Az ókori kelet művészete – Egyiptom – II. rész

Ahet-Aton: előkelő lakóház. A XVIII.. dinasztia egyik uralkodója, IV. Amenhotep nagyhorderejű reformokat kezdett. Az egyiptomiak isten-világában vezető helyet elfoglaló Amon tisztelete helyett a napisten – Aton – kultuszát tette hivatalos vallássá. Jelképesen ő maga is az Ehnaton nevet vette fel, s Aton védnöksége alá helyezve új fővárost építtetett. A fáraó halála után a reform elbukott, s Ahet-Aton, a főváros elnéptelenedett. Homok alá került romjai ezért maradtak meg.

A gazdagok lakóháza lényegében hasonló volt a Kahunban feltárt Középbirodalom-kori lakóházak központi részéhez. Itt is a felső oldalvilágítással kialakított, két- vagy négyoszlopos fogadótermet veszik körül a lakóhelyiségek, a fürdő- és a vendégszobák. Ez .a hagyományos elrendezésű tércsoport azonban Ehnaton korában szabadonálló épületté vált. Fallal határolt kert előzi meg s járulékosan csatlakoznak hozzá-külön udvarokban elkerítve – a szolgalakások, konyhák, raktárak, istállók s a gazdálkodás különféle tartozékai.

Karnak: Amon templom. Ez volt az ókori Egyiptom leghatalmasabb temploma. Építése a XVIII. dinasztia első fáraóinak idején kezdődött, az i. e. XVI. század végén, s több mint 1200 évvel később, a Ptolemaioszok alatt fejeződött be. Legrégibb része, a szentély I. Thotmesz idejéből való. A mögött építtette fel III. Thotmesz az ún. ünnepi csarnok együttesét, előtte pedig Hatsepszut királynő, II. Ramszesz s több más uralkodó a szentélyhez vezető nagyszabású térsort. A templom mindig a tengely mentén, a bejárat irányában bővült. A meglevő pülónos homlokzat elé illesztették az újabb toldalékot. Így aztán a főhomlokzat a Ptolemaiosz-kori pülónja mögött még további hat pülonos kapuzat állt.

Téralakítás és részletképzés szempontjából nagyon érdekes a III. Thotmesz korában épült öthajós, bazilikális megvilágítású ünnepi csarnok. A kiemelt födémszakasz alatt, a két középső sorban az oszlopok törzse lefelé keskenyedik s a fejezetük is megfordított, kinyílt virágkehely helyett harang alakú. Ez a forma bizonyára a faépítészetben alakult ki. A korai időkben állíthatták így – keskenyebb végével lefelé – a fatörzset, hogy a fedél bekötésére szolgáló horony ne gyöngítse a keresztmetszetet. A hagyományossá lett megoldás valószínűleg továbbélt a lakóházak fogadótermeiben. S amikor a monumentális építészetben – a lakóházak példája nyomán – először alkalmazták a bazilikális térformát, azzal együtt átvették s kőbe faragva utánozták az oszlop alakját is.

A karnaki együttes legjelentősebb belső tere a második és a harmadik pülon közét elfoglaló, a XIX. dinasztia idején – zömmel II. Ramszesz alatt kiépült hüposztül csarnok. A bazilikális metszetű 17 hajós tér mennyezetét papirusz oszlopok tartják: a kiemelt rész alatt, a két középső sorban a fejezetek kehely alakúak, az oldalhajókban bimbóvá zárulnak. Az egyiptomi építészetre jellemző utánzó formálásnak ez az egyik legsajátosabb megnyilvánulása. A csarnokot az áthidaló gerendákra felfektetett kőlapok fedik. Megvilágítást a kiemelt rész oldalfalának kőrácsain át csak a három középső hajó kap. S virágkehelyként kinyíló fejezettel az oszlopok éppen ott nőnek magasabbra. A mellékhajókban, ahol kevés a fény, az oszlopok alacsonyabbak s a fejezetük bimbó alakban zárva marad. A karnaki hüposztül csarnok az ókori Egyiptom legmonumentálisabb belső tere. Megvalósítása építőtechnikai teljesítményként is lenyűgöző. Méreteinek érzékeltetésére érdemes megjegyezni, hogy a két középső sorban az oszlopok magassága 23 m, a nyitott papiruszfejezetek felső síkjának a területe pedig 16,5 m2, vagyis akkora, hogy egymás mellett állva elférne rajta legalább 50 ember.

Théba: Ramesszeum. II. Ramszesz halotti templomának együttese. Thébával szemben, a Nílus nyugati partjának hegyei között, az ún. Királyok völgyében épült az i. e. XIII. században. (Az Újbirodalom korának fáraói a sziklafalba vágott barlangsírokban ide temetkeztek s itt épültek halotti templomaik.) A templom a XIX. dinasztia idején végérvényessé kiérlelt típust képviseli, annyi kis szabálytalansággal, hogy a pülon-homlokzat vonalához képest a tengely iránya enyhén megtörik. A térsor két egymás mögötti udvarral kezdődött. Az elsőt a fáraó hatalmas méretű ülőszobrai díszítették, a másodikat négyszögű pillérek elé állított Ozirisz szobrok. A tengelyben továbbhaladva a második udvar után a karnakihoz hasonló, de annál jóval kisebb, kilenchajós hüposztül csarnok következett, majd néhány csökkenő méretű, oszlopos terem mögött a szentély. A templom első udvarához az egyik oldalon palota csatlakozott, amely nem állandó lakóhely, hanem a kultuszhoz kapcsolódó szertartások színtere volt. A templom mellett három oldalról az áldozati ajándékok befogadására raktárak sokasága épült, s az egész együttest nyílás nélküli, tömör fal vette körül.