– az őstörténet kutatásnak 3 alappillére van: nyelvészet, régészet és az írott források
– származáselmélet eredetmítoszok (Biblia), és tudományos koncepciók alapján

 

1. A vándorló magyarság képe a korabeli (arab és bizánci) forrásokban

ÍROTT FORRÁSOK

 –  arab Dzsajháni: földrajztudós,920 körül: muszlim kereskedők beszámolója alapján ír: Az utak és birodalmak könyve, a könyv elveszett, csak átiratokból ismerjük a tartalmát.

– M.DZ.GH.R.OK- a magyarokon kívül sok más nép összefoglalására használja (besenyők, kazárok, volgai bolgárok, szláv népcsoportok)
– Ibn Ruszta: arab,930 körül: Az értékes, drága gyöngyök könyve (földrajzi leírás)
– Gardízi: perzsa(iráni),1050 körül: A tudósítások ékessége

MŰVEIKBEN KÖZÖS:

– kettős fejedelemség (kende, gyula),vándorló állattenyésztés(nyári és téli szállások),a magyarok a türkök leszármazottai

 – bizánci VI. Bölcs Leó császár: 886-912, Taktika c. műve, ami a magyarok nomád harcmodoráról szól (színlelt meghátrálás, rajtaütés, a fegyverzet leírása), honfoglalás kori forrás
fia VII. Bíborbanszületett Konstantin:912-959, A birodalom kormányzásáról c. mű, amiben a honfoglalás koráról számol be:leírja 7 törzset, besenyő támadásról ír, és Árpád fejedelemmé választásáról, Etelközről

 

2. A magyarság eredete, a vándorlásának szakaszai

1) Urali kor: kr e 5000-3000 – az Ural hegységnél(Nyugat-Szibéria), ebben az időben bomlik fel az urali nyelvközösség

2) Finnugor kor: kr e 3000-2000 – Ural hegység két oldala

3) Ugor kor: kr.e 2000-1000/500 – Ural keleti oldala-kapcsolatteremtés iráni eredetű népekkel, földművelés, állattenyésztés kezdete Kr. e 800 körül lehűlés, ami miatt a mezőgazdaság és állattartás nehezebb lesz, ezért magyarok füves pusztákat keresve elvándorolnak (ezzel kiválnak az ugor közösségből)

4) Sztyeppei vándorlás: Kr e 500-kr u 500 – Tundra vidék az Ob és Irtisz vidékénhalászat,gyűjtögetés,vadászat (rénszarvas,medve),réz és fémfeldolgozás(!),itt alakult ki a lovas-nomád életmód

5) Magna Hungaria: 500-750/800 – Baskíria: D-Ural és Volga közt-állattenyésztés meghatározó, de földművelés is,7 törzs kialakulása, (M.H=régi Magyarország; az itt maradottakra talált rá Julianus barát 1230-as években) egy külső támadás következtében a magyarok egy csoportja a Kaukázushoz vonul (szavárd magyarok)

6) Levédia: 750/800-850 – Don-Donyec és Azovi tenger közt-a kettős fejedelemség kialakulása (gyula: a hadvezér, kende:a főfejedelem, szakrális hatalommal),7 törzs szövetsége és a kabarok csatlakozása, besenyő támadás

7) Etelköz: 850-honfoglalásig-Szeret, Dnyeszter, Dnyeper folyók vidéke -a vérszerződés(törzsek újbóli szövetsége), elsősorban már állattenyésztés! újabb besenyő támadás és az ezt követő népvándorlás

 

HONFOGLALÁS

• általánosan elfogadott a honfoglalás-koncepció: Árpád vezetésével a Kárpát-medence elfoglalása
• kettős honfoglalás elmélete (László Gyula): 680 körül az avarok lakta Kárpát-medencében új népcsoport jelent meg, kik már feltehetően magyarok – a 2. hullám az Árpád-vezette csoport
• 899-970 – kb 47 hadjárat (Itáliába, Bajorországba, Szászországba, egészen az Atlanti-óceánig jutnak) a hadjáratoknak nagy vereségek vetnek véget
• 933 -Merseburg: I. Madarász Henrik(919-936) német király győzelme
• 955-Augsburg (Lech-mező): I. Ottó(936-973) szintén német király, a magyar sereg vezetői: Bulcsu, Lehel(Lél-Lehel kürtje legenda), Súr -Regensburgban felakasztották őket
• 970-Arkadiupolisz: vereség a bizánci seregektől, ez az év a kalandozó hadjáratok végének tekinthető

 

Életviszonyok

A honfoglalók gazdasági és – társadalmi viszonyai nem változtak lényegesen a korábbihoz képest.

A gazdálkodás meghatározó elemei a legeltető állattartás és a földművelés voltak.
A megtelepedés után a Duna-Tisza köze, a Nyírség, a Mezőföld és a Kisalföld homokos sztyeppéin folyt az állattenyésztés.
A földművelés területei a Tiszántúl és a Dunántúl vályogos, löszös talajai voltak. A termékek közül a legrégibb a köles. A rövid tenyészidejű gabonaféle legkedveltebb növénye a nomádoknak, gyakran a másodvetés is hoz termést.

A búza és az árpa csuvasos török eredetű, ezt a honfoglalók hozták magukkal, míg a zab és a rozs a Kárpát-medencében lett termesztett növényük.
Az eke szó maga is török eredetű, az eke egyes részei közül már a honfogalás előtt megvoltak a szerv, talp, szántóvas, hosszúvas, szláv eredetű gendely, ösztöke, taliga szavak.

Az aratás, cséplés ugyanúgy folyt, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy általános lett a sarló használata.
A gabonaféléken kívül gyümölcsöket is termeltek, a legtöbb ismeretünk a szőlőtermesztésről és a borkészítésről van. Ez a hozott ismeret itt kiegészült a Dunántúlon talált római előzményekkel.

A sírleletek szerint az előkelő férfiak ruházata leginkább a korabeli perzsa divatot követte. Fejükön prémszegélyes sapkát hordtak, tetejét ezüstcsúccsal fedték. Az öv igen fontos eleme volt a ruhának, erről csüngött le a szablya, a tegez, a tarsoly és a kés. A felsőtest szabad mozgása ugyanis a lovasharc elengedhetetlen feltétele. Minden vállra vetett eszköz akadályozta volna a harcost.

A női viselet nehezen értékelhető, mert nem ismerjük azok életkorát, akik a sírokban talált leleteket viselték. Fejükön párnát viseltek, melyek igen magas szintű mesterbeli tudással készültek, nem takarékoskodtak az arannyal, ezüsttel. A női ruha közepén gombolódó köpeny vagy oldalt záródó kaftán volt.

 

A társadalmi tagozódás

– A megtelepedést erőskezű, tudatos politikai hatalom irányította. A vezető minden bizonnyal Kurszán kündü volt, a hadak vezére pedig Árpád (Álmos fia) gyula.
A magyar társadalom ekkor már rétegződött, melynek alapegysége a nagycsalád volt.

A társadalmat a személyi függés tartotta össze. A vezető tisztségek öröklődése a X. század utolsó harmadáig a szeniorátusi rend alapján történt: a hatalmat a nemzetség legidősebb férfitagja örökölte. Csúcsán a fejedelem állt (később Árpád lett a nagyfejedelem), akit előkelők és fegyveres kíséret vett körül. A gyula méltóság eredetileg hadvezéri, a horka pedig bírói hatalmat jelentett.

Az úrként tisztelt törzsfők egy-egy országrész urai voltak. Az uraktól függtek a bőnek nevezett nemzetségfők.

A szolganépek hadát nevezték íneknek. A termékeket a szabad köznépi falvak lakossága szolgáltatta. A gazdaságot tekintve a lakosság mind nagyobb része földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott, de az ipar is elég kiterjedt volt.