Hirdetés

Forradalmi látomások Petőfi Sándor költészetében és Az apostolban

14 perc olvasás
Petőfi Sándor volt Honvéd őrnagy

Petőfi Sándor (1823-1849) a magyar romantika kiteljesítője, aki irodalmunkra a legnagyobb hatást gyakorolta. A történelem színpadán egyszerre két, egymással elválaszthatatlanul összefonódott szerepben jelent meg, a költő és a forradalmár szerepében. Fellépésével új korszak kezdődött a magyar irodalomban: a népköltészet egyszerűsége vált uralkodóvá a műköltészetben, forradalmian megújította a költészet hangját (népi romantika). Ars poeticáját Arany Jánoshoz írt első levelében így fogalmazta meg:

Hirdetés

Hiába a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata.

Koráig még ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta” a magyar Alföld méltó rajza (néhány versében a szabadság jelképe is). Ő írt először verseiben a „világszabadságról.” Első jelentős költői korszakának meghatározó jellemzője az egyszerűség, a természetesség és a népköltészet beszédmódjainak és műfajainak imitálása, mely az 1840-es évek első felére tehető. Ilyen versei például a Hortobágyi kocsmárosné, Befordultam a konyhára…, Egy estém otthon, Füstbe ment terv stb. A népies költészet lírai szerepjátszása meglehetősen szűk teret engedett a lírai személyességnek, önkifejezésnek. Az erre való igény jelentkezik költészetének második szakaszában (1845-46). A romantikus individualizmus elmélyülését három versciklus mutatja: Cipruslombok Etelke sírjáról, Szerelem gyöngyei és a Felhők. Erre a korszakára jellemző az időmértékes formák megjelenése, a művészi kísérletezés, illetve a látomásosság irányába elmozduló képalkotás.

Költészete harmadik szakaszának (1847-49) középpontjában a romantikus szabadságfogalom eszménye áll. Az 1847-ben megjelenő Összes költemények közismert epigrammájával ezt nyomatékosítja is:

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

A teljes művet ide kattintva találod.

Ez a szabadságeszme olyan egyetemes érvényű, a romantikus személyiséget és erkölcsöt átható vezérelv melynek Petőfi költészetében természetes módon adódnak egyén-, nemzet- és világméretű, társadalmi és politikai vonatkozásai, értelmezési lehetőségei és különféle témái egyaránt. Legtágabb jelentésében olyan eszközkategória, amelynek célja az emberi létezés magasabb szintjének, az „általános boldogság korának” megvalósítása. Ennek a legáltalánosabb eszmei keretnek különféle vetületei jelennek meg eme pályaszakasz forradalmi látomásköltészetében, szerelmi és tájlírájában. 

Hirdetés

A pályaszakasz szerelmi költészetében a szerelmet a szabadsághoz hasonlóan magasabb rendű létformának, eszményi és eszményített állapotnak érzékelteti. (Versek: Szeptember végén, Minek nevezzelek?, Reszket a bokor, mert…, Beszél a fákkal a bús őszi szél…) A pályaszakasz tájköltészetében a szabadság természetben megélhető vonatkozásai tárulnak fel. (Versek: A Tisza, A puszta, télen, Kiskunság)

Petőfi forradalmi látomásköltészetének jellegzetes gondolata, hogy az egyén szabadsága csak a szabadság világméretű kiterjesztésével lehetséges. Mivel ennek megvalósítását a jövőben képzeli el, a világszabadságot tematizáló versek jellegzetes poétikai eszközeként tűnik fel a látomásos képalkotás, illetve a bibliai próféciák hangjához hasonlatos beszédmód. A költeményekben megszólaló beszélő látnoki képességekkel rendelkezik és a jövendőre vonatkozó igazságok kinyilatkoztatója. Egyrészt a közösség tagja, másrészt kiválasztott személy, aki vállalt küldetést teljesít, amelyben a költészet tett értékűvé válik. A látomásos képek gyakran kapcsolódnak össze bibliai motívumokkal vagy írnak újra bibliai történeteket. Legismertebb ilyen versei az Egy gondolat bánt engemet… és A XIX. század költői.

A XIX. század költői

A XIX. század költői a harmadik pályaszakaszának, a forradalmi látomásköltészet és a költői váteszszerep megnyilvánulásának jellegzetes darabja. A hiányos szerkezetű cím egyrészt utal a vers témájára (költők, költészet) és a megszólalás időbeli érvényességére (XIX. század), másrészt kiegészítésekre is ösztönzi az olvasót. A meggyőző szándékú versbeszéd szerkezete a klasszikus retorika szabályait követi. Az első versszak tételmondatszerű kijelentését

Még 1739 szó van a tételből!
A tartalom teljes megtekintéséhez kérlek lépj be az oldalra, vagy regisztrálj egy új felhasználói fiókot!


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!