyák, kikötők, hegytetőkön levő szentélyek alkották a sziget településhálózatát. A civilizáció központja Knósszosz városa. A városok lakossága nem volt nagy, így a kultúra építészeti teljesítménye kiemelkedő (10 embert kiszolgáló házak, cserépfedésű vízvezeték, vízöblítéses WC, ablak). Ezek mind kifinomult életmódról, központi irányítással végzett közmunkákról, bonyolult társadalmi szervezetről és adminisztrációról árulkodnak. A minószi kultúra érdekessége, hogy vallásukban a nőknek kiemelkedő szerepe volt, és a legfőbb papi méltósággal járó tisztséget is nő töltötte be.

Az i.e. 1500-as évek végén fejlődésének csúcspontján váratlan pusztítás vetett véget a minószi kultúrának. Belső társadalmi feszültségekre semmi nem utal, de mindenütt tűzvész nyomai fedezhetők fel, így valószínűsíthető, hogy mükénéi görög portyázók pusztították el ezt a palotacivilizációt.

A mükénéiek azonban  átörökítették a kultúra legfontosabb elemeit. Átvették a közigazgatási rendszert, és noha Kréta városait elpusztították, mégis megjelentek utána is a paloták, gátak, csatornák, alagutak, vízvezetékek. Négy nagy palotaegyüttes épült fel: Pülosz, Mükéné, Thébai és Tirünsz, melyek mind egy-egy állam központjaként funkcionáltak. I.e.  1250-1200 között a mükénéi kultúra városai is elpusztultak, és noha rövid volt e kultúra hatalma, jelentősége abban áll, hogy megteremtette az antik városfejlődés alapját.

A görög polisz:

A mükénéi világ pusztulása után csak az i.e.VIII. sz.-ban kezdtek el szaporodni a városok. Ez a változás része volt az egész mediterrán világban fellendülő urbanizációnak, ami a görög és a föníciai kolonializálás következménye volt. A görög gyarmatosítás iránya a Fekete-, az Égei-, és az Adriai tenger partvidéke, Dél-Itália és Kelet-Szicília, valamint a Földközi-tenger északi partvidéke volt, a föníciai gy.-é pedig a Földközi-tenger déli partvidéke, Nyugat-Szicília, Szardínia és az Ibériai-félsziget déli partja.

A megszállt területek őslakossága általában nem tanúsított ellenállást, mivel el voltak maradva a görögökhöz képest és hasznát vették az általuk meghonosított technológiának és kultúrának.

A gyarmatosítás kibontakozása a feudális jellegű görög társadalom új fejlődési szakaszával, a polisz, vagyis városállam kialakulásával kapcsolódott össze. A polisz a görög férfipolgárok közösségének irányítása alatt álló, általában formális alkotmánnyal rendelkező közösség volt, mely magából a városból és a körülötte elterülő mezőgazdasági területekből állt. A férfipolgárok közössége a népgyűléseken maga választotta hivatalnokait, tisztségviselőit és döntött a város sorsát érintő kérdésekben.

Az i.e. VII. sz.-ban kibontakozó görög városfejlődés két úton indult el, és kétféle várostípust hozott létre. A görög szárazföldön és szigetvilágban az ún. klasszikus, vagy hellén várost, és az Égei-tenger keleti partvidékén a hellenisztikus várost.

A hellén város jellemzői:

• Kialakulása: falusi, földművelő közösségek alapítják
• 3 fő természeti tényező: domborzatilag erősen tagolt felszín, kevés és gyenge minőségű művelésre alkalmas terület és a tenger közelsége
• Átlag 4-5000 lakos
• A tenger közelsége miatt jó halászokká és hajósokká váltak, így tudták megszerezni a tengeri utak feletti ellenőrzés jogát
• Hatalmukat a „kicsi” görög városok gyarmataiknak köszönhették (a város és az általa elfoglalt gyarmatok, kolóniák között erősen hierarchizált szövetség volt)
• A városok kicsi méretét társadalmi okokra vezethetjük vissza, tudatosan törekedtek arra, hogy kicsik maradjanak, az egyetlen kivétel a leghatalmasabb görög város, Athén, mely fénykorában a világ legnagyobb városa volt (kb.75 ezer lakóval)

Ökológiai képe:

• A település központjában a magas, természetes erődöt képező sziklán áll a  fellegvár (akropolisz), az istenek otthona és a földi hatalom központja
• A legfontosabb középületek (palota, városháza, templomok, papok, papnők szállása) helyezkednek el itt
• A fellegvárat fal veszi körül
• Közvetlenül a fellegvár alatt helyezkedik el az agóra és a színház
• Alattuk, a hegy lábánál a lakónegyed (kicsi, igénytelen házak sokasága, falusias benyomással)
• Igénytelen lakásviszonyok,  kétségbeejtő higiéniai helyzet (szabadban való munkavégzés, levegőtlen házak, kicsi szobák, csatornázás és WC-k hiánya, szemét, ételmaradék a házak között, zöldterületek hiánya, utcarendszer hiánya, össze-vissza, szerteszét „dobált” házak)
• A tisztes szegénység többet ér, mint a talmi gazdagság

A hellenisztikus város:

– Iónia és Dória területén volt jellemző