A középkori városok, mezőgazdaság és céhes ipar

A városok száma és lakossága a korai középkorban nem volt jelentős. Európa történelmében az ugrásszerű fejlődés a 10-11. században kezdődött. A földművelő népességből ekkor vált ki az a kézműves, iparos réteg, amely a városi lakosság egyik részét adta. Ekkortól lendült fel a kereskedés is, amely a városok másik legfontosabb fejlesztője lett.

 

A mezőgazdaság forradalma és hatásai

• a 10. század végére Európa nyugati felén véget értek a zsákmányszerző-hódító támadások (vikingek, magyarok, arabok), ezért megnőtt a népesség száma
• a hagyományos művelési módszerekkel nem tudtak elegendő élelmet termelni, ezért új eszközök alkalmazásával (szügyhám, nehézeke, lópatkó, borona) áttértek a háromnyomásos földművelésre

◦       következménye: jelentősen nőtt a terméshozam

◦       a jobb megélhetés újabb népességrobbanást eredményezett, ezért újabb földeket kellett művelés alá vonni (erdőirtással, mocsarak és tavak lecsapolásával)

◦       az elegendő élelem lehetővé tette a kézművesek kiválását a mezőgazdaságból, akik a kereskedők által kedvelt vásárhelyekre költöztek, és velük közösen létrehozták a középkori városokat.

 

A városok kialakulásának helyszínei

• földrajzi helyek: folyók és hegység találkozása, folyók torkolata, utak kereszteződése, hegyvidék és síkság találkozása
• királyi, egyházi, földesúri székhely (várak-kolostorok)
• nyersanyaglelőhelyek (bányák)
• kereskedelmi-piaci központok (vásárok)
• ókori városok romjai

A városok típusai

• szabad királyi városok: a király alá tartoznak, pl.: vásárvárosok és bányavárosok
• mezővárosok: a földesúr alá tartoznak

A kommuna

A városi polgárok kommunákat, városi önkormányzatokat alapítottak. A városi önkormányzat egyik alapvető eleme a szabad elöljáró-választás volt: a polgárok az önkormányzat testületeit és tisztségviselőit, a város papjait, később parlamenti követeit is maguk választhatták meg. A városi önkormányzat legjelentősebb szerve a magisztrátus volt. A szűk körű magisztrátus döntött a legfontosabb kérdésekben:

• polgárjog megadása,
• ellenőrizte a városi tisztségviselőket,
• ítélkezett büntetőügyekben,
• intézte a város gazdasági ügyeit, valamint az adószedést is
• gondoskodott a rend fenntartásáról, az oktatásról, az egészségügyről,
• irányította a városfalak, a templomok, a városháza, a hidak építését,

Az állami adókat a város egy összegben fizette az uralkodónak, ennek összegét szerződésben rögzítették. Hogy a polgárok közül ki mennyivel járul hozzá az adókhoz, azt a magisztrátus döntötte el. Merőben új jelenség volt, hogy az adó nagyságát a vagyoni helyzethez mérték, vagyis a városokban megjelent az arányos közteherviselés.

 

Városi kiváltságok

• különleges királyi kiváltságok

        ◦       a várost fallal kellett körbekeríteni (kiváltság és kötelezettség)

        ◦       vásártartás joga: heti vásárokat és országos vásárokat tarthattak

▪       Jelentős kiváltság volt az árumegállító jog. Ennek értelmében a városokon áthaladó kereskedőket feltartóztathatták útjukban, áruik kirakására kényszeríthették őket, a kereskedőknek vásárvámot kellett fizetniük és nem térhettek el a helyi árszabástól. (I. Károly – Bécs árumegállító joga – Visegrádi királytalálkozó)

▪       A középkori városi polgárság

        ▪       A polgár személyében szabad volt, nem állt magánföldesúri joghatóság alatt, közvetlenül a király alá tartozott.

▪       A polgár mentes volt minden jobbágyi szolgáltatás alól, szabadon választhatta meg lakóhelyét, lehetett tulajdona, városi ingatlana, ezeket szabadon örökíthette.

▪       DE: Fizetnie kellett királyi és az egyházi adókat, viselte továbbá a városi önkormányzat terheit. A polgárnak katonáskodnia is kellett, háború esetén köteles volt védeni a várost.

▪       A városok társadalma:

        ▪       Patríciusok:

▪       legvagyonosabb kereskedők, iparosok, telektulajdonosok, akik közül sokan nemesi származással is dicsekedhettek

▪       Kezükben a város irányítása (legfontosabb tisztségek)

        ▪       Plebejusok: városi középrétegek

▪       Elszegényedett kézművesek, cselédek, hajósok, bérmunkások, kontárok, koldusok, csavargók

▪       polgárjoggal nem rendelkező szegények (Polgárjogban csak azok részesülhettek, akiknek tetemes vagyonuk volt vagy a céhek tagjai voltak, így a plebejusok kizártak a polgárjogból.)

• Kialakult az a szokás, hogy a földesura elől a városba szökő paraszt egy év és egy nap elteltével szabad emberré lett („a városi levegő szabaddá tesz”), viszont ez természetesen nem jelentette a polgárjog automatikus megszerzését is egyben.

 

A céhek

Azok az iparosok, akik ugyanazon mesterséget űzték, érdekeik védelmére céhekbe tömörültek (német, ‘egyesülés, egylet’). Mivel a piac szűk volt, ezért úgy védekeztek a túltermelés, az egymás közötti verseny és az idegen áruk ellen, hogy szigorúan szabályozták a termelés és az értékesítés egész folyamatát. A szerveződés alkalmas volt arra, hogy a céh egy-egy árucikk gyártását monopolizálni tudja. Ennek volt egyik jele, hogy minden eszközzel üldözték a kontárokat, azokat az iparosokat, akik nem tudtak bekerülni a céhbe, vagy máshonnan költöztek a városba. A céh biztonságot nyújtott tagjainak, mert a verseny kizárásával áruinak biztos piacot garantált. A céh élén egy-két céhmester állt, akiket a mesterekből álló céhgyűlés választott. A céhbe nem volt könnyű bekerülni, ehhez hosszú évekig inaskodni kellett egy mesternél, majd a legény már mint segéd dolgozhatott tovább tanítójánál. Ezután a legény vándorútra kelt, városról városra járt, és idegen iparosoknál csiszolta tovább tudását. Ha hazatért, elkészítette mestermunkáját, amelyet a céh vezetői bíráltak el. Ha elfogadták, akkor a legényből mester lehetett, és saját műhelyt alapíthatott – ha tudott. (rengeteg pénz)

Távolsági kereskedelem

A céhek nagy mennyiségű árut állítottak elő, amit főként a városok piacán és annak vonzáskörzetében értékesítettek. A kereskedők felvásárolták a felesleget és távolabbi vidékekre szállították, így kialakult a távolsági kereskedelem, melynek Európán kívüli legtávolabbi úti célja India és Kína volt.

A korban két nagy tengeri útvonal alakult ki:

• északi Hanza-kereskedelem

◦       1160-ben alapított kereskedő szövetség, melybe az Észak európai városok tartoztak

◦       Az áru az Északi tengeren keletről érkezett (Oroszország)

◦       Alapító tagjai Lübeck és Hamburg

◦       Főleg tömegárukat szállítottak (pl. szarvasmarha, juh, gabona, fa, prém)

◦       déli Levantei-kereskedelem

▪       a Karaván úton keletről érkező, majd a földközi tengeren továbbszállított áruk, melyek főleg Észak Itáliába, Genova vagy Velencébe mentek

▪       főleg keleti luxuscikkeket importált Európába, cserébe a rengeteg nemesfémért (15. században aranyéhséghez vezetett ” földrajzi felfedezések)

▪       A két kereskedelmi térség összekapcsolását és az áruk mozgását belső, szárazföldi utakon bonyolították le: Velence és Genova városától, Észak-Itálián át, Franciaország területén keresztül, Champagne-t érintve Flandriáig terjed

▪       a Gibraltári-szorosnál találkozott is a két kereskedelmi útvonal