Petőfi Sándor: Az apostol I. elemzés

A teljes mű itt elolvasható. Az apostol című mű egy forradalmár életét dolgozza fel születése napjától haláláig. Pontosabban kivégeztetéséig. 19 fejezetéhez egy 20. is járul az utókor megtiszteltetéséről.

Életszemléletének eddigi derűje megingott, lelkiállapota olykor a Felhők kiábrándulását, világgyűlöletét súrolja. Az apostolban a világ fekete „mint a kibérlett lelkiismeret”; a nyomor és az erény – testvérek; a pár hónappal korábbi családi idillt a kétségbeejtő családi nincstelenség űzi el itt: férj, feleség, gyermekek éhezése megdöbbentő leírásban tárul elénk.

A kitett gyermek romantikus, gyakran feldolgozott története itt a társadalmon kívüliség motívuma miatt fontos. Szilveszter ugyanis „magafaragta” ember, aki kétes származás, és halmozottan hátrányos gyermekkor után saját erejéből, tehetsége révén lesz gondoskodó elme, mi több, „APOSTOL”, azaz a természetes egyenlőség és szabadság önfeláldozó harcosa.

Romantikus túlzások találhatók a gyermek Szilveszter sorsának igen részletező leírásában: „Lopott, koldult, szolgált”- ennyiből állt gyermekkora, de a részeges tolvaj, az elhízott koldusasszony és a gőgös, pökhendi úrfi rajza kitűnő jellemkép. A tragédia abban rejlik, hogy magára marad: népfelvilágosító tevékenysége nem elégséges ahhoz, hogy megtörje a zsarnokság és a szolgaság évszázadok alatt kialakult, egymást feltételező és erősítő rendszerét. Ezt a bűvös kört csak erőszakkal lehet megszakítani: az évtizedes börtönbüntetést szenvedett, családját vesztett forradalmár végső elhatározása jut. A sikertelen után életét vérpadon végzi, sírja jeltelen marad. A nép megváltója csak a következő nemzedékhez, a jövőhöz fellebbezhet.

1848. Június 15-én volt a Petőfi számára kudarccal végződött – szabadszállási választás. Ez a keletkezéstörténetnek a lehetséges legkorábbi dátuma. Még a szavazás napján megfogalmazott, 176 választópolgár által hitelesített petíciót a költő vezette küldöttség vitte el Deák Ferenc igazságügy-minisztériumába. Szintén június 15-én elkészült egy beszámolólevél, melyet Petőfi minden hírlap szerkesztőségébe eljuttatott. Bár július 5-én megnyílt a népképviseleti országgyűlés ülésszaka, mely Nagy Károlyt igazolta, Petőfi mégis az országgyűlés karzatára szorult. A szabadszállási választás nem múlt el nyomtalanul benne: csalódásai lényeges változásokat indítottak meg politikai világszemléletében. Életszemléletének eddigi derűje megingott, lelkiállapota olykor kiábrándultságát, világgyűlöletét sugallja. Az apostolban a világ fekete, mivel költészetében uralomra jut a politika… Szilveszter egyoldalúan ábrázolt, romantikus statikus hős: egyszerre embermegváltó, és világmegváltó is. Az eposzi hagyományokat követő „in medias res” kezdés a padlásszoba nyomorában jeleníti meg. Lelke elfedi gondjait, s az emberiség és az emberiség felszabadításához kér erőt Istentől:

„Adj, isten, adj fényt és erőt nekem, Hogy munkálhassak embertársaimért!”

A túlzott eszményítést beárnyékolja az, hogy míg világboldogító terveit szövögeti, addig családja nyomorával szemben tehetetlen. Szilveszter életébe a költő olykor saját életének, sorsának egy-egy fordulatával (pl.: szilveszteri születésnappal), eszméivel pedig teljes mértékben azonosul. Átértékelődött a korábbi népvezér -, lángoszlop-szerep: a költőapostolnak nem a népet kell vezetnie, hanem a nép helyett kell cselekednie. Szilveszter elvont nép-fogalma 3 alkalommal kerül szembe a valósággal. A kétségbeesést az önvigasztalás oldja, ezért kettős erővel fog érte küzdeni.

Hasonló csalódásban van része a titkos nyomdában megjelent könyve fogadtatása miatt. Eszméit mohón nyelte el a szomjas világ, mégis az elsápadt hatalom egyetlen szavára a megrémült nép megtagadta a könyvet, s szerzőjének megbüntetését követelték. Szilvesztert az utcán tartoztatták le, s úgy vitték el, hogy még a családjától sem búcsúzhatott el. 10 év börtön után mikor kikerült, meglepve tapasztalta, hogy a világ semmit nem haladt célja felé, sőt az emberiség visszafejlődött. Szilveszter a maga elé tűzött célnak megfelelően egyedül vállalja a forradalmi tettet (rálő a királyra). Az apostolt ugyanúgy megrugdalják, leköpködik, mint annak idején Jézus Krisztust. (S halálát hasonlóképpen követelik.)