Petőfi Sándor – Az apostol cselekménye, rövid elemzése

Szilveszter Istenhez való viszonya

•  2. ének: „Oh ég, isten! mivégre alkottál?” Nem érti az isten miért adott neki életet és családot ha nem képes gondjukat viselni, ám nem vitatja akaratát.
•  3. ének: Leborul isten előtt és felfedi gondolatait. Minden bűnök szülője a rabszolgaság, életét az ez ellen való küzdelemnek szenteli, még ha végső jutalma el is marad érte.
•  10. ének: Mikor elhagyja az öregúr házát és kiér a természetbe, elcsodálkozik Isten hatalmasságán.
•  17. ének: Szilveszter kesereg, amiért az Isten nem adta meg neki az utolsó lehetőséget, hogy szeretteivel találkozhasson. Zsarnoknak nevezi, átkozza és megtagadja. Követeli, hogy vegye vissza az „alamizsna-életet”.

A szőlőszem-parabola értelmezése

•  Szilveszter filozófiáját a szőlőszem-hasonlaton keresztül érthetjük meg.
•  A földet egy parányi szőlőszemhez hasonlítja, ami viszont annál több milliószor nagyobb.
•  Ha egy kis szőlőszem megéréséhez egy évre van szükség, a Földnek évezredek vagy évmilliók kellenek.
•  Viszont a Földnek nem a nap sugarára van szüksége, hanem a nagy lelkekre.
•  Szilveszter egy ilyen „sugárnak” tartja magát, aki vezeti a népet a helyes út felé.
•  Ilyen emberek csak ritkán születnek. „Hogyan kívánhatnánk tehát, hogy A föld hamar megérjék?…”