Hirdetés

A demokrácia kialakulása Athénban

4 perc olvasás
A demokrácia kialakulása Athénban

Az ókori görögség történetének helyszíne a Balkán-félsziget déli része, az Égei-tenger szigetvilága és Kis- Ázsia nyugati partvidéke. A Mükénei központok megszűnése után a földművesek ügyeik intézésére közösségeket hoztak létre. Új társadalmi és gazdasági berendezkedés alakult ki, ami létrehozta a poliszokat, vagyis a városállamokat. Már a kezdetektől az egyik legjelentősebb polisz Athén volt.

Hirdetés


A Kr.e. 7-6. században gyarmatosítások indultak, amibe Athén is bekapcsolódott. Ennek következtében az arisztokrácia fokozatosan vesztett gazdasági erejéből, míg az iparosok, kereskedők és parasztok egy része egyre gazdagodott. A másik réteg a földművesek azon része volt, akik továbbra is nehéz helyzetben voltak és adósrabszolgasába is süllyedhettek volna. Mindkét csoport ellenfele az arisztokrácia volt. Az ellentétből feszültség adódott, amit Kr.e. 621-ben Drakón próbált csillapítani, azzal, hogy írásba foglalta a törvényeket. Ezzel gátat szabott a szokásjog önkényes értelmezésének. Ezek a rendelkezések meglehetősen szigorúak voltak és az arisztokrácia érdekeit képviselték. Továbbra is maradtak ellentétek, aminek levezetése érdekében Kr.e. 594-ben Szolón új törvényeket alkotott. Amik többek között tartalmazták az adósrabszolgaság eltörlését és az állam felé való tartozások eltörlését. A politikai jogokat kiterjesztette a legszegényebb polgárokra is, a lakosságot pedig vagyoni helyzet alapján csoportokba osztotta. Ezekkel az intézkedésekkel Szolón megteremtette a demokrácia (népuralom) alapját, vagyis a rendszert, amelyben az államhatalom (törvényhozás, kormányzás, bíráskodás) a nép kezében van. 

Szolón visszavonulása után az arisztokrácia gazdasági szerepe csökkent, politikai szerepe viszont jelentős maradt. A démosz esetében pedig az ellenkező történt; gazdasági szerepe nőtt, ehhez képest viszont kevés politikai joggal rendelkezett. Kr.e. 560-527 között Peiszisztratosz egyeduralmat vezetett be. Ezt a rendszert zsarnokságnak (türennosznak), vezetőjét pedig türannisznak (zsarnoknak) nevezzük. Peiszisztratosz a démoszra támaszkodott, őket támogatta. Egy idő után azonban a démosz oly mértékben megerősödött, hogy a türannosz gátjává vált a további fejlődének, így Peiszisztratosz utódjait elűzték. 

Kr.e. 508-ben Kleiszthenész reformokat vezetett be.  A korábbi vagyoni felosztás helyett, most Athén lakosságát területi alapon 10 phülébe osztotta. Minden phülé 3 részből állt. Tengerparti sáv, vidék és városi rész. A legfőbb hatalom a népgyűlés (eklészia) kezébe került, amelynek munkájában minden athéni polgár rész vehetett. Továbbra is működött a bulé (tanács). Ennek 500 tagja volt, akiket minden phüléből sorshúzással sorsoltak. E szervezet javaslatokat tehetett a népgyűlés számára, melyeket már előre megtárgyalt, valamit kisebb döntésekben határozhatott. Ezen kívül működött még az Areioszpagosz, az arkhónok tanácsa. 9 tagja volt, ebből 3 volt a gazdasági, a politikai, a katonai és vallási élet felelőse, a többi pedig őket ellenőrizte. 

Jelentős lépés volt még a hadsereg átszervezése. A katonai vezetők, a sztratégoszok, az athéni állam tényleges vezetői voltak. Őket egymás után többször is megválaszthatták. Kleisztenész a zsarnokság újraéledését azzal próbálta megakadályozni, hogy bevezette a cserépszavazást, vagyis az osztrakiszomoszt. Ez azt jelentette, hogy ha valakinek nagyon megnőtt a tekintélye, és félő volt, hogy türannoszságra tör, akkor cserépszavazást tartottak, és akire a legtöbben szavaztak, azt 10 évre száműzték a városból.  Hogy a szavazás érvényes legyen 6000 főnek kell részt vennie benne.

Hirdetés

Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!