A kereszténység kialakulása

·    püspökök – A nagyobb közösségek élére kerülnek – fokozatosan veszik át a közösségek irányítását,  monarchikus hatalomra kerülnek ·    presbiterek – az egyházközösség tekintélyes, idősebb tagjainak állandó tanácsa, vagyis a papok ·    diakónusok – a püspökök segítőtársai lesznek a kézimunka elvégzésében ·    pápa – Róma püspöke

Az új vallás hívei gyanúsítgatásoknak, rágalmaknak voltak kitéve. Összeütközések az állammal a császár-kultusz kérdésében. Minél súlyosabbá vált a birodalom helyzete, annál inkább megkövetelték a keresztényektől a római istenhitet, a császár istenítését. Akik nem voltak erre hajlandóak, kivégezték. Ennek ellenére számtalan keresztény vallotta meg a bíró előtt hitét.

A keresztényüldözések nem érték el céljukat – a birodalom lakosságának 10%-át kitevő keresztényeket már nem lehetett kiirtani. A keresztény egyház ekkora már teljesen beilleszkedett a késő római társadalomba. Csupán a császár-kultuszt utasította el. Ekkor már nem volt messze az az idő, amikor a császári hatalom csak a kereszténység jegyében győzhetett.