Hirdetés

Katona József: Bánk bán elemzés

Bánk bán:

A mű keletkezésének körülményei


A Bánk bán 1815-ös első változata szinte csak forrása a végleges alkotásnak. A Kolozsvárott 1814-18 között Döbrentei Gábor szerkesztésével működő Erdélyi Múzeum első számában jelent meg az a pályázat, mely eredeti színmű írásáért magas jutalmat ígért. Katona első változatának kézirata csak véletlenül került elő a XX. században, s így mód nyílt a végleges szöveggel való összehasonlításra. Az “első kidolgozás”-ban mind a cselekményben, mind egyes drámai szituációkban jelentősek az eltérések. Egyes szereplők más néven szerepelnek (Melinda – Ádelájd), a királyné egyértelműen ártatlan öccse csábítási akciójában, a dráma e változata sokkal inkább megfelel a korában népszerű végzet-drámák típusának.

Hirdetés

A szöveg végleges változatának megírására Katonát leginkább Bárány Boldizsár (1791-1860) Rostá-ja, a Bánk bánról írt recenziója, késztette (1817). Bárány, aki maga is írt drámai műveket, részletes bírálatot írt, pontokba szedve észrevételeit. Katona nagyon komolyan vette e bírálatot, de maga is készült a szöveg átdolgozására (az eredeti szöveg több, mint 2500 sorából csak 344 maradt meg). Erre ösztönözték általa újabban megismert művek, történeti források is. Érdekes körülmény, hogy a folyóirat 1818-as utolsó számában megjelent pályázati értékelés (mely Katona művét nem is említette) nem befolyásolta döntését, mert nem ismerte. A végleges szövegváltozattal 1819 májusára készült el, s a tervek szerint ősszel a pesti színház be is mutatta volna. A cenzúra azonban megakadályozta a bemutatást, csak a kiadáshoz járult hozzá. Ennek oka lehetett az is, hogy a magyar színtársulat 1818-ban országszerte jelentős sikereket ért el eredeti magyar művekkel (Kisfaludy Károly vígjátékaival, illetve Esküvés és Ilka című drámáival). A végleges szövegbe Katona általa ismert, fordított német drámákból is átvesz, ez az átvétel azonban a mű eredetiségén mit sem változtat, inkább érdekessége az alkotásnak. A második kidolgozásra jellemző a pontosítás is, Katona a megismert forrásművek alapján pontosítja például a cselekmény időpontját.

Kompozíció és cselekmény

A tragédia egy előversengésből (expozíció) és öt szakaszból (felvonás) áll, tehát klasszikus felépítésű dráma. Ugyanakkor a mű konfliktusrendszere, dramaturgiai sajátosságai nem mindenben felelnek meg a klasszikus sémának. A Bánk bán konfliktusos dráma, de konfliktusa többszintű.

A társadalmi konfliktus két szintje az idegen érdekek elleni összeesküvés, illetve a szenvedő nép és az uralkodó réteg szembenállása. A konfliktus harmadik szintje is erőteljes, kidolgozott és – részben – az előzőekkel össze is fonódik: a szerelmi szál. Az ötödik szakasz azonban kiegészíti, újabb szintre emeli a konfliktusokat. Ennek középpontjában az uralkodó áll, akinek hagyományosan a megoldást “kéne hoznia”, de ehelyett a főszereplőhöz hasonló tragikus alakká lesz.

A mű mindhárom konfliktusának középpontjában a főszereplő áll, minden szál, mellékkonfliktus hozzá kapcsolódik. Konfliktusba kerülésének módja sajátos, szinte “belecsöppen”, nem ő a kezdeményező, s nem ő a célpont. Hogy célponttá lehessen, hogy kénytelen legyen cselekedni, azt a szerelmi szál és a társadalmi konfliktus összekapcsolása eredményezi. A szerző kiváló leleménye, hogy az összeesküvők Melinda nevét választják jelszavuknak. Talán túlzottan is sok szerepe van a tragédiában az információ hiányának és a félreértéseknek, elhallásoknak. A címszereplő nemcsak azt nem érti, értheti, hogy miért épp felesége neve a jelszó, félreérti Melinda és Gertrúd viselkedését is. A többi szereplő, mintha ismerné Bánk “szórakozottságát”, ki is használja ennek lehetőségeit. A cselekménybonyolítás lényege a tragikus hős “helyzetbe hozása”, cselekvésre késztetése. Ennek eszközei a véletlenek mellett a “békételenek” igaza, Bánk saját tapasztalatai (országjáró körútja, Tiborc) és a lelepleződő cselszövés (csábítás; Bíberach). A cselekmény menetében bizonyos egyensúlytalanságok figyelhetők meg:

Hirdetés

Az előversengés a tragédia szerelmi dráma jellegét előlegezi. Az első szakaszban – Moliere Tartuffe című művéhez hasonlóan – rengeteg esemény zajlik le, majd minden szereplő megjelenik a színpadon, s minden konfliktus-szál problémái felvetődnek, tehát az első felvonás nemcsak bevezető, előkészítő funkciójú. A befogadó számára is nehéz feldolgozni a számtalan információt, érthető, hogy a főszereplő is kétségekkel gyötrődik. A főhős tragikus hőssé válásában azonban ezek a kétségek, a “bizonytalanná válás” az első fázis.

A második szakasz az összeesküvés-szál folytatása, melyet “megzavar” Bíberach megjelenése (szerelmi szál, a csábítás). A szerelmi szál újbóli – immáron tényszerű – megjelenése először készteti Bánkot cselekvésre (Melinda megmentésére indul), ugyanakkor háttérbe szorítja, elhomályosítja a társadalmi konfliktus kérdéseit.

A harmadik felvonás eseményeinek szerepe a késleltetés. A féltékeny Bánk ismét elbizonytalanodik, mert Melinda összefüggéstelen szavai, összeomlása nem teszi lehetővé az igazság kiderítését. “Ráadásul” Tiborc ismét megjelenik, s a lesújtott férfit újólag – de egy újabb nézőpontból – társadalmi funkciójára figyelmezteti. Tiborc “panasza” kulcsfontosságú jelenete a drámának. Az alkotói koncepció itt érvényesül a legtisztábban. Bánk a lázadozó főurakat csendesíteni igyekezett, az ő vádjaikban méltán feltételezte az idegenekkel szembeni féltékenységet, politikai-hatalmi érdekeket. Tiborc azonban a nép, a védtelen, kiszolgáltatott nép szimbolikus alakja. Bánkot arra döbbenti rá, hogy státusza – hisz ő a királyt helyettesítő személy (nádor) – azt követeli tole, hogy személyes érdekeit rendelje alá a közösség (az ország, a nép) érdekeinek. Mellékszálként kapcsolódik a cselekményhez a harmadik szakaszban Ottó és Bíberach jelenete (dialóguk végén Ottó orvul leszúrja a titkait ismerő lovagot), a haldokló Bíberach szavai előre utalnak.

A negyedik szakasz a drámai hagyományoknak megfelelően a krízis. Ugyanakkor e felvonásban is vannak késleltető események, melyek előkészítik, fokozva a feszültséget az összeütközést. A királyné, aki eddig csak néhány jelenetben volt jelen, s pontosan nem lehetett eldönteni, hogy mi a szerepe a különböző szálakban, most mindvégig jelen van, ez az “ő felvonása”. A mű eddigi eseményeiben jelleméből csak a szigor, az alattvalókkal szembeni fensőbbsége nyilvánult meg. A tetőpont-jelenetig jelleme tovább árnyalódik, ellenszenvessé, zsarnokivá válik. Bánk, szinte az utolsó pillanatig tisztelettel beszél vele, végül azonban megöli. A gyilkosság hirtelen következik be, a személyében megalázott főhős a rá támadó királynét dühében öli meg. Bánk késlekedése, bizonytalansága végletesen változik meg ebben a helyzetben. Tragikumának ez is fontos momentuma.

A tragédia legvitatottabb felvonása az ötödik szakasz. A Bánk bán-elemzők és értelmezők (pl. Gyulai Pál, Arany János, Németh László, Kerényi Ferenc, Nagy Péter, Illyés Gyula, Pándi Pál) szinte mindegyike megállapítja, hogy dramaturgiai szempontból ez a mű legvitathatóbb része. Az egymásba fonódó konfliktus-szálak már eddig is bonyolulttá tették a cselekményt, sokak szerint felesleges az új konfliktusszint (Endre király) beépítése. Látni kell azonban, hogy Katona szándéka nem egyszerűen a “jó, igazságtevő uralkodó” konvencionális, megoldást hozó szerepének megvalósítása. A király szerepének koncepcionális funkciói vannak, mind az eszmei üzenet, mind a cselekmény szintjén. Egyrészt Endre ugyanúgy kerül az események középpontjába, mint Bánk, másrészt az őt ért veszteség (szeretett hitvese elvesztése) tragikus is. A negyedik felvonásban csak a szerzői utasításban szereplő levél tartalma sajátos helyzetet teremt. Endre számára is világossá válik Bánk igaza, Gertrudis bűnössége (visszamenőleges negatív minősítés), megbocsát Bánknak, s csak a királyi hatalom elleni lázadót, Petúrt bünteti meg. A tragédia tablószerű záró képe – a gyermekei mellett térdelő uralkodó – a nemzete jövőjéért aggódó politikust ábrázolja.

Hirdetés

Különös a tragédia címszereplője, Bánk sorsának alakulása. A tragikus végkifejlet után nem a “nagyszerű halál” az osztályrésze, hanem az összeomlás, a súlyos terhekkel megnehezült, értelmetlenné vált, elviselhetetlen élet.

 



Ady Endre (26) Angol (29) angol nyelvtan (35) Arany János (18) Atom (20) egyenes (25) elemzés (139) ember (23) energia (26) Filozófia (37) függvény (25) gazdaság (34) halmaz (24) háromszög (25) hőmérséklet (32) líra (22) magyar (22) magyar irodalom (289) Magyarország (38) magyar történelem (102) Matematika (25) Nyelvtan (43) PC (60) Petőfi Sándor (20) politika (24) párhuzamos (18) szerves (32) szervetlen (31) számok (27) számítógép (60) szög (25) tartalom (18) test (28) tétel (18) Történelem (21) USA (18) valós (19) vektor (18) vers (50) verselemzés (47) világirodalom (111) világtörténelem (115) víz (22) életrajz (21) érettségi (34)
Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!