Hirdetés

Az ókori kelet művészete – Egyiptom – II. rész

27 perc olvasás

A Ramesszeumtól nem messze, Medinet Habuban a XX. dinasztia egyik fáraója, III. Ramszesz is így építette meg a saját halotti templomát. Ennek az elrendezése még világosabb, eltűntek belőle azok a kisebb szabálytalanságok, amelyek II. Ramszesz templomában a tengely ferdüléséből adódtak.

Hirdetés

Abu Szimbel. Nagytemplom. A Nílus bal partjának magas sziklafalába mélyülő barlangtemplomot II. Ramszesz alakíttatta ki. Alaprajzi elrendezése, a terek sorolása az épített templomok megoldását ismétli . A sziklafalba vágott rézsűs homlokzata a pülonnak felel meg; ezt a fáraó 20 m magas ülőszobrai díszítik. A bejárat mögötti tér, amelyet két sorban 4-4 Ozirisz-pillér oszt, az udvart helyettesíti . Az abból nyíló négypilléres terem a hüposztül csarnok. Azt követi a bárkatér és végül a szentély.

A templom ma már nem az eredeti helyén áll. Az asszuáni gát építésével a Nílus-völgynek ez a szakasza víztárolóvá duzzadt. A barlangterek egész sziklatömbjét kb. 30 tonnás darabokra szétfűrészelve kiemelték a helyéről s 60 m-rel magasabban, a víztároló partján állították ismét össze. Eddig ez volt a műemlékvédelem legnehezebb vállalkozása.

Karnak: Honszu templom. Amon hatalmas főtemploma mellett a XX. dinasztia idején, az i. e. 12. század első felében III. Ramszesz építtette. Az egyiptomi templomok térsorolásának legtisztább példája. A pülonos homlokzat mögött fekvő udvart három oldalról sima törzsű, bimbófejezetes papiruszoszlopok kettős sora keretezi. Az utána következő hüposztül csarnok öthajós, bazilikális felépítésű. Megvilágítást a kiemelkedő oldalfalak kőrácsain át a három középső hajó kap. A szentély belső terét, amelyben az istenség bárkája áll, folyosó veszi körül. Erről a folyosóról kétoldalt kultuszterek nyílnak, hátul pedig, a tengelyben egy tágasabb négyoszlopos terem, körülötte szimmetrikusan elrendezett kis helyiségekkel. A terek fokozatos korlátozásának hagyományos megoldása szerint a bejárattól a szentélyig haladva a bezárulás egyre teljesebb, mind kevesebb a fény s egyenletesen csökken a magasság. Nemcsak a födém síkja ereszkedik lépcsőződve mind alacsonyabbra, hanem ezzel együtt a padlószint is lépcsőzetesen emelkedik.

 

 

A Késői birodalom emlékei

Edfu: Hórusz templom. A Ptolemaioszok korában épült, az i. e. III. század közepétől kezdve majdnem két évszázadon át. Lényegében az Újbirodalom templomainak hagyományossá lett meg oldását követi, de a térsor alakításában már érezhetően jelentkezik a görög építészet hatása. A pülon-homlokzathoz csatlakozó kerítésfal nem a templomot határolja, hanem egy udvart vesz körül. Azon belül külön egységként, a külső faltól közzel elválasztva áll maga a templom. S azon belül ismét külön egység a szentély központos jellegű tércsoportja. A pülonok mögötti udvart három oldalról oszlopfolyosó veszi körül. Negyedik oldalán, a bejárattal szemben a templom első oszlopcsarnoka nyílik, amelyet csak az oszlopközök mellvédszerű felfalazása választ el az udvar légterétől. Amögött helyezkedik el a hüposztül csarnok, majd egy kisebb áldozati tér és a szent bárka tere után a belső szentély. Ez utóbbi tulajdonképpen külön építmény. Az egészet egyetlen gránittömbből faragták ki, s úgy állították be a helyére.

Hirdetés

Hasonló elrendezéssel épült a Késői birodalom korának másik jelentős emléke, a denderai Hathor templom . A homlokzati oszlopcsarnokban itt alkalmazták az istennő arcmásával képzett Hathor-fejezetes oszlopokat.

 

 

Az egyiptomi építészet hatása és feltárása

Egyiptom építészete az i. e. 2. évezred közepe után, az Újbirodalom korától kezdve az ókor nagy kultúrterületeire majdnem mindenütt hatott. Az újbabilóni és a perzsa építészetben egyiptomi részletformákkal is találkozunk. Ez azonban elég kivételes, a hatása általában nem volt ennyire közvetlen. A klasszikus kor nem a formákat vette át Egyiptomtól, hanem a formálás elvi módszerét. A monumentális kőépítészet évezredes gyakorlatából leszűrhető tanulságokat hasznosította.

A római birodalom bukása után az egyiptomi ókor nagy alkotásai feledésbe merültek. Feltárásuk a XIX. század elején indult meg. Napóleon 1798-ban az egyiptomi hadjáratra tudósokat is vitt magával, akik a többezeréves kultúra emlékeit kutatták. Így találtak rá 1799-ben egy fekete bazaltból faragott feliratos kőlapra, az ún. rosette-i kőre, amelyen ugyanaz a szöveg szerepelt hieroglif jelekkel, demotikus írással és görögül. Ennek alapján fejtette meg 1822-ben egy francia nyelvész, Francois Champollion a hieroglif írás képjeleit, ami új távlatokat nyitott a kutatás előtt. Kiváló tudósok – többek között Lepsius és Marictte – vezetésével megkezdődtek a feltárások. Az utóbbi évtizedek legjelentősebb munkája Núbiában folyt, azon a területen, mely az asszuáni gát mögött víz alá került. 1964-ben a núbiai leletmentő ásatásban magyar kutatók is részt vettek.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!