A római köztársaság válsága – kidolgozás

Kr.e. 90-es évek végének nagy eseménye Livius Drusus néptribunusz fellépése volt. Azt javasolta, hogy adjanak római polgárjogot szövetségeseiknek. Ez sokak nemtetszését váltotta ki, ezért Kr.e. 91-ben megölték. A szövetségesek természetesen Drusus pártját fogták és megöletésének hírére Róma ellen háborút indítottak. Válaszul szenátus meghirdette, hogy aki 60 napon belül leteszi a fegyvert, az megkapja a római jogot.

Kísérletek a válságból való kilábalásra

A régi köztársasági rend visszaállítására törekedtek a Gracchus-fivérek. Tiberius Gracchus néptribunusi tisztsége alatt Kr.e. 133-ban visszaállítatta a Licinius-Sextius-féle földtörvényt. Ennek értelmében egy személy 500 jugerumnál nem birtokolhatott többet az ager publicusból. Intézkedése veszélyeztette az optimaták vagyonát, ezért szenátusbeli ellenfelei megölették. Öccse, Caius Gracchus Kr.e. 123-ban, mint néptribunus felújítja a földreformot, a plebsz számára csökkenti a búzaárakat és bíráskodási jogot ad a lovagoknak. Tervezi az itáliai jog kiterjesztését a szövetségesekre, a szenátus azonban demagóg módon fellázítja a plebszt, 2 évvel később öngyilkosságba kergetik.

A birodalom fenntartásához elkerülhetetlen volt a hadseregreform. Ezt Caius Marius vezette be. A katonák ettől fogva zsoldot kaptak – ezzel nem csak felszereltségük, hanem harci moráljuk is nőtt, és kevésbé megvesztegethetőek lettek – és 16 év szolgálat után földet kaptak. Ezenfelül a rendszeres kiképzést, egységesítette a fegyverzetet, s a csapategységek átalakításával tagoltabbá, mozgékonyabbá tette a légiókat. A légiók cohorsokra, azok manipulosokra, azok pedig centuriákra (századokra) tagolódtak. Minden légió mellett egy 100 fős lovas segédcsapat is működött, elsősorban hírvivő céllal.

Mariusnak kívánatos volt, hogy politikai tisztséget is szerezzen, hogy földet tudjon osztani veteránjainak. Kr.e. 105-ben megnyerte a Jugurtha, numídiai király ellen vívott háborút. Ennek tiszteletére diadalmenetet, triumfot tarthatott. A városba fegyverrel bevonuló katonák kiabálva éltették vezérüket. A szenátus félni kezdett a hadseregtől, ezért Mariust consullá választották. Ezt a tisztséget egymás után ötször viselte.

A diktatúra első formáját Cornelius Sulla teremtette meg. Kr.e. 82-79 között polgárháborút folytatott Mariussal. Miközben Sulla megtorló háborúba indult Mitridátész ellen Marius átvette a hatalmat, és üldözni kezdték a szenátorokat. Sulla visszatért és vérengzést folytatott. Mikor ismét távozott a frontra Marius és társai újra kézbe vették a hatalmat. Sulla ezért békét kötött Mitriádésszal és hazatér rendet teremteni. Felveszi a diktátori címet és lemészároltatta a néppárti vezetőket. Közzé tett egy feketelistát, amely listára felvett személyeket bárki szabadon megölhette. A poscripción 2600 lovag és 90 szenátor neve szerepelt. Továbbá visszavonta a néptribunosok jogkörét, 300-zal növelte a szenátus számát, ellenségei rabszolgáiból több ezret felszabadított. Minden intézkedése a szenátoroknak kedvezett. Sulla diktatúrája, nemhogy nem oldotta meg, de elmélyítette a köztársaság válságát.

A rendkívül feszült helyzetben megszületett az l. triumvirátus elnevezésű hatalmi csoportosulás. Kr.e. 60-ban Crassus, Pompeius Magnus és Gaius Julius Caesar magánjelleggel megkötik az első triumvirátust. E három kitűnő hadvezér felosztotta maga között a birodalmat. Pompeius Hispaniát, Crassus Szíriát, Caesar pedig Galliát kapta. Caesar – a szenátus számításaival ellentétben – jól kormányozza a neki kiosztott területet, sőt tovább is bővíti Kr.e. 58-51-ben Illiriával és Transalpániával. Az 50-es évek vége felé a triumvirátus felbomlott, ugyanis Crassust a parthusok megölték, és Caesar és Pompeius között is ellentétek éleződnek ki. Pompeius a szenátussal szövetkezve visszahívatja triumvirtársát Rómába hadserege nélkül. Ezután Kr.e. 49-ben Caesar a hatalomátvétel mellett döntött, fölismerte, hogy a birodalmat nem lehet az eddigi módszerrel hatásosan irányítani. Egy évvel később Pharszalosznál legyőzte Pompeiust.

Kr.e. 48-44 közötti időben Caesar diktatúrája már a köztársaság válságának átmeneti megoldását jelentette. Veteránjait letelepítette, kenyeret osztott a plebsznek, értékálló aranypénzt veretett, megreformálta a naptárat és további területekkel gazdagította a birodalmat. Továbbá segítette Kleopátrát a trónra jutásban és szövetséget kötött Egyiptommal. Marcus fölajánlotta neki a királyi koronát, de visszautasította. Ekkor határozza el 60 szenátor, hogy megölik. Caesar nem csak kitűnő hadvezér és politikus volt, hanem író és költő is. (Harcairól szóló műve a ,, Debello Gallici’’.)