Hirdetés

Szövegtan: a szövegkohézió fajtái és eszközei

6 perc olvasás
szövegösszetartó erő

1. A szövegkohézió fajtái, eszközei

A szöveg a nyelv és a beszéd legfelső szintje, legnagyobb egysége, nyelvtanilag és tartalmilag egymással összefüggő (koherens) mondatok sorából álló szerkesztett (strukturális) egész. A szövegek megértése az irodalomelmélet központi problémájának számít, a gondolkodók fő kérdése az, hogy hol és miként képződik a jelentés. A mondatok sorozatát akkor tekinthetjük szövegnek, ha a részek szerves rendszert alkotnak benne, és együttesükben megvan a szövegszerűség legnagyobb követelménye: a tartalom egysége, előre- haladás és lezártság.

Hirdetés
Hirdetés

A mondatok sorának ahhoz, hogy szöveggé váljon, kohézióra van szüksége, a szöveget a mondatok véletlen sorától a szövegösszefüggés különbözteti meg. A kohéziót szemantikai (azaz jelentésbeli) és grammatikai, (azaz nyelvtani eszközök, kapcsolóelemek) biztosítják.

 2. A kohézió

  • Kohézió: szövegösszetartó erő; az egyes részek, elemek szoros összetartozása, egybeszövődése
  • Globális kohézió: a szöveg egészére kiterjedő tartalmi – jelentésbeli kapcsolat, a jelentésbeli összetartó erő; a szövegstilisztika foglalkozik vele
  • Lineáris kohézió: a szövegben való folyamatos előrehaladás; a szöveggrammatika vizsgálja
  • Kontextus: szövegösszefüggés; a nyelvi elemeknek értelmet biztosító összefüggéshálózat; mindazon jelek összessége, amelyek valamely szöveg környezetét adják

2.1. A kohéziót a kontextus három síkja adja:

  1. nyelvtani (grammatikai)
  2. jelentésbeli (szemantikai)
  3. a nyelven kívüli valósághoz (szituációhoz) kapcsolódó elemek

2.2 A kohéziónak két fajtája van:

  1. a globális, szemantikai kohézió, amely a szöveg egészére vagy nagyobb egységére vonatkozik, és az alkotóelemek tartalmi-logikai és jelentésbeli szerkesztettségét, összefonódását jelenti, valamint
  2. a lineáris (egyenes vonalú) vagy szerkezeti-grammatikai kohézió, amely a kisebb szövegegységek, a szöveg mondatainak egymáshoz kapcsolódását, belső összefüggését biztosítja és az alkotóelemek grammatikai (nyelvtani) megszerkesztettségét jelenti.

2.3. A kohézió hatósugara szerint:

2.3.1 globális kohézió (makrokohézió)

  • a nagyobb rész, akár a teljes szöveg együvé tartozását teremti meg
  • jelentésbeli kapcsolatok biztosítják
  • egységei: bevezetés, tárgyalás, befejezés
  • témamegjelölés:
    • téma-réma, hely-, tér-, időviszonyok, szereplők, cselekmény, oksági viszonyok, műfaj, cím, a szöveg stílusa, stilisztika  jellemzők (alakzatok, szóképek), szövegfonetikai eszközök (hangmagasság, hangszín, tempó stb.)
  • legjellemzőbb formája az írásműveknek adott cím:
    • előreutal a teljes szövegre
    • amikor már elolvastuk a szöveget, segít fölidézni azt

2.3.2 lineáris kohézió (mikrokohézió)

  • a kisebb elemek összefüggése, az elemi egységek egymásra következése adja
  • a szövegfolytonosságban mutatkozik meg
  • alkotóelemei a grammatikai kapcsolóelemek
  • legnagyobb egysége a bekezdés
  • forikus elemek, hiány, ellipszis, szórend, névmásítás, kötőszók

3. Mikroszerkezet

A kisebb egységek strukturális elrendeződése; minimális egysége a mondat; a megszerkesztettség (grammatikailag megformált) és a beszerkesztettség (a szövegbe illeszkedés) jellemzi; műfajonként különböző lehet (pl.: dráma: jelenet, felvonás; vers: versszak)

4. Makroszerkezet

4.1. Bevezetés

Feladata a kapcsolatteremtés a beszélő és a közönség, ill. a beszéd témája és a közönség között. Tartalmazhatja: a téma megjelölését, a közlés céljának kitűzését, a tárgyalás rövid vázlatát, szerkezeti tagolását.

4.2. Tárgyalás

A szerkezet legfontosabb, legterjedelmesebb része. Általában tartalmazza a téma részletes kifejtését és az erre következő bizonyítást.

4.3. Befejezés

Tartalma lehet a témáról mondottak összefoglalása; az érzelmi nyomatéko- sítás; esetleges célkitűzések, személyes elemek.

A szöveg minden szintjén hatnak a grammatikai kapcsolóelemek és a jelentésbeliek is. Arányuk és jelentőségük az egyes szinteken azonban nem azonos. A szöveg egy mondatán belül, vagy két egymást követő, egymással összefüggő helyzetben lévő mondat kapcsolatában általában erősebb a grammatikai elemek kapcsoló szerepe, a szöveg egészében és nagyobb egységeiben vagy ezek között megnő a jelentésbeli összetartó erők súlya.

Hirdetés

5. Jelentésbeli kapcsolóelemek

5.1. Azonosság

Ugyanazokra a valóságelemekre vonatkozó nyelvi jelek; a szöveg egy meghatározható dologról szól, amelyet sokféle nyelvi formában tár elénk; az azonosságot nem mindig ugyanazzal a szóval jelöljük.

5.2. Az ismétlődés formái

  • ismétlés
  • az ismétlés további formái: részleges ismétlés, változat, párhuzam, ellentét
  • rokonértelműség
  • felsorolás
  • feloszlás
  • nemfogalom – fajfogalom (pl.: az élőlény nemfogalma az embernek, ebben az esetben az ember fajfogalom; ám az ember is nemfogalma a férfinak, ebben az esetben a férfi fajfogalom)
  • logikai-tartalmi elrendeződés: rész-egész, alá- és fölérendeltség, ok-okozat, általános-konkrét, figyelem felkeltése oldása

6. Nyelvtani kapcsolóelemek

  •  névelő
  •  utalás rámutató szókkal, ragokkal, jelekkel
  • a szövegbeli utalás fő fajtái:
    • visszautalás (anafora): már említettre, ismertre való utalás; idézetek beszédhelyzetre való utalás (deixis) – rámutatás, kiutalás a szövegből
    • előreutalás (katafora): még nem említettre, ismeretlenre, várt dologra való utalás, tartalomvárás; az érdeklődés felkeltése az első sorban, vagy a címben
  • hiányosság
  • kötőszó
  • egyeztetés szórend
  • új közléselem – ismert rész
  • téma-réma; topik-komment / arányukat a kommunikáció tényezői és funkciói szabják meg