Az ókori kelet művészete – Egyiptom – II. rész

Kahun: piramis-város. A XII. dinasztia korából való tervezett város a II. Szeszósztrisz sírjának építését irányító tisztviselők és papok, valamint a felügyelők és szakképzett mesterek lakóhelye volt. Valószínűleg már a Középbirodalom idején elnéptelenedett, romjait belepte a sivatagi homok, annak köszönheti a fennmaradását. Az alaprajza kb. 350 X 400 m-es szabálytalan négyszög. Fal vette körül, s nagyjából az égtájak irányában futó, egyenes utak derékszögű hálózata osztotta tömbökre. A terület több mint 2/3-át elfoglaló keleti városrész volt a tisztviselőké és a papoké, ezt fal választotta el a zsúfoltabb nyugati negyedtől.

 A helytől és a mérettől függetlenül valamennyi ház napon szárított agyagtéglából épült: az egyszerűbbek 2-3 helyiséggel, a rangosabbak kis belső udvarral, a nagykiterjedésű gazdag lakóházak több udvar köré elrendezve. Mindegyik épület befelé fordul, az utca felől a tömör falat csak a szűk bejárat nyílása bontja meg.

A gazdag lakóház néha 60-80 helyiségből áll. Központja a bazilikális megvilágítású, négyoszlopos fogadóterem, amelyhez a ház urának lakóhelyiségei kapcsolódnak. Ennek a résznek külön előtere s tornácos udvara van. Hozzá hasonlóan a saját udvarai köré rendeződő külön egység a nők lakosztálya, a gazdasági rész a konyhákkal, továbbá a raktárak csoportja.

Tutanhamon arany halotti maszkja (Kairó, Egyiptomi Múzeum), amelyet Noward Carter hatévi ásatás után talált a Királyok Völgyének egyik sírjában. Tutanhamon visszatért az Amon-kultuszhoz, s ezért nem tudta megőrizni az Amarna-stílust, az egyiptomi művészet egyik legérdekesebb irányzatát. Ez az ábrázolás azonban még magán viseli e stílus vonásait.

Az Újbirodalom emlékei

Deir el-Bahri: terasztemplom. A XVIII. dinasztiához tartozó Hatsepszut királynő építtette az i. e. 2. évezred közepén. Ez az ókori Egyiptom legfestőibb megjelenésű temploma. A tájba szervesen belesimulva, lépcsőződő teraszokkal emelkedik a Nílus partjától a folyó völgyét szegélyező hegy meredek sziklafaláig. Az alsó szint tágas előudvar. Három oldalról nyitott, csak a templom felől határolja le a középső terasz homlokoldalának pillérfolyosós homlokzata. Innen enyhe lejtésű rámpa vezet fel a következő szintre. Az valamivel zártabb: szemben a felső terasz homlokoldalának pillérfolyosója, jobb oldalról a hegy előre nyúló sziklavonulata határolja. Az újabb rámpán megközelíthető felső terasz aztán teljesen bezárul. Pillérfolyosós homlokzata mögött tömör fallal s azon belül többhajós oszlopcsarnokkal körülvett udvar következik. Abból nyílnak a sziklába mélyített kis szentély-terek.

A tengelyre fűződő – axiális – térsor egyre határozottabban bezárulva, fokozatos korlátozással vezet az alsó terasztól a szentélyig. A térszervezésnek ez a sajátos módja az ókori Egyiptom építészetében először tisztán itt jelentkezett. Ezt a megoldást vette át és fejlesztette tovább az Újbirodalom korának templomépítészete.

Luxor: Amon templom. A XVIII. dinasztia idején, III. Amenhotep építtette. Egy évszázaddal később, az i. e. XIII. században, a XIX. dinasztiához tartozó II. Ramszesz alatt a bejárat felől újabb udvarral bővült.

 A luxori templom alaprajza

 Eredeti állapotában a templom térsora háromhajós csarnokkal indult. Itt két sor sima törzsű kehelyfejezetes papiruszoszlop tartotta a mennyezetet. Utána szélesebb, négyszög alaprajzú udvar következik. Ezt három oldalról kötegelt törzsű bimbófejezetes papiruszoszlopok kettős sora keretezi . A negyedik oldalon, a bejárattal szemben az oszlopok sora megtöbbszöröződik s az udvarra nyíló fedett csarnokká tágul. A mögött két csökkenő méretű – keskenyebb és alacsonyabb – tér vezet tovább Amon bárkájának szentélyéhez, amelyet különböző rendeltetésű kultusz-terek csoportja vesz körül. A luxori templom térrendszerében teljessé kiérlelve valósult meg az a módszer a tengely mentén egyre zártabban s csökkenő mérettel sorolódó terek fokozatos korlátozása amelynek első példáját Deir el-Bahariban láttuk. A későbbiek folyamán ez már csak a megoldás részleteiben módosult.

A luxori templomot a későbbi hozzáépítés kissé rendhagyóvá változtatta. A II. Ramszesz korából való, pülónos homlokzatú udvar szögtöréssel csatlakozik a korábbi részhez. Ennek az volt az oka, hogy a templom előtt, éppen a tengelyben állt egy régebbi kis méretű szentély, amelyet meg akartak tartani. A tengelyt úgy hajlították el, hogy azt kikerülje.