Műfajok és hangulatok változatossága Petőfi első kötetében
Petőfi a mélyebb tartalmú versei között időről-időre visszatér a népies, vidám műfajhoz. E műfaj két gyöngyszeme a Szeget szeggel című népi életkép és a közismert, hangulatos népi helyzetdal, a Befordúltam a konyhára.
Az 1842–43–mas időszak utolsó verse jól példázza Petőfi személyiségét költészete első két évében. A Temetésre szól az ének…-ben megtalálható a népies vonulat és a költő életfelfogása is. Itt is megfigyelhető a ritmus és a tartalom közti ellentét, valamint a végén az epigrammákra jellemző „csattanó”. Mindettől ez a nyolcsoros kis mű hangulata veszít komorságából, én inkább a reményt érzem benne: talán lesz, mikor már érte is van, aki sírjon.
A fenti költemények közül is van olyan, ami nagy sikert aratott (pl. a Befordúltam…), némelyek olyannyira, hogy később a nép ajkán tovább éltek. 1842–43 eseményei jó kiindulópontként szolgáltak, hogy Petőfi Sándorból később a leghíresebb, legelismertebb magyar költő legyen.
Lapozz a további részletekért