Elválasztás

f) Ha a két magánhangzó közötti hosszú mássalhangzót egysze¬rűsítetten kettőzött többjegyű betű jelöli, ennek elválasztásakor mind a sor végén, mind a következő sor elején ki kell írni a teljes rövid megfelelőjét: meny-nyi; ösz-sze, pogy-gyász; szity-tya; Boty-tyán; Hosz¬szú, lly-lyés; stb. – A toldalékos alakokat is így kell elválasztani: ágy-gyal, ész-szerű, galy-lyak, húsz-szor, köny-nyes, megy-gyel; Arany-nyal, Kodály-lyal, Nagy-gyal; stb.

g) Ha két magánhangzó között kettőnél több mássalhangzót jelölő betű van, csak az utolsó kerül a következő sorba: cent-rum, ost-rom, femp-lom, tink-túra, lajst-rom; Dosztojevsz-kij, lng-rid, Veszp-rém, stb. A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: batiszt-ból; kilenc-kor; Hamburg-ban, stb. Ha a toldalékos ala¬kokban a két magánhangzó között álló mássalhangzók közül az utol¬sót kettőzött betű jelöli, akkor úgy választjuk el a szót, hogy a kettő¬zött betű egyik tagját meghagyjuk a sor végén, ,a másikat átvisszük az új sorba: bors-sal, vonz-za, karszt-tá, kulcs-csal, tömb-ben; Ford-dal, Gellért-től, Szabolcs-csal; stb. Ugyanígy: játsz-szál, i metsz-szük stb.

A szótagolás szerinti elválasztás szabályai érvényesek természetesen a szóalakokhoz járuló újabb és újabb toldalé¬kokra is: adós-ság, adóssá-gok, adósságö-kat; há-zunk, házun-kat; stb. A dz és a dzs többjegyű betű, azaz nem hangkapcsolatot jelöl hanem egy-egy önálló mássalhangzót; ezért elválasztáskor ugyanúgy kezeljük őket, mint más többjegyű betűinket. A dz-t és a dzs-t tartalmazó szavak ennek megfelelően a leírt szóalak alapul vételével, az elválasztás általános szabályai szerint szakítandók meg: bo-dza, gyűrű-dzik, kamika-dzék, mene-dzser, tá-dzsik; brin-dza; halan-dzsázik, lűn-dzsás, edz-het, ódz-kodik, Kiliman-dzsáró; edz-dze, lopódz-dzanak, stb.

A ch kétjegyű ugyan, de egyetlen hangot jelöl, az x pedig két hang (k + sz) jele, de egyetlen jegyű; s így mindkettő egy betűnek számít az elválasztáskor. Ezért úgy tekintjük őket, mint a rövid mássalhangzókat jelölő magyar betűket: ar-chívum, ma-chináció, or-chidea, pszi-chológia, Ri-chárd, Mün-chen; he-xameter, ma-xmum, pra-xis; Ale-xandra, Me-xikó; stb. Ha a ch és az x végű idegen szavak toldalékos formáit a szó és a toldalék érintkezése táján kell elválasztanunk; a ch-t és az x-et a következő sorba visszük át akkor, ha utánuk magánhang¬zó következik: almana-chot, ce-chem, pe-ches, bóra-xós, fi-xet, refle-xek,tele-xezünk; stb. – A -val; -vel és a -vá, -vé ragos alakulatok elválasztása: pech-hel, bórax-szá; Bach-hal, Beatrix-szal; stb.

A családneveinkben előforduló többjegyű régies magyar betűk az elválasztásban hangértéküknek megfelelően kezelendők: Beö-thy [e.: bő-ti], Ben-czúr [e:: ben-cúr], Fara-ghó (e.: fara-gó], Szé-chy [e.: szé-csí], stb…

– A mássalhangzót jelölő kettőzött betűk közül az egyi¬ket az előző sorban hagyjuk, a másikat pedig átvisszük a következő sorba: Bes-senyei, Kos-suth stb. A toldalékos alakok elválasztásakor a régies magyar betűk egységét természetesen szintén megőrizzük; kivéve a kettőzött betűkét: Balo-ghék, Babi-tsé, Cze-tzet, kossu-thi, móri-czos; stb., illetőleg: Szél-fért, Pap-pot, Kis-sék stb, Kivételes elválasztású név: Bat-thyá-ny.

A latin betűs írású nyelvekből átvett, idegen írásmód szerint írt közszavakat és tulajdonneveket is a magyar szokásnak megfelelően, azaz a magyar kiejtésükön alapuló szótagolás szerint választjuk el.

A fontosabb szempontok a következők:

a) Az egy szótagba kerülő, egy magánhangzót jelölő betűcsoportokat nem választjuk el: cou-ehette, cou-lomb; Baude-laire, Coo-per, Mah- ler, Mon-taigne; stb.

b) Az egy mássalhangzót jelölő betűcsoportokat (a többjegyű magyar betűkhöz hasonlóan) nem választjuk szét: com-pa gnie, ery-the-rna;  Bo-lo gna, Chur-chili, Fi-scher, Gi gli, Gior-gio, Ljub-Ija-na, Wa-shing-ton; stb.

c) A különböző hangokat jelölő olyan betűcsoportok, amelyek az idegen nyelvekben elválasztáskor többnyire együtt tartandók, de nem egy hangot jelölnek, magyar szövegben szótagolási szabályainknak megfelelően szétválhatnak: cas-co, esp-la-nade, ma-est-ro; Chris- tie, Fab-ri-zio, Gas-cogne, Ped-ro; stb. Ha magyar szövegbe idegen (pl. latin, angol, francia stb.) nyelvű többszavas kifejezés, mondat, bekezdés stb. van betoldva, elválasztáskor az illető, nyelv elválasztási szabályait kell követni.