Hirdetés

Nagy Lajos: Kiskunhalom (1934)

28 perc olvasás

Nagy Lajos mint novellaíró kezdte pályafutását, s évtizedeken keresztül így tartotta számon egy szűkebb olvasóréteg; a nagy nyilvánosság ugyanis nem ismerte.

Amikor 1932-ben megkapta a Baumgarten-díjat, pénzéből sokfelé utazott az országban. Ekkor határozta el, hogy regényt ír az Alföldről. De nem a konvencionális regényformát tervezte, hanem valami újat, valóban életszerűt akart: „A regényről, annak szokásos, évszázados formájáról kedvezőtlen a véleményem. A regénynek van meséje és főhőse, a mese elindul valamely pontról elérkezik valahová, valami megoldáshoz, befejezéshez, közben csűrődik-csavarodik oly módon, hogy egészen eltér a valóság ábrázolásától, az életszerűség helyett merő kiagyalássá válik. A valóságban a folyamatoknak nincs kezdetük és végük. Nem befejezés az, hogy x férfi és y nő egymáséi lettek. Az események önkényesen csoportosíthatók két főszereplő köré! Főhős olyképpen, ahogy a regényekben található, a valódi életben nincs. A regénynek lényegileg és formailag meg kell változnia, úgy lehet csak épkézláb, olvasásra érdemes művé.”

Hirdetés


E felfogásnak megfelelően tervezi meg új alkotását, a Kiskunhalmot, és röviden így jellemzi: „Regény, amelynek nincs főhőse, nincs meséje! Amely nem szerelmi történet, nem a házasság intézményének a propagandája. Nem az lesz a tárgya, hogy János férfi szereti Mariska leányt, és az is szereti őt, de akadályokkal kell megküzdeniük, hogy egymáséi lehessenek.”

Ilyen elhatározások között jött létre a Kiskunhalom, mely valóban nem hagyományos regény. Nehéz besorolni valamiféle műfaji keretbe. Talán ez a meghatározás illik leginkább rá: szociográfiai regény. Egy szenvedő, tengődő, kiszolgáltatott nép életéről ad benne keresztmetszetet az író. Ez a nép a Kiskunhalom nevű Duna menti falu népe. A név azonban csak kitalált, mert voltaképpen Apostagról, az író szülőfalujáról van szó, ahová élete folyamán ismételten visszatért látogatóba vagy pihenni, de látni, tapasztalni is.

A regény szerkezetét az időrend fonala fogja össze.

A falu topográfiai és statisztikai számokkal adott leírása után a megfigyelés napját is rögzíti az író: „Augusztus tizenkettedikén, szerdai napon, a nap 4 óra 58 perckor kel. De a munka, legalább a most folyó cséplés már virradatkor kezdődik.” S a regény zárósorai között pedig ezt olvashatjuk: „Augusztus 18-án a nap kel 4 óra 59 perckor, tehát már fenn ragyog az égen. A cséplés már mind a három gépnél megkezdődött.”

24 óra tehát annak a sokágú cselekménynek az időtartama, mellyel a műben megismerkedünk. Természetesen nem percről percre halad előre időben az író, hanem napszakok, a falusi élet mozzanatai alkotják a mű egy-egy fejezetét. A cséplést és általában a hajnali munkakezdést megörökítő első fejezet után a következőket pl. ezzel a mondattal vezeti be az író: „Reggel 7 órakor,harangoznak…” és benne a kora reggeli időszak színes, tarka képe bontakozik ki előttünk. Aztán a délelőtt, dél, délután fontos és látszólag kevésbé fontos időpontjai és eseményei alkotják az egyes fejezetek tartalmát. Nem pihen az író később sem, s az esti órákban, induló hajóval, mely hajnalban érkezik a fővárosba, ő is visszatér Pestre, elkísérve falujából egy-két lakost a nagyváros életébe, hogy aztán ismét a hajnali órák falusi hangulatával, ismét Kiskunhalom életének fáradt lüktetésével fejezze be különös, szokatlan, de nagyon figyelemreméltó tájékoztatását.

Hirdetés

Nehéz lenne a mű cselekményét röviden összefoglalni, mert csak az idő halad előre benne.

Összefüggő, egységes cselekménye nincs, mint ahogy a falu egy napjának sincs egyetlen szálra felfűzhető élményanyaga. A faluban különböző emberek élnek, dolgoznak, veszekednek, irigykednek, sértődnek, esznek, isznak, beszélgetnek. Ezt a tarka mozaikot akarta Nagy Lajos élethűen, a valóságnak megfelelően megörökíteni.

Így hát nem is a cselekmény egysége az, amit elemeznünk kell a műben, hanem a különböző alakokat, jellemeket s a velük kapcsolatos jeleneteket. A regényben szereplő férfiak és nők foglalkozása, magatartása, egyénisége adja azokat az apró mozzanatokat, melyekből összeáll a mű egésze. Annak ellenére, hogy nincs egységes cselekmény benne, mégis kerek egységnek érezzük, s újnak, erősen tendenciózusnak. Nagy Lajos ugyan látszólag tárgyilagos szemléletet akar sugározni, de néhány sorból, lírai részleteiből kiderül, hogy a hajnaltól késő estig robotoló falusi szegénység érdekében ír; objektivitással is fel tud kelteni háborgó indulatokat. A könyv olvasása után nemcsak szánalmat érzünk, hanem elkeseredést, haragot is. Haragot azokkal szemben, akik lenézik, elnyomják a parasztot, az uraknál és a városi polgároknál alacsonyabb rendű lénynek tartják, és akiknek politikája miatt egészségtelen környezetben, kulturálatlanságban éli le a parasztság kilátástalan életét.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!