Hirdetés

A honfoglalás után az államalapításig (Szent István országa)

10 perc olvasás
Honfoglalás

A honfoglalás után számos változás történt, amelyek hozzájárultak az államalapításhoz.

Hirdetés

Előzménye (honfoglalás után):

Géza fejedelem uralma, aki megszilárdította az uralmat, házassága lévén előnyös kapcsolatokat épített ki és békét teremtett a Német-Római Császársággal. Politikai örököse fia, Vajk, aki a kereszténységben az István nevet kapta.

István fejedelemsége (997-1000)

A fejedelemséget a primogenitúra (elsőszülött fiú örököl) elv alapján kapta meg. Hatalmát meg kellett védenie Koppánytól és a régi szeniorátus (a nemzetség legidősebb, még nemzőképes férfija az örökös) elvektől. A legiorátus szokását is követni akarta Koppány, vagyis feleségül venné a régi fejedelem özvegyét, hogy ezzel megszilárdítsa hatalmát. Sarolt azonban visszautasítja, ragaszkodik fia uralkodásához. Az ellentét végeredménye fegyveres harc (Veszprém), amelyet a német nehézpáncélos lovagok segítségével István nyer meg. Koppányt felnégyelik és testének 4 részét a vár négy fokára helyezik ki (997). Istvánnak királyként is meg kell küzdenie ellenségeivel. Édesanyja halála után felszámolta az erdélyi gyulák hatalmát és Erdélyt is beolvasztotta a királyi vármegyerendszerbe. 1008-ban felszámolta a Délvidék urának, Ajtonynak hatalmát is Csanád vezetésével, aki jutalmul egy új vármegyét kapott (ez lesz Csanád megye).

Koronázás (=államalapítás): 1000.12.31 (1000.12.25.). István koronát és uralkodói jelvényeket II. Szilveszter pápától kért és kapott. A koronát az esztergomi érsek, Asztrik helyezte a fejére. A pápa által küldött nyitott pántkorona azonban nem egyezik meg a mai Szent Koronával. Az eredeti korona István halála után elkerült Magyarországról, utoljára a középkorban a pápai kincstárban találkoztak vele. A koronázás jelképezte az ország önállóságát. A korabeli hit szerint a szertartás a királyt megtöltötte Isten erejével, és az egyházi emberek közé emelte, jogot adva neki az egyházi ügyekben való döntéshez. István királysága patrimoniális királyság. Az uralkodó hatalma a birtoklott földterületen, a patrimoniumon alapszik. A földterületet az ellenálló előkelők birtokainak elvételével alakítja ki az uralkodó. Így az ország birtokainak 2/3-a a király kezében van.

Államszervezés (honfoglalás után):

A világi egyházszervezet létrehozása és a szerzetesség támogatása a fő feladata a honfoglalás után.

Hirdetés

A mélyen vallásos István tudta, hogy Magyarországot elsősorban a kereszténység kapcsolja Európához, ezért a trón biztosítása után hozzákezdett a nyugati típusú egyházrendszer kialakításához. A kereszténység terjesztése, az egyházszervezet kialakítása szorosan összefüggött az új államszervezet kiépítésével. Érsekséget szervez Esztergomban és Kalocsán, így létrejöhetett a németektől független egyházszervezet. Az esztergomi érsek a hercegprímás, a magyar katolikus egyházszervezet feje, közvetlenül a pápa alatt. A két érsekség mellett 8 püspökséget is szervezett: Győr, Veszprém, Pécs, Vác, Eger, Csanád, Várad és Gyulafehérvár. A püspökségek és plébániák között álló esperesség István után jött létre. A plébániák feladata a térítés, támasznyújtás. A könyvekkel, miseruhákkal való ellátást a püspökségek végezték. Pénzük a tizedből (decima-dézsma, a termés tizedét a püspökségek szedték be) ered. A káptalani szervezet is István idején épült ki. A püspöki székhelyeken szerveződtek, élén a prépost állt, alatta a kanonok. Az őrkanonok a káptalani kincstár őrzője. Az olvasókanonok a káptalani iskolát irányította. Az éneklőkanonok a kórust tanította és irányította. A káptalanok a középkor hiteles helyei voltak. István főképp törvényeivel elősegítette a hitéletet. Elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot. A pogány hitétől nehezen elszakadó lakosságot, a törvény erejével rákényszerítette a keresztény vallásgyakorlatra (böjtölés, gyónás, részvétel a vasárnapi misén).

István korában katolikus szerzetesek költöztek Magyarországra, elsősorban bencések, apátságuk a pannonhalmi. A főapát közvetlenül a pápa alatt állt. Néhány görög-keleti stílusú kolostor is létezett az országban (veszprémvölgyi apácák).

István létrehozta a királyi vármegyeszervezetet. Alapja a hatalmas királyi földtulajdon. A vármegyeszervezetet a peremterületeken kívül az ország egészét lefedte. A vármegyék élén comesek (ispánok) álltak. A megyés ispánok feladata az adószedés, illetékek, belső vámok beszedése, ők a vármegyék vezetői. Ők bíráskodtak, végezték az igazgatást. Székhelyük egy-egy vár a megye területén, ez gyakran földvár. Egy megyén belül több vár is lehetett. A várak élén a várispánok álltak. Nekik kizárólag katonai feladatkörük volt. A várkatonaság tisztjei a várjobbágyok. Királyi szolgálatban álltak, többnyire saját földdel rendelkeztek. Alárendeltjeik a várkatonák. A királyi udvarházak feladata a királyi udvar ellátása. Élükön az udvarispánok álltak. A királyi vármegyék területén földesúri magánbirtok is található, és persze a katolikus egyháznak a birtokai.

Az állam élén az uralkodó állt. Őt segítette a munkájában a királyi tanács. Tagjai az egyházi és világi előkelők (érsekek, püspökök, ispánok). A nádorispán (megyésispánok vezetője) a bíró a királyi udvarban. Egyéb udvarhoz tartozó személyek lehettek: kovácsmesterek, pohárnokok, valamint a királyi kíséret. A királyi udvar vándorló életmódot folytatott. A vándorló udvartartás évente egyszer bejárja az országot, különböző királyi udvarházakban száll meg. Ekkor az uralkodó közvetlenül gyakorolhatja hatalmát (általában bíráskodik), másrészt így nem kell szállítani az élelmet, fegyvert stb.

Társadalom (honfoglalás után):

Élén az előkelők álltak a honfoglalás után. Származásuk szerint lehettek idegenek vagy magyarok. Az idegenek német lovagok, akik a királyi hadseregben szolgáltak, szolgálataikért birtokot kaptak. A magyar előkelők lehettek István hű emberei (szintén szolgálataikért kaptak birtokot), valamint a nagybirtokos törzsfők és nemzetségfők utódai, ha elismerték a király hatalmát. Az előkelők rétegéhez tartozott minden egyházi főméltóság.

Hirdetés

A középréteghez tartozott a vitézi réteg (milesek). Minden esetben volt önálló birtokuk, a király szolgálatában álltak. Ide sorolják a várjobbágyok rétegét is.

A közrendű szabadok nagyobb része pásztorként vagy földművesként élt. Földjeik megfogyatkoznak, ezért elszegényednek. Egy részük a peremterületekre vándorolt, másik részük lemond és patrocínium-viszonyba kényszerül. A közrendű szabadok száma folyamatosan apad.

A szolgák száma és jelentősége nem meghatározó. Az uradalmakban dolgoztak. Elsősorban földet műveltek, de lehettek iparosok is. A XI. század közepétől egyre gyakrabban szabadították fel őket, ezentúl a birtokos/földesúr szolgálatában egy-egy telken járadékfizetés fejében gazdálkodhattak. A lesüllyedt szabadokkal való társadalmi összeolvadásuk csak a XII. századtól kezdődik meg.

Törvényalkotás (honfoglalás után):

Szent István az első törvényalkotó király a magyar történelemben. Két törvénykönyvéről tudunk, szövegük nagyrészt fennmaradt. Rendelkezései a fegyverrel is rendelkező szabadok lesüllyedésével kialakuló feudális tulajdont védték, egyházszervezéssel foglalkoztak, szakítottak a szokásjoggal, ugyanakkor a nemzetiségi társadalom hagyományai is fellelhetők benne. A bűnösöket csonkítással vagy halállal büntették, különbséget tettek szabad ember és szolga között.

Külpolitika, utódlás:

István a békére törekedett. Az 1020-as évek végéig a Nyugat-Római Császársággal béke volt. Ennek biztosítéka István házassága volt, hisz Gizella királyné a Szász császári dinasztia tagja volt. Ám a Szász-dinasztia kihalt, ezzel megromlott a kapcsolat. A Száli-dinasztia következett, II. Konrád császárral, aki 1030-ban Magyarországra támadt. István legyőzte hadait, a felperzselt föld taktikáját alkalmazta. A bizánci kapcsolatok végig rendezettek maradtak. A környező államok (lengyel, Kijevi Rusz, bulgár) baráti viszonyban voltak a rokoni kapcsolatok miatt. A besenyők számára István engedélyezte a letelepedést.

Hirdetés

István gyermekei közül a felnőttkort csak Imre herceg érte meg. Őt István fel kívánta készíteni az uralkodásra (intelmek). Imre 1031-ben vadászat során meghalt, nem maradt utód egyenes ágon. Ezután Vazul, István unokatestvére volt a legfőbb jelölt, ám ő bizánci keresztény volt és nem István szellemében kívánt uralkodni. István alkalmatlanná tette az uralkodásra (megvakíttatta, fülébe ólmot öntetett). A másik jelölt István sógora, Aba Sámuel, aki az udvar egyik nádorispánja is volt, de neki nem voltak hívei. Végül unokaöccse, Orseolo Péter mellett döntött, aki Velencében nevelkedett. 1038-ban kijelölt utódjává vált.

További kidolgozott történelem érettségi tételeket itt találsz.


error: Védett tartalom

Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!