Hirdetés

A római hódítás és következményei

11 perc olvasás

Az ókorban a Római Birodalom volt a Földközi-tenger medencéjének uralkodó állama. Megfelelő környezeti adottságai és belső rendszere emelte erre a címre.

Hirdetés


Hirdetés

A terület már a neolitikumban lakott volt, de Róma mondai alapítása Romulus és Remus nevéhez fűződik Kr. e 753-ban. A valóságban a latin törzsek alapították a Tiberis folyó melletti hét dombon. A görögök délen alapítottak gyarmatvárosokat a Kr. e. VIII-VI. sz. /Szürakusza, Neapolis, Taras/, míg az etruszkok a fejlett városi kultúrával rendelkező északi szomszédok voltak. Róma fejlődésére mindkét szomszéd nagy hatással volt. Róma első államformája a királyság volt és a monda szerint Romulust még 6 király követte, tehát Kr. e. 510-ig hét király.

Ebben az időszakban alakult ki a társadalom szerkezete. A vezető réteg tagjai a patríciusok voltak, akik a földjeiket származás alapján kapták, közülük kerültek ki a senatus, tehát a király tanácsadó testületének tagjai. Az elszegényedett nemzetségtagokból jöttek létre a cliensek. A nemzetséghez nem tartozók és bevándorlók voltak a plebejusok. Ők nem rendelkeztek polgárjoggal, ők voltak a parasztság, a kézművesek, a kereskedők.

Ekkor voltak az első jelentős építkezések, amelyeknek köszönhetjük pl.: a Forum Romanum-ot.

A korszak katonailag a védekezésről szólt a keltákkal és az etruszkokkal szemben. Végül Kr. e. 510-ben az utolsó meggyengült királyt/Tarquinius Superbus/ elűzték és létrehozták az arisztokratikus köztársaságot.

Hirdetés

A köztársaságot a nép által választott tisztségviselők, a magistratusok irányították. A visszaélések ellen kettőzték a hivatalnokokat és mindenki csak egy évig tölthette be tisztségét. Fizetést nem kaptak, tehát csak patríciusok vállalhatták a feladatot. Az állam élén a két consul állt, békében övék volt a főhatalom, háborúban a katonai vezetés. A senatus létszáma eleinte 100, majd 300 fő volt, tagjai nemzetségfők lehettek. A consulok helyettesei a preatorok voltak, akik a város rendjének fenntartásáért feleltek, illetve az ezzel kapcsolatos bíráskodásokkal. Végveszély esetén diktátort választottak. Teljhatalommal bírt és később nem vonhatták felelősségre.

A háborúk során a plebejusok jelentősége egyre nőtt, így eredményesen indíthattak harcot követeléseik teljesítéséért, melyek közül legfőbb a római polgárjog elnyerése volt. A követelések fokozatosan valósulhattak meg. Néptribunust választhattak (Kr. e 494), amely egy külön tisztség volt plebejusok számára. Személyük sérthetetlen volt és megvétózhatták a törvényeket. Kr. e 451-ben írásba foglalták a törvényeket/XII. Táblás törvények/, amelyek már nem tettek különbséget plebejus és patrícius között, vagyoni különbség számított a büntetéseknél. A társadalom alapegységének a családot jelölte meg, amelyben az apának szinte korlátlan hatalmat biztosított.

Kr. e. 326-ban eltörölték az adósrabszolgaságot, hiszen a hódítások nagy mennyiségű, olcsó rabszolga beáramlását tették lehetővé. Kr. e 287-től pedig a népgyűlés határozatai az egész római népre kiterjedtek, így lehetővé téve egy új társadalmi csoport, a nemesség kialakulását, a gazdag plebejusok és a patríciusok összeolvadása révén.

Ezzel egy időben bontakoztak ki a hódítások. A korábbi védekező állásmóddal szemben területszerzés lett a cél. Az első győzelmeket Közép-Itália területén aratták. Az „Oszd meg és uralkodj!”Divide et impera! elvét megvalósítva elfoglalták Campaniát és Etruriát, majd a területeken coloniakat létrehozva, biztosították a római fennhatóságot.

Kr. e. 272-re Róma lett Itália ura, ami kiváltotta az észak-afrikai kereskedő város, Karthágó ellenállását.

Hirdetés

Az első római-pun háború (Kr. e 264-241) érdekkonfliktusa Szicília megszerzése volt. Eleinte tengeren a punok fölénye érvényesült, de egy technikai újítással, a csapóhíd feltalálásával végül a rómaiak győztek. Karthágó kénytelen volt hadisarcot fizetni és lemondani a szigetről.

Lapozz a további részletekért

1 2 3