Elválasztás

Elég gyakori, hogy helyszűke miatt (vagy más okokból) a szónak vagy szóalaknak egy részét a sor végéről át kell vinni a következő sorba. Az írásnak ez a megszakítása az elválasztás. Az elválasztásnak – alapformákban és toldalékos alakokban egyaránt – a szótagolás az alapja. Csak összetett szavak elválasztásakor veendő figyelembe az alkotóelemek (az összetételi tagok) határa.

 

A szótagolás szerinti elválasztás

Az egyszerű közszavak és tulajdonnevek alapformáját és toldalékos (képzős, ragos, jeles) alakját a szótagolás szerint választjuk el. A szótagolás szerinti elválasztás fő szempontjai a következők.

– Minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne: bál; font, György, Pest; asz-tal, hri-zig, ka-to-na, ma-gá-nyos, Csil-la, De-zsó, Be-rety-tyó, Ke-re-csend; stb.

– A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot: di-ó-nyi, fi-a-i-é, É-va, Le-ó stb. A szótag mindig vagy magánhangzóval kezdődik; vagy az elsőt kivéve) egyetlen rövid mássalhangzóval: le-ány; vá-szon, bugy-gyos, asz-tal, lajst-rom, pró-ba; stb.

– A több szótagú szavakat és szóalakokat bármelyik szótag határáig meg lehet szakítani: ren¬dületlenül, rendű-letlenül, rendületíe-nül; fia-tal, fi-atal; stb.

Azokat a szavakat, amelyek csak egyetlen magánhangzót tartalmaznak, nem választjuk el: föld, hajt, nyolc, part, strand, sztrájk; Bánk, Sásd, Zsolt; Brahms, Schmidt, York; stb.

– Ez a szabály olyankor is érvényes, ha az eredeti helyesírással átvett, de ejtésükben egy szótagú idegen közszavak és tulajdonnevek vagy a régies magyar családnevek írásformájuk alapján megszakíthatók volnának: air, blues, street, team; Chartres; Hume, Maugham, Nimes; Gaál, Soós, Georch; stb.

 

A több szótagú, illetőleg több kiejtett magánhangzót tartalmazó szavak és szóalakok elválasztásának szabályai a következők:

a) Az egymagukban szótagot alkotó magánhangzók tetszés szerint hagyhatók az előző sorban, vagy vihetők át a következőbe: dia-dal vagy di-adal, ideá-lis vagy ide-ális; Leo-nóra vagy Le-onóra; stb. A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: árui-nak vagy áruinak, könyvei-tek vagy könyve-itek, Annáé-ké vagy Anná-éké, tolnai-ak vagy tolna-iak stb. Az egyetlen magánhangzóból álló szókezdő és szóvégi szótagot – bár önállóságát nyelvi tekintetben el kell ismerni – esztétikai okokból nem szokás egymagában a sor végén hagyni, illetőleg a következő sorba átvinni; tehát az „a-lap”, „e-móció”, „Á-ron”, ill. a „haza-i”, „émóci-ó”, „Le-a” stb. a nyomtatásban nem ajánlott elválasztási formák. Az au, eu betűkapcsolat, mivel tagjai a szótagoláskor szét¬válhatnak, szükség esetén elválasztható: kala-uz, fe-udális stb.

b) Azokat a magánhangzókat,amelyek szótagot kezdenek, átvisszük a következő sorba: fi-ók, vi-asz, kalci-um, moza-ik; Mari-etta; Tri-eszt; stb.

– A két magánhangzót jelölő azonos betűket is szétválaszthatjuk: ko-ordinál, váku-um stb: – A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ablaká-ig, háza-ik pesti-es, Vajdá-ék; stb.

c) A két magánhangzó között levő egyetlen mássalhangzót akár egy-, akár többjegyű a betűje – a következő sorba visszük át: be-tű, ko-sár; ba-tyu; ka-sza, ró-zsa; Gyu-la, stb. – A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: apá-mé, ki-sebb, maga-san, pa-don, né-gyet, freu-dizmus; tiha-nyi; stb.

d) A két magánhangzó között levő kétféle mássalhangzót jelölő nem kettőzött betűk közül – akár egy-, akár többjegyűek – az elsőt az előbbi sorban hagyjuk, a másodikat pedig átvisszük a következőbe: am-per, ás-vány, fosz fát, mor-zsa; tarisz-nya, tal-palatnyi; Bar-tók,, Bony-hőd, Er-zsi; stb.

– A toldalékos alakok elválasztásakor is igy kell eljárni: bron-zot, ker-tig; pén-zért; töl-gyes; Ecse-ren, recs-ki; stb. – Így járunk el akkor is, ha a két mássalhangzó közül az elsőt kettőzött bétú jelöli: hall-gat, több-let, bízott-ság, meggy-ből; Kiss-nek, stb.

e) Ha a két magánhangzó közötti mássalhangzót kettőzött betű jelöli; ennek egyik jegyét az előző sorban hagyjuk, másik jegyét pedig átvisszük: ber-reg, kom-muruílis, milliméter, ton-na; al-lons, Car-rara, Maupas-lant; stb. – A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ember-rel; hal-lak, hit-tem, job-ban, tet-tel, víz-zé, Szél-lért, Tallin-nig; stb. De: Széll-lel, Tallinn-nak stb.