A római hódítás és következményei

A második pun háború (Kr. e 218- 201) idején Karthágó ereje még nem tört meg. Kiemelkedő hadvezére, Hannibál váratlanul akart Rómára törni, ezért az Alpokon keresztül közelítette meg a birodalmat.”Hannibal ante portas!”Hannibál a kapuk előtt! Cannae-nál (Kr. e. 216) megsemmisítette a római sereget, de Róma szövetségesei kitartottak. A fordulatot az hozta, hogy római részről is egy jelentős hadvezér került hatalomra Cornelius Scipio személyében, aki átkelt Afrikába, így Hannibál kénytelen volt visszarendelni seregeit.

Kr. e. 202-ben Zamánál súlyos vereséget szenvedtek a punok. A békediktátumban kötelezték őket a flottájuk leszerelésére, jelentős jóvátétel fizetésre és hogy Róma engedélye nélkül nem kezdhet háborút. Róma ez által a Fölközi-tenger nyugati medencéjének legjelentősebb birodalma lett.

Az utolsó tétel adott ürügyet a harmadik pun háborúhoz (Kr. e. 149-146), mert Karthágó egy szomszédos afrikai törzzsel háborút kezdett, ezért a római seregek földig rombolták a várost, helyén pedig létrehozták Africa provinciát.

Keleten ezzel egy időben megszerezték Macedonia provinciát, a görög területet Achaia néven, majd végrendeleti úton Kis-Ázsiát Asia provincia néven.

A gyarmatosításnak azonban negatív hatásai is voltak. Megkezdődött a társadalom szétcsúszása. A provinciák jövedelmeit elsősorban a kereskedők fölözték le, akik adóbérlettel foglalkoztak és a bérleti díj többszörösét hajtották be, viszont Róma törvényeinek értelmében le kellett mondaniuk politikai jogaikról. Így jött létre egy új réteg, a lovagrend.

A vezető réteg a nagybirtokos arisztokrácia lett, akik a főhivatalnokokat, a senatus tagjait adták. Innen származik nevük is, a senatori rend. Az ager publicusból/közös földek/ nagy területeket szereztek meg, amiket magántulajdonként kezeltek, ezek voltak a latifundiumok/nagybirtokok/. Ezeken a birtokokon megindult a modernizálás; a belterjes termelésre való áttérés, a zöldség-és gyümölcstermesztés. Ezenkívül az olcsó rabszolgák munkaerőkként való alkalmazása.

Nőtt a rabszolgák száma. Árukat szaktudásuk határozta meg; külön kasztot képviseltek a gladiátorok.

A kisbirtokosoknak nem volt elég vagyona a modernizációhoz, így tömegesen szegényedtek el a parasztcsaládok. A háború idején nem tudták művelni földjüket, a felperzselt föld taktikája miatt birtokaik elpusztultak. Ők alkották a plebset. Egy részük ingyenélő tömeggé vélt, amely pénzért árulta politikai szavazatait. Ők voltak a proletárok/nincstelenek/, akiket a Panem et circenses! Kenyeret és cirkuszt! megszerzése motivált.

A városállami hivatalszervezet nem tudott birodalmi szintű problémákat ellátni. A katonaságban utánpótlás válság alakultak ki, hiszen nőttek a határok és a belső rendfenntartásra szükséges erők. A néphadseregben csak a vagyonosok szolgáltak. A helyzet igényelte a változtatást.

Az első politikusok, akik reform célokat fogalmaztak meg, a Gracchus testvérek, Tiberius és Caius voltak. Mindketten néptribunusi címet viseltek és munkásságuk Kr. e 133 és 123 között bontakozott ki.

Tiberius a Licinius-Sextius-féle földtörvény értelmében visszavette az ager publicus jelentős részét és földosztás kívánt. Ez a senatori rend érdekeit sértette/befektetéseik sérültek/, utcai összetűzések robbantak ki, amelyben Tiberiust meggyilkolták.

Testvére a lovagokra támaszkodott elsősorban, nekik kedvező döntéseket vitt keresztül/provinciák ítélkezését rájuk bízta/. Levitte a gabona árát, polgárjogot kívánt juttatni a szövetségeseknek, de ezzel a plebset fordította maga ellen. Végül öngyilkosságba hajszolták.

Polgárháborús helyzet bontakozott ki Rómában, ami kedvezett az egyeduralom létrejöttének és a köztársaság válságának. Ennek első lépése Marius és Sulla viszálya volt. Marius hadsereg reformjainak/Kr. e. 105/ köszönhette sikereit. Létrehozta az antik proletárokból a zsoldossereget, bevezette a rendszeres kiképzést, egységesítette a fegyverzetet, ruházatot, s mozgékonyabbá tette a légiókat. A katonák 16 évi szolgálatért, veteránként földet kaphattak, a hadsereg felhasználható volt a politikai ambíciók eléréséhez, ezáltal erősödtek a politikai háborúk.

Közben Kis-Ázsiában harcok robbantak ki, a sereg élére Sullát állították. Mivel Mariust consullá nevezték ki a néppártiak, Sulla visszafordult és saját zsoldosaival indult Róma ellen, a törvényt megszegve. Kr.e. 83-ban korlátlan időre diktátorrá neveztette ki magát és korlátozta a néptribunusi hatalmat. Ellenfelei ellen a feketelista/proscriptio/ rendszerét alkalmazta. Aki rákerült a listára, azt bárki büntetlenül megölhette. A senatust 300-ról 600 főre emelte. Munkáját a köztársaság és a senatori rend/optimaták/ védelmében fejtette ki, és amikor úgy látta elérte célját, lemondott. Műve azonban sokkal inkább a köztársaság diktatórikus és törvénytelen módjához vezetett el.