Hirdetés

Weöres Sándor költészete (1913-1989)

8 perc olvasás
Weöres Sándor költészete (1913-1989)

A posztmodern, azaz a kortárs irodalom egyik legnagyobb lírikusa, akinek költészetét a sokszínűség, sokféleség a világ végtelen tarkaságának tükrözése jellemzi. Lírájának gazdagsága az egyszavas alkotásoktól, a pár soros játékversektől a hosszú terjedelmű gondolati költeményekig és a verses regényekig terjed.

Hirdetés

A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó költő. Pályája a harmincas évek második felétől eltér a két világháború között kibontakozó életművek alakulásától. Versei a lírai személytelenségnek egy különleges változatához tartoznak, amit a görög mitológia átváltozásokra képes varázsójáró, Proteusról próteuszi, alakváltó költészetnek is neveznek.

A hagyományos egyéniségközpontú, személyiségközpontú költészettel szembefordul. Az embert, mint szünet nélkül áramló, mindig megújuló folyamatot tekinti, aki megismételhetetlen és állandóságában nem létező. Ezt a felfogást a keleti filozófiákból, a buddhizmusból merítette.

Önarckép

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,

nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,

Hirdetés

miket magam választottam; nyisd szekrényemet:

benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,

de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem

rég megszokta kezem dombját-völgyét,

de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm — csak igazában nem vagyok.

Cselekszem és szenvedek, mint a többi,

de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Hirdetés

Barátom, nincs semmi titkom.

Átlátszó vagyok, mint az üveg — épp ezért

miként képzelheted, hogy te látsz engem?

A buddhista tanítás ott érződik az Önarckép című költeményében is.

A költemény a Meduza kötet záró ciklusának, a Rongyszőnyeg címűnek egyik darabja. A cikluscím egy kevésbé értékes anyagra,a „rongy”-ra utal, de ugyanakkor a rongy az apró darabokat, kis foszlányokat is jelentheti. A „szőnyeg” az egybefogottságra, a szőttesszerűségre, a tarkaságra egyaránt vonatkozhat. Mindkét jelentést megerősíti az alcím, mely szerint a ciklus dalokat, epigrammákat, vázlatokat, töredékeket tartalmaz. Vannak közöttük szonett formájú költemények is, ilyen a már említett Önarckép. A rímtelen, fellazított szótagszámú költemény, mely kötött versformában íródott egyszerre kelti a zártság és nyitottság, a megfejthetőség és titokzatosság képzetét.

A cím klasszikus képzőművészeti és irodalmi műfajra, a portréra utal, melynek évszázados hagyományai vannak. Ezt a hagyományt felülírja, felfüggeszti a költő rendhagyó portrét festve önmagáról. A versben ellentmondások feszülnek: a megismerhetőség és megismerhetetlenség, a lét és nemlét, a személyesség és személytelenség ellentétei. Ezek az ellentétek szervezik a költeményt.

Hirdetés

A vers beszélője első személyben szól egy második személyű megszólítotthoz (Barátom), de ez a nyelvtani személyesség nem jelent semmiféle önkitárulkozást, lírai személyességet. Sőt! Épp ellenkezőleg! A beszélő személyessége is föllazul, megismerhetetlennek, megfoghatatlannak mutatkozik. A megszólított rejtőzködik, titkolózik, kétségbe vonja önmaga megismerhetőségét.

Erre utal a verszárlatbeli üveghasonlat: „átlátszó vagyok, mint az üveg-”. A beszélő létezése csak a cselekvéseiben megragadható reakciói alapján körvonalazódik: „kedvesem és kutyám ismeri simogatásom”, „Ócska hangszeren/ rég megszokta kezem dombját-völgyét”. Ezek a közvetlenül érzékelhető reakciók azonban nem lehetnek lényegi összetevői a személyiségnek, mert a lét legbelsőbb lényege a vers beszélője szerint maga a nemlét: „de legbenső mivoltom maga a nemlét”. Ebben az átlátszóságban, a személyiség teljes feloldódásában a buddhista tanításra ismerhetünk rá.

Ez a felismerés lehetőséget ad a lírai én számára a világmindenséggel való egybeolvadásra. Ez a szándék Weöres lírájának egyik alapvető elve: az én és a világ vágyott egységének újrateremtése. Ilyen értelemben a költemény ars poetica, költői hitvallás is.

Tíz lépcső

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad. Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

Lapozz a további részletekért

1 2