Hirdetés

A római köztársaság válsága

8 perc olvasás
A római köztársaság válsága

Róma- miután megszerezte az uralmat Itália felett – összeütközésbe került a Földközi-tenger nagyhatalmával, Karthágóval. A Róma és Karthágó közötti érdekellentétek három pun háborúhoz vezettek.

Hirdetés

I.e. 133-ra befejeződtek Róma és a hellenisztikus államok közötti harcok is. Így Róma az egész Földközi-tenger ura lett, városállamból birodalommá vált (Imperium Romanum).

A hódítások következményei

A hódítások következtében a gazdaság és a társadalom jelentősen átalakult. A köztársasági államrend nem tudta megoldani a birodalommal járó feladatokat, a köztársaság válságba jutott. A válság a gazdasági, a társadalmi és a politikai élet szinte minden területén jelentkezett, és különféle megoldási kísérletek ellenére a köztársaság bukásához vezetett.

A gazdaság szerkezetileg átalakult. A gazdasági élet alapja a mezőgazdaság volt, a lakosság túlnyomó többsége földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. A hódításokig Itáliában a kisbirtok volt uralkodó.

A hódító háborúk nyomán átalakult a termelés struktúrája is: a rabszolgák tömeges alkalmazása és az olcsó tengerentúli gabona beáramlása következtében a kisparaszti gazdaságok tönkrementek, és a rabszolga-munkaerőre alapozott közép- és nagybirtok vált általánossá. A gazdaságok rátértek a jövedelmezőbb termékek előállítására, előtérbe került a szőlő, az étolaj, a zöldség- és gyümölcsfélék termesztése, háttérbe szorult a kevésbé jövedelmező gabonatermesztés.

Hirdetés

Nehézségek mutatkoztak a hadsereg-utánpótlásban is. A latifundiumok (nagybirtokok) fokozatosan bekebelezték a kisbirtokot, így éppen az a társadalmi réteg vesztette el gazdasági erejét, amely a római katonaságot adta. A hosszas háborúskodás következtében az állandósult katonai szolgálat mellet a kisgazdaságok működtetése szinte lehetetlenné vált. Sok kisbirtokos elvesztette földjét, növekedett azoknak a száma, akik nem rendelkeztek a katonai szolgálathoz szükséges vagyonnal. Nem volt tehát elegendő hagyományosan besorozható katona, pedig hadseregre szükség volt a meghódított területek megtartása érdekében, ugyanakkor a határok mentén is számolni kellett ellenséges betörésekkel. Erős hadseregre a belső társadalmi feszültségek, harcok felszámolása miatt is szükség volt.

Társadalmi válság

A társadalomban mutatkozó válságjelenségek voltak a legsúlyosabbak és a legösszetettebbek.

A hódítások következtében több százezer hadifogoly került rabszolgaként Itáliába. A rabszolga-munkaerő a termelés minden szférájában, de a szórakoztatásban is megjelent (gladiátorok). A termelésben nélkülözhetetlen volt a rabszolgák munkaereje, ugyanakkor vagyontárgynak minősítették őket, jogokkal nem rendelkeztek. Az i.e. 2. századtól Itália különböző területein, főleg Dél-Itáliában és Szicíliában került sor rabszolgalázadásokra. A legnagyobb méretű a Spartacus-féle rabszolgaháború volt i.e. 73-71 között, amely a capuai gladiátoriskolából indult el, s végigsöpört egész Itálián.

A meghódított területek lakossága beépült a római társadalomba, ami súlyos jogi, gazdasági, vallási és nyelvi problémákat hozott felszínre. A Rómának behódolt itáliai szövetségesek, akik részt vettek a hódításokban, adót fizettek, de földet nem kaptak. A szövetségesek ugyanolyan jogokat követeltek, mint a rómaiak; elégedetlenségük háborúhoz vezetett i.e. 90-88 között.

Nőttek a nobilitas (patríciusok és a vagyonos plebejusok házasságából származó réteg) egyes csoportjai közötti feszültségek. A nobilitas a hódító háborúk következtében óriási vagyonra tett szert. Belőlük kerültek ki a hadvezérek, vezető magistratusok, a provinciák helytartói. Egyre inkább elkülönült a magukat optimatáknak (legjobbak) nevező csoport, amely mögött a senatus állt. Így alakult zárt társadalmi csoporttá a senatori rend, amely megkülönböztette magát a „homo novus„-októl (új emberek). Míg a senatori rend tagjai latifandum-tulajdonosok voltak, a második társadalmi réteg, a lovagrend a vagyonát kereskedelemből, illetve pénzügyletekből szerezte. Ellentétes érdekeik az i.e. 1. században többször vezettek polgárháborúhoz.

Hirdetés

Ezekben a harcokban, az állandóan napirenden lévő utcai zavargásokban részt vettek a tömegesen Rómába özönlő, földjüket vesztett paraszti tömegek, a proletárok.

Lapozz a további részletekért

1 2