Hirdetés

A kiegyezés előzményei, megszületése és tartalma

11 perc olvasás
two person shaking hands near white painted wall

I. A KIEGYEZÉS MEGSZÜLETÉSÉNEK OKAI:

Hirdetés


Hirdetés

1. Előzmények: nyílt diktatúra és újabszolutizmus: A szabadságharc után az osztrák kormányzat Ferenc József osztrák császár egyetértésével a megtorlás mellett döntött és szabad kezet adott Haynaunak. 1849. október 6-án, Aradon kivégezték a volt császári honvéd főtiszteket, Pesten Batthyány Lajos miniszterelnököt. Embereket ítéltek halálra, ezreket börtönöztek be, volt honvédek tízezreit sorozták a császári hadseregbe.

A bécsi kormány menesztette Haynaut. A Schwarzenberg-kormány a magyarság megtörését várta a megtorlástól, ez azonban nem sikerült és a későbbiekben megakadályozta a magyarság azonosulását a birodalommal. A Schwarzenberg-kormány a centralizációt látszat szerint alkotmányossággal ötvözte. Rövidesen (Felix Schwarzenberg miniszterelnök halálát követően) Ferenc József uralkodó nyílt abszolutizmust vezetett be.

A neoabszolutizmus első korszaka a Bach-korszak (1851-59), ami az egységes birodalom kialakítását tűzte ki célul (vezetője, Alexander Bach. Az osztrák kormányzat megkezdte a polgári állam kiépítését Magyarországon. A Bach-rendszer az úrbéri pátenssel (1853) befejezte a jobbágyfelszabadítást. Az úrbéri pátens megfelelt az áprilisi törvényeknek, de nem vette figyelembe a szabadságharc alatt hozott intézkedéseket. A kártalanítást a földbirtokosok hosszú idő után kapták meg, ez a volt nemesség jelentős részét juttatta a tönk szélére. Az ’50-es években folytatódott a reformkor gazdasági fellendülése, a gabonaexport nőtt. A rendszer fenntartása azonban költséges volt, nőtt az államadósság. A nyílt ellenállás nem volt eredményes, így sokan követték Deák Ferenc példáját, a passzív ellenállást. Nem vállaltak hivatalt, nem vettek részt állami rendezvényeken, megtagadták az adófizetést, de a kormányt bírálták. Deák és köre az alkotmányosság alapjának az áprilisi törvényeket tekintették. Elengedhetetlennek tartották a birodalom fennmaradását, de ezen belül biztosítani akarták Magyarország alkotmányos különállását. A passzív ellenállás a birtokos nemességnek sem ment könnyen, a kárpótlástól jórészt elestek, sokan tönkrementek. Az emigrációban élők ébren tartották a magyar kérdést (Magyar Nemzeti Tanács Párizsban, Magyar Légió Piemontban), jelentős eredményeket nem értek el. Kossuth Lajos is próbált támogatókat nyerni (Franciaország, Nagy-Britannia, USA, Olaszország), eredménytelenül.

A nemzetiségek hiába fordultak szembe a szabadságharccal, az olmützi alkotmány (1849. III. 4.) csalódást keltett bennük, nem kaptak nemzetiségi autonómiát Bécstől; a csalódottság és a közös elnyomás közelítette egymáshoz a magyarságot és a nemzetiségeket.

Ferenc József megvalósíthatatlan terve volt, hogy soknemzetiségű birodalmából összmonarchiát akart kovácsolni. Az ’50-es években sorozatos külpolitikai kudarcok is érték (krími, 1853-55 és itáliai francia-piemonti–osztrák háború, 1859), majd pénzügyi botrányok ingatták meg a rendszert, így 1859-ben menesztette Bachot.

Hirdetés

2. A kísérletek a kompromisszumra: Kiadta az októberi diplomát (1860-ban), ami a ’48 előtti viszonyokat állította vissza, a magyar politikusok azonban elutasították a diplomát. A februári pátensben (1861) a tartományi országgyűlések fölé egy korlátozott jogokkal rendelkező birodalmi gyűlést (Reichsrat) állított. A (pátensnek megfelelően) összehívták a magyar országgyűlést (1861), ami elutasította a birodalmi gyűlés gondolatát, de az elutasítás módjában két pártra oszlott az országgyűlés: a mérsékeltebb Deák Felirati Pártjára (’48-asok) és a radikális, volt emigráns Teleki László Határozati Pártjára (’49-es függetlenségiek).

A feliratiak szereztek többséget, az uralkodó azonban válaszul feloszlatta az országgyűlést, az alkotmányosság felfüggesztésével provizóriumot (ideiglenes állapotot) vezetett be (1861-65, vezetője Anton Schmerling), míg a magyarok nem küldenek képviselőket a birodalmi gyűlésbe. A nemzetiségek az alkotmányosság visszaállításával kifejezhették az álláspontjukat, de nem tudtak megegyezni. Kossuth ekkor megfogalmazta a Dunai Konföderáció tervét (1862), de komoly visszhangja ennek sem volt. A provizórium idején Schmerling nem tért vissza az ’50-es évek túlkapásaihoz.

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!