Lázár Ervin novelláinak világa

Lázár Ervin

Lázár Ervin (Budapest, 1936 – Budapest, 2006) Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, a családja 1951-ig élt itt. Apja, Lázár István, uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. Felsőrácegresre járt át iskolába, majd Sárszentlőrincre. Tízéves korában a székesfehérvári ciszterci gimnáziumba íratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, hazahívták és egy öreg tanár magántanítványa lett Sárszentlőrincen. Székesfehérvári diákkorát a Veréb a Jézus Szívében c. elbeszélésében örökítette meg. 

Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba, ahol érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt. Az Esti Pécsi Napló újságírója lett, majd megszerezte a magyartanári diplomát. Különböző folyóiratoknál dolgozott: köztük a Jelenkornál, Az Élet és Irodalomnál, a Hitelnél, munkatársa volt a Pesti Hírlapnak, a Magyar Nemzetnek. 

Felesége Vathy Zsuzsa írónő. (Vacskamati nevét az ő nevéből alkotta az író) 

Művészete 

A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében népszerűségnek örvendenek. 

Kötetei 

• A kisfiú meg az oroszlánok  
• Csonkacsütörtök 

• A fehér tigris (regény) 
• A Hétfejű Tündér (mesék) 
• Gyere haza, Mikkamakka 
• A négyszögletű kerek erdő (gyermekregény) 
• Bab Berci kalandjai (gyermekreg.) 

• A manógyár (mesék) 
• Csillagmajor (elbeszélések) 
• Kisangyal (elbeszélések) 
• Hapci király (mesék) 

Csillagmajor (1996) 

Fogadtatása 

Korai elbeszéléseit a kritika többnyire fenntartásokkal fogadta, jelentősebbnek ítélve a meseírót az elbeszélések szerzőjénél. A Csillagmajor című kötet elbeszélései azonban osztatlan sikert arattak. Az értelmezők többsége egyetért abban, hogy az életművet megkoronázó kötetről van szó, amelyben Lázár Ervin végre megtalálta a maga szuverén novellaírói hangját. 

Műfaji kérdések 

A Csillagmajor szociográfiát, emlékezést és mesét egyesítő kötet, amelynek novellái népmesékből, pletykákból és legendákból táplálkoznak. A novellák egyfajta füzért (ciklust) alkotnak: közös helyszín és közös szereplők fogják össze őket. A kötet írásait néhány kritika mesés novelláknak, meséknek nevezi. A Csillagmajorban kétségtelenül nagy szerepet játszanak a mesés fordulatok és csodás elemek, de a történetek középpontjában – a meséktől eltérően – nem egyetlen hős, hanem maga a közösség (Rácpácegres) áll. 

Helyszín 

A Csillagmajor novellái egy hajdani pusztán, Rácpácegresen játszódnak. A történetek önéletrajzi ihletésűek, nyersanyaguk a szerző alsó-rácegrespusztai gyerekkorából való. A kötetben egyedül Lázár Ervin „szülőhelye” kap ilyen kitalált, játékos hangzású nevet: Simontornya, Sárszentlőrinc, Györköny stb. valódi nevén szerepel. 

Szerkezet 

A Csillagmajor tizenöt novellája a múlt század harmincas éveitől egészen a hatvanas-hetvenes évekig terjedő időkeretbe foglalható: az egymást laza időrendben követő novellákat nemcsak a történet ideje, de a visszatérő szereplők, az egységes világkép és az állandó helyszín is egységgé szervezi. A több novellában is felbukkanó hősök olyan módon fűzik össze az elbeszéléseket, ahogy Mikszáthnál A tót atyafiak – A jó palócokban: van olyan szereplő, aki akár hat-hét alkalommal is felbukkan, egyik helyen fontosabb, másutt szinte jelentéktelen szerepet játszva, a ciklus során változatlan jellemvonásokkal. A Csillagmajorban ez két hős esetében figyelhető meg leginkább: Bederik Duri, akivel mindössze két ízben találkozunk a kötetben, Az asszonyban és A keserűfűben egyaránt az áruló, a feljelentő szerepét játssza, s ezáltal az egész ciklus legnegatívabb figurája lesz; Priger András, öt elbeszélés szereplőjeként, a vészmadár, az örök borúlátó szerepkörét veszi magára. A novellaciklus visszatérő szereplői továbbá annak a családnak a tagjai is, amelybe a narrátor egykor kisfiúként tartozott. 

Elbeszélésmód 

A Kosztolányi alkotta kifejezés: a „tündéri realizmus” Lázár Ervin előadásmódjára is: magától értetődően ötvözi a csodát és a hétköznapi életet. A kettő szervesen összetartozik a történetekben. A csodás elem származhat a népmesék, népballadák, a Biblia, az antik mitológia világából vagy a gyermeki képzeletből egyaránt. Az elbeszélő a kötet keretéül szolgáló írásokban önmagát is megjeleníti. A szemléletmód eltéréseit a narrátori pozíció váltásával is érzékelteti: a közvetlen első személyű, vallomásos formát a tárgyilagos harmadik személyűre cseréli föl. A Csillagmajor elbeszéléseiben a narrátor önmaga két létformáját, a gyermek és a felnőtt nézőpontját vegyíti: a gyermekkor mesevilága s a felnőtt (író) közlésvágya az újraélni áhított valahai időről, az elmúlt gyermekkorról. A pusztát a városra cserélő felnőtt nem térhet már vissza gyermekkorának világába, de a szavak, a mesélés (írás) segítségével igyekszik életben tartani azt. 

 Motívumok 

A ciklus novelláit átszövik a mesei motívumok, csodás elemek. Az alakot öltött új szereplők közös jellemzője, hogy rendszerint kívülről érkeznek, ártó szándékkal vagy éppen védelmet keresve a pusztai emberek között. A csodának többféle változata van. Az alapelemekhez kötődő csodák összekapcsolódnak az eltűnés, a semmivé válás csodájával. A grófnőben kísérteties lángcsóvákat lövellő tüzet gyújtanak a tanyán, hogy elégessék a pusztaiak rongyos ruháit, csodaszámba menő úri öltözetre cserélve (mintegy az újjászületés-átváltozás szimbólumaként). A világrendet a kétszer is bekövetkező víz-csoda, a „jókora zuhé” és a „nagy eső” állítja helyre. Más esetben az itatóvályú jéghideg vizében megmosva még a géppuskasorozattal lőtt halálos sebek is eltűnnek, a halott fiú, Hötöle életre kel (A bajnok). A keresztény motívumokból építkező, biblikus csodák közé tartozik a tolvajló angyal-gyermek párhuzam (A tolvaj) és a csecsemőjével menekülő Mária története (Az asszony). A feltámadás és megváltás csodájának lehetősége villan fel, amikor az új világot ígérő idegen – nem ismerve lehetetlent – a holtak feltámasztására vállalkozik, bár ebből semmi sem valósul meg (A porcelánbaba). A csillagmajori című novellában a föltámadott, fehér gyolcsingben kószáló Krisztus egy alakváltozatával találkozunk, sőt a szerző az egyházi év legfontosabb – karácsonyi és húsvéti – történéseit is Rácpácegresre telepíti (Az asszony, A kujtorgó). A népballadás csodák a virággá változás, az ördög és a banya látványával lepik meg a rácpácegresieket. A kitelepítendő svábok mindhalálig tartó ragaszkodásukban keserűfűvé változnak (A keserűfű), az ördög lovát patkoló kovács a föld alá süllyeszti a sátánt (A kovács), a pusztára nyaranta látogató Széni nagyságos boszorkányos kiegyenesedésében pedig a vasorrú bába bűbájosságára ismerhetünk (A nagyságos). 

Utóélete 

A Csillagmajort a szerző az ezredfordulón bővített kiadásban jelentette meg, a novellafüzért két újabb elbeszéléssel (A lelenc, A remete), a kötetet félszáz oldalas Függelékkel toldva meg.  2005-ben a ciklus három egymást követő elbeszéléséből – A bajnok, A porcelánbaba, A keserűfű – Gárdos Péter rendezett játékfilmet  A porcelánbaba címmel, amely számos hazai és külföldi elismerésben részesült.