Shakespeare: Hamlet elemzés

Hamlet viszonya a dráma két nőalakjával, Gertruddal és Opheliával ambivalens. Verbális megnyilvánulásaival mindkettejüket elutasítja, hiszen anyja Claudiushoz való gyors férjhezmenetelét nem képes feldolgozni és árulásnak tartja, hiszen nem könnyű neki eltemetnie apja emlékét. Ennek következménye, hogy ellenérzését kiterjeszti általában a női nemre. Opheliával a látszat szintjén ezért elutasító és bántó. Ophélia egy tiszta lelkű, ártatlan lány, aki vakon követi apja utasításait, még ha azok szembefordítják is szerelmével (bár végig hű marad hozzá) és ütköznek elveivel. A megpróbáltatásokat – hogy szerelme visszautasítja és megöli apját (Polonius) – nem tudja elviselni, öngyilkos lesz. Halála adja meg Hamlet számára a végső lökést feladata teljesítésére. Vele szemben egyértelműen bűnt követ el, hisz Ophelia halálának közvetett oka Hamlet durva szeretetmegvonása. Verbális közlései ellenére úgy tűnik, Hamlet mindkét nőhöz rendkívül erősen ragaszkodik, belső konfliktusai akadályozzák a megbocsátásban és szeretete kifejezésében. Ophelia haláláról értesülve fájdalmában megvallja érzéseit, de ezt is késve teszi meg. Hamlet érzékenysége a kor eszmerendszerének közelgő széthullását, a szilárdnak hitt rend várható megrendülését is érzékeli. A pusztulás a tragédia utolsó jelenetében valóban mindenre kiterjed, a tetőpontot Laertes, Polonius fia és Hamlet párbaja jelenti. Hamlet addig késlekedett, míg ez az életébe került. A darab főszereplői Horatio kivételével mindannyian meghalnak, a királyi ház kihal, a hatalmat pedig a Hamlet végrendelete szerint Fortinbras veszi át. Hamletnek két dologgal kell megküzdenie, a külső világ rendjének helyreállításával, és saját belső problémáinak megoldhatatlanságával, ezt a terhet nem bírja el és összeroppan.

Laertes a gondolkodás nélkül cselekvő ember, egyenes, tiszta jellem, azonban a párbaj során kiderül, erkölcsi értékrendje megkérdőjelezhető.

Polonius a főkamarás, a király „hű” embere, de valójában egy szószátyár gazember, aki végül saját csapdájába esik bele, mikor Hamlet kardja végez vele. (Hamlet a véletlenül megöli a függöny mögött lapuló Poloniust, mert azt hiszi, hogy a király.) Kiváló apa akar lenni, miközben a királyt szolgálja, ezért nem látja gyermekei vesztét. Lánya megtébolyul és belefullad a folyóba, míg fia a király által kitervelt mérgezés áldozata lesz.

Fortinbras Hamlet ideálját testesíti meg, a tett és gondolkodás harmóniáját. Jó király lesz, így Dánia reményteljes jövő elé néz. Az író életében ekkor történt Angliában a királyváltás. A korszakhoz szóló üzenete így a műnek, hogy Shakespeare reméli, hogy Angliának is ilyen jó új királya lesz.
A Hamlet a drámatörténetben örök aktualitása, örökérvényű gondolatai (jó és rossz harca, túlvilág létezése, gondolkodás és tett harmóniája) miatt a mai színházakban is az egyik leggyakrabban előadott mű, a leghosszabb férfiszerep a Hamleté.
Ez a mű nagyon sok későbbi írót megihletett, köztük Katona Józsefet (Bánk bán), Dürrenmattot (A fizikusok).